II. Szixtusz és Szent Kajetán, két szent, akik nem a könnyebb utat választották

Vannak napok a naptárban, amikor a történelem különös párosai találkoznak. Augusztus 7-e pontosan ilyen: az Egyház egyszerre emlékezik egy 3. századi pápára, akit a hagyomány szerint egy római katakombában tartott liturgia közben fogtak el, és egy 16. századi nemesi származású jogász-papra, aki a betegek, szegények és elhagyatottak szolgálatának szentelte életét. II. Szixtuszt és Szent Kajetánt több mint egy évezred választotta el egymástól, mégis ugyanarra a kérdésre adtak választ életükkel: mit ér a hit, ha nincs mögötte valódi áldozat?

II. Szixtusz: A pásztor, aki nem futott el

Képzeljük el Rómát a 250-es évek végén. Valerianus császár üldözése idején a keresztény közösségek vezetői különösen veszélybe kerültek: a császári rendelkezések a püspököket, papokat és diakónusokat vették célba. Szixtusz pontosan tudta, milyen időkben vállalja a pápai szolgálatot. Mégsem hagyta magára a rábízott közösséget.

258-ban a pápát a hagyomány szerint egy föld alatti keresztény temetőben, a Callixtus-katakombában tartott összejövetel közben fogták el. Több diakónusával együtt szenvedett vértanúhalált. Legismertebb diakónusa, Szent Lőrinc néhány nappal később, augusztus 10-én követte őt a vértanúságban.

Szixtusz története nem pusztán tragikus vereségként maradt fenn az Egyház emlékezetében. Inkább arról a ritka bátorságról szól, amikor egy vezető fontosabbnak tartja a jelenlétet és a hűséget a saját biztonságánál.

Szent Kajetán: A rendszeren belüli megújító

Ugorjunk az időben a 16. század elejére. Itáliában a reneszánsz kora virágzott, az Egyházban pedig sokan fájdalmasan érzékelték az elvilágiasodás, a fegyelmi lazulás és a lelki megújulás szükségességét. Ebbe a világba született bele Kajetán, egy jómódú vicenzai nemesi család sarjaként. Kiváló jogász volt, fényes karrier várt rá a pápai adminisztrációban. Ő mégis más utat választott: pappá szenteltette magát, és egyre inkább a betegek, szegények és elhagyatottak szolgálata felé fordult.

Kajetán nem kívülről, ujjal mutogatva akarta bírálni az Egyház bajait. Belülről akarta szolgálni és megújítani azt. 1524-ben társaival megalapította a teatínusok rendjét, amelynek célja a papság lelki megújítása, az imádságos élet, a lelkipásztori buzgóság és az evangéliumi egyszerűség erősítése volt.

Kajetán híres volt arról, hogy tudatosan kerülte az anyagi biztosítékokra épített életformát. Bízott Isten gondviselésében, és abban, hogy az evangélium hiteles megélése többet mond minden elméleti vitánál.

***

Európai hétköznapjainkból nézve a vértanúság vagy a teljes nincstelenség távolinak tűnhet. Mégis, augusztus 7. szentjei éppen azért érdekesek, mert arcot adnak a hiteles életnek. II. Szixtusz a külső nyomás és a konkrét életveszély ellenére maradt hűséges, Kajetán pedig a belső morális válság és a kényelem csábítása közepette választotta az evangéliumi egyszerűséget.

Nem kell katakombákban bujkálnunk vagy szegénységi fogadalmat tennünk ahhoz, hogy értsük őket. Elég, ha a saját hétköznapi döntéseinknél feltesszük a kérdést: a könnyebb utat választjuk, vagy a helyeset?

Vezetőkép: II. Szixtusz, illetve Szent Kajetán ábrázolása.