Ungváry Zsolt: Párhuzamok a közéletben

2003-ban, az akkor még sportminiszter Gyurcsány Ferencet az ellenzéki Fidesz fiatal képviselője, Szijjártó Péter interpellálta egy gyanús ingatlanügylet miatt. Gyurcsány válaszában ekkor hangzott el a legendás kijelentés, hogy ő becsületesen szerezte-e vagyonát: „Mi az, hogy! Nagyon is!”

Szijjártó természetesen nem fogadta el a választ, majd a szavazáskor érdekes helyzet alakult ki: 181-en elfogadták, 177-en nem és négyen tartózkodtak, vagyis hiányzott a többség. A sportminiszter a bizalomvesztés küszöbére került, ahonnan – ha ott bekövetkezik – talán nem lehetett volna olyan karriert építeni, mint ami megtörtént. Az ülést vezető elnök, a szocialista Szili Katalin különös helyzetbe került. (Korábban egyike volt azoknak, akik nyíltan bírálták Gyurcsányt:  „Mindaddig, amíg a pártunk a nómenklatúrától nem szabadul meg, addig ezzel szembe kell néznünk”, vagyis a diktatúra haszonélvezőinek üzleti ügyeivel.) Látszott a házelnökön, hogy átfut az agyán: a sors a kezébe adta Gyurcsány nyakát, de nem volt ereje megszorítani. Elfogadta a választ, megmentette Fletót, aki egy évvel később már miniszterelnök volt.

2005-ben köztársasági elnököt választott a Parlament, s noha az MSZP-SZDSZ koalíciónak többséggel bírt, végül mégsem a szocialisták jelöltjét, Szili Katalint választották meg, hanem Sólyom Lászlót. Az MSZP nemzeti szárnyához tartozó, az ittmaradt bolsevikokkal és a globalistákkal ellentétben egy normálisabb irányt képviselő Szili később ott is hagyta pártját, és azt a nemzeti baloldalt testesítette meg, amelyik Pozsgay megfúrásával nem tudott gyökeret verni az MSZP-ben, amely így a liberális-kozmopolita irányba indult el.

Néhány napja hasonló jelenet játszódott le a Parlamentben. A korlátlan miniszterelnök, éppen ezredszer hágva át a házszabályt, a témától eltérően nem arra az interpellációra válaszolt, ami terítéken volt. Az elnöklő Forsthoffer Ágnes emiatt figyelmeztette Magyart, majd miután ennek – ahogy az lenni szokott – semmilyen hatása nem lett, megvonta tőle a szót, még a mikrofonját is kikapcsolta; minden idők egyik leghiúbb politikusa úgy tátogott a tévénézők szeme láttára, mint a partra vetett hal.

Képzeljük magunkat MP helyébe: ő, aki egymaga nyerte meg a választást, minden képviselő neki köszönheti a mandátumát, pozíciókat oszt és veszt, szavára leállnak a légkondicionálók és a Passzát szél is fújni kezd, egyszerre kénytelen eltűrni, hogy egy alárendeltje, egy agyhalott alkalmazottja – horribile dictu: egy nő! – belefojtsa a szót.

Egész politikusi pályafutása arra épült, hogy bebizonyítsa, különb, mint a felesége; évek szörnyű frusztráltsága után végre felállt a dobogó tetejére, és a teljes üdvrivalgás helyett valaki az övéi közül cserben hagyja.

Valaki, aki nem érti, hogy a verhetetlenség mítoszának, a tökéletes hibátlanság imázsának mennyit árt, hogy egy kis nőcske elveheti tőle a szót, miközben ő olyan okosakat mond, mint még senki, amióta feltalálták a televíziót.

Szili Katalin nem merte elvágni Gyurcsány útját, és ennek levét – az ő személyes kudarca mellett – az ország is itta hosszú éveken keresztül. Ki tudja, Forsthoffer Ágnes bátorsága mögött egyéni invenció áll-e vagy a Tiszát felépítő, támogató, pénzelő, mozgató hatalmak megelégelték Mr. Tökéletes ámokfutását, és egy szerethetőbb, emberibb verzióra próbálják-e lecserélni. Nem is tudom, minek drukkoljunk. Lelkünknek jólesik, ha Magyar Péter felháborodott, értetlen hápogását látjuk, ugyanakkor legutóbb azért is tudtak jó alaposan és hosszan háttérbe szorulni a gyarmatosító globalista háttérerők, mert egy idegesítő pojáca nem vonult háttérbe, és addig ártott, míg lenullázta magát és az eszmét.

Nincs kétségem, hogy MP hasonlóképpen a teljes bukásba viszi magát, pártját és megbízóit, de addig, amíg oda eljutunk, sok bánat, könny, vér és verejték lesz. Ha ellenben egy lightosabb verzióra váltanak, talán nem olyan tenyérbe mászóan, ám valószínűleg hatékonyabban telepszenek rá a megszállók a hazánkra.

Egyelőre nézzük a filmszínházat (persze nem teljesen kívülállóként, mint mondjuk a labdarúgó vb esetében), és várjuk a pillanatot, amikor léphetünk. Talán a sakálok előbb falják fel egymást, mint azt remélni merjük.

Vezetőkép: Forsthoffer Ágnes, az Országgyûlés elnöke fogadja Magyar Péter leendõ miniszterelnök gratulációját eskütétele után az új Országgyûlés alakuló ülésén az Országházban 2026. május 9-én. Fotó: MTI/Purger Tamás