1956-os soproni egyetemisták hősiességének állítottak obeliszket Kópházán
Firtl Mátyás: Az igazságért és a szabadságért vállalt áldozat örökérvényű
Az 1956-os forradalom után 70 évvel jó megélni azt a mindenkor érvényes bizonyosságot, hogy az igazságért és a szabadságért vállalt helytállás és áldozat örökérvényű – hangsúlyozta Kópháza kereszténydemokrata polgármestere csütörtökön, amikor obeliszket avattak a temetőben az 1956-os forradalom hőseinek tiszteletére – írta meg a Kereszténydemokrata Néppárt honlapja.
Az obeliszk az ég és a föld közötti kapcsolatot teremti meg, így ma Kópháza a forradalom egyik új spirituális helyszíneként kerül a történelem térképére, és nemcsak jelképesen, hanem megjelölt helyként – fogalmazott Firtl Mátyás. Elmondta:
az emlékmű azoknak a soproni egyetemi hallgatóknak állít emléket, akik 1956. november 4-én megpróbálták feltartóztatni a város felé nyomuló szovjet tankokat.
1956. október 23-án Sopronban is egyetemisták vonultak utcára, hogy kifejezzék szabadságvágyukat és szolidaritásukat a lengyel események résztvevőivel. A következő napokban a hallgatók segélyszállítmányokat állítottak össze, gyógyszert, élelmiszert és ruhát gyűjtöttek a rászorulóknak. November 4-én azonban új helyzet elé kerültek, hiszen a szovjet támadás megindulásával a város védelmére kellett felkészülniük – írta az obeliszk avatójáról szóló tudósításában a Soproni Egyetem honlapja.
Ifj. Sarkady Sándor, a Soproni Egyetem tudományos kutatója idézte fel a kópházi eseményeket. Elmondta, hogy november 4-én reggel mintegy kétszáz egyetemi hallgató érkezett Nagycenk és Kópháza térségébe, hogy feltartóztassa a Sopron ellen felvonuló szovjet páncélosokat.
A hallgatók a süttöri-fertődi tüzérezredtől kapott, 122 milliméteres lövegeket állítottak fel az országút mentén. Ezekkel a szovjet harckocsik ellen készültek fellépni. Amikor azonban az ellenséges erők elérték a védelmi vonalakat, a lövegek nem működtek, ami komoly megrázkódtatást jelentettek azoknak a fiataloknak, akik valóban a város védelmére készültek.
„Örökre büszkék vagyunk a soproni egyetemi hallgatókra, akik esküjükhöz híven, akár életük árán is meg akarták védeni Sopront a rátörő szovjet páncélosoktól”
– fogalmazott ifj. dr. Sarkady Sándor.
Felidézte azt is, hogy a hallgatók abban reménykedtek, hogy a védekezés időt nyerhet, és akár nyugati segítség is érkezhet. A szovjet túlerővel szemben azonban nem tudták megakadályozni a megszállást.
Az ünnepségen Fábián Attila, a Soproni Egyetem rektora beszédében a fiatalok személyes döntéseire és a történelmi emlékezet jelentőségére helyezte a hangsúlyt.
„Az 1956-os események résztvevői ugyanolyan fiatal emberek voltak, mint a mai egyetemisták. Családdal, barátokkal, tervekkel és félelmekkel. A történelem azonban olyan helyzet elé állította őket, amelyben rövid idő alatt kellett súlyos döntéseket hozniuk. 1956. november 4-én a történelem nem kérdezte meg tőlük, hogy készen állnak-e.”
A rektor hangsúlyozta, hogy a történet minden részletét nem lehet teljes bizonyossággal rekonstruálni. Az azonban fontos tanulság, hogy a tragédia elkerülésében emberi döntéseknek is szerepük lehetett.
„Az obeliszk arra emlékeztet, hogy a fiatalok bátorsága és szabadságvágya mellett az emberi élet megóvásának lehetőségét is fel kell idéznünk” – mondta.
A Soproni Egyetem célja, hogy az 1956-os soproni eseményekhez kapcsolódó visszaemlékezéseket, dokumentumokat és családi emlékeket összegyűjtse. Az egyetem emlékbizottsága pedig tizenkét stációban mutatja be a korszak történetét.
Az avatón az egykori események résztvevői is jelen voltak.
Vezetőkép: Firtl Mátyás, Kópháza kereszténydemokrata polgármestere. Forrás: Facebook/Firtl Mátyás
