Életüket adták a hitükért – az észak-amerikai vértanúkra emlékezik az Egyház
A missziós vasárnap után, október 19-én a katolikus egyház Brébeuf Szent Jánosra, Jogues Szent Izsákra és vértanú társaikra emlékezik. A francia jezsuiták a 17. században érkeztek Észak-Amerikába, hogy az evangéliumot hirdessék az őslakos népeknek. Missziós munkájuk során számos nehézséggel kellett szembenézniük, közülük nyolcan pedig életüket adták a hitükért.
A francia jezsuiták a 17. század első felében kezdték meg missziós tevékenységüket Új-Franciaországban, a mai Kanada és az Egyesült Államok egyes területein. Brébeuf Szent János 1626-ban érkezett a huronok közé. Igyekezett megismerni az ott élők nyelvét és szokásait, hosszú időt töltött közöttük, és a nyelv tanulmányozásával is segítette a misszió munkáját. Huron nyelvű katekizmust készített, és a hagyomány szerint az ő nevéhez fűződik a Jesous Ahatonhia című karácsonyi ének is.
A misszionáriusok közül többen megtapasztalták, hogy munkájuk nemcsak kitartást, hanem komoly áldozatokat is követel. A huronok és az irokézek közötti konfliktusok egyre súlyosabbá váltak, a háborúk pedig a keresztény közösségeket és a missziós állomásokat is veszélybe sodorták.
Jogues Szent Izsák jezsuita papot 1642-ben foglyul ejtették az irokézek. Súlyosan megkínozták, ujjait megcsonkították, majd fogságából kiszabadulva visszatérhetett Franciaországba. Sérülései miatt külön pápai engedélyre volt szüksége ahhoz, hogy továbbra is misézhessen. A megpróbáltatások ellenére visszatért Észak-Amerikába, mert folytatni akarta missziós munkáját, és a béke megteremtésén is dolgozott. 1646-ban ismét fogságba esett, és megölték.
Brébeuf Szent János és rendtársa, Lalemant Szent Gábor 1649-ben jutott hasonló sorsra. Az irokézek foglyul ejtették, majd súlyosan megkínozták őket. A korabeli beszámolók szerint Brébeuf a kínzások közben is imádkozott, és igyekezett bátorítani a vele együtt szenvedőket. Halála a keresztény hithez való hűség egyik legismertebb példájává vált az észak-amerikai missziók történetében.
A nyolc vértanú közé tartozott még Antal Szent Dániel, Garnier Szent Károly, Chabanel Szent Natál, valamint René Goupil és de La Lande János is. Mindannyian 1642 és 1649 között haltak meg. A missziók tragikus sorsa ellenére az általuk végzett munka nem merült feledésbe.
XI. Piusz pápa 1930-ban avatta szentté a nyolc vértanút, akiket az Egyház az észak-amerikai missziók korai tanúiként tart számon. Emléknapjuk arra hívja fel a figyelmet, hogy a keresztény hit megélése sokszor áldozatvállalással jár. A misszionáriusok története egyúttal arról is tanúskodik, milyen fontos szerepet kapott az evangélium hirdetésében a más népek nyelvének és kultúrájának megismerése.
Vezetőkép: De Brébeuf Szent János és Jogues Szent Izsák áldozópap és vértanú tásaik. Kép forrása: Magyar Katolikus Egyház
