II. Rákóczi Ferencet ünnepeljük – a fejedelem 350 éve született
Háromszázötven éve, 1676. március 27-én született II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelem, Magyarország vezérlő fejedelme, a Rákóczi-szabadságharc vezetője.
A Zemplén vármegyei Borsi (ma: Borsa, Szlovákia) kastélyában jött a világra, apja I. Rákóczi Ferenc választott erdélyi fejedelem, anyja Zrínyi Ilona volt. Hétévesen ott volt mostohaapjával, Thököly Imrével Bécs sikertelen török ostrománál, majd három évig élt anyjával az ostromlott munkácsi várban. A vár feladása után elszakították anyjától, gyámja Kollonich Lipót esztergomi érsek, az erőszakos ellenreformáció vezéralakja lett. A jezsuiták nevelték Habsburg-hű szellemben, magyarul csaknem elfelejtett, hazája sorsa egyre kevésbé érdekelte. 1694-ben elvette Sarolta Amália hessen-wanfriedi hercegnőt, Sáros vármegye főispánja lett, de a politikától távol tartotta magát.
Az 1697. évi hegyaljai felkelés kegyetlen leverése után szervezkedni kezdett, de elárulták és 1701-ben letartóztatták. A bécsújhelyi börtönből felesége segítségével szökött meg és Lengyelországba menekült. A magyar határhoz közeli Brezán várában (ma Berezsáni, Ukrajna) keresték fel a tiszaháti felkelők, akik azt kérték, álljon mozgalmuk élére. Rákóczi 1703 májusában közzétett brezáni kiáltványában Magyarország „minden nemes és nemtelen” lakosát harcba hívta az osztrák elnyomás ellen.
Magyar földre 1703. június 16-án, a Vereckei-hágón át lépett újra, s a Cum Deo pro Patria et Libertate (Istennel a hazáért és a szabadságért) feliratú zászló alatt gyülekező népfelkelők élére állt. A paraszthadak kezdeti győzelmei, a Tiszántúl elfoglalása után, 1703 végére a kezdetben maroknyi sereg rohamosan gyarapodott, a nemesség nagy része is hűséget esküdött neki. Miután az ország nagy része kezükre került, Rákóczit 1704. július 8-án a gyulafehérvári országgyűlés Erdély fejedelmévé, a szécsényi országgyűlés 1705. szeptember 17-én a magyarországi szövetkezett rendek vezérlő fejedelmévé választotta, de királlyá választását Rákóczi elutasította, majd 1707. június 18-án az ónodi országgyűlés kimondta a Habsburgok trónfosztását.
A kitűnő szervező Rákóczi központosított államot akart létrehozni, és merkantilista gazdaságpolitikát folytatott, de államhatalmat kiépíteni nem tudott, a katonáskodó jobbágyok felszabadítása miatt szembekerült a nemességgel. Külpolitikájában igyekezett szövetségeseket találni, így kereste XIV. Lajos francia király, I. (Nagy) Péter orosz cár és több más, a Habsburgokkal szemben álló hatalom segítségét, 1704-ben és 1706-ban a bécsi udvarral is sikertelen béketárgyalásokat folytatott.
A diplomáciai támogatás hiánya, a társadalmi feszültségek kiéleződése, a pénzügyi és gazdasági nehézségek nyomán a kurucok társadalmi és területi bázisa gyorsan csökkent. A reguláris seregek 1708-ban Trencsénnél, majd 1710 januárjában Romhánynál is vereséget szenvedtek, az ország belefáradt a közel kétszáz évnyi folyamatos háborúba, éhínség, pestisjárvány, árvíz és sáskajárás is pusztított.
A császári fővezér Pálffy János gróf, horvát bán 1710 novemberében felvette a kapcsolatot Károlyi Sándor gróffal, a kurucok főparancsnokával, akit Rákóczi csak időhúzó tárgyalások folytatására hatalmazott fel, amíg ő Lengyelországban orosz katonai segítségről tárgyal. Pálffy és Károlyi azonban eljutott a teljes békemegállapodásig, amelyet a szövetkezett rendek és a Habsburgok képviselői 1711. április 30-án aláírtak, s május 1-jén a majtényi síkon a kuruc sereg – Rákóczi beleegyezése nélkül – letette a fegyvert. A szatmári béke a hűségeskü letétele után garantálta a rendi alkotmány és a vallásszabadság helyreállítását, a közkegyelmet, a hűségeskü letétele után Rákóczi is visszakaphatta volna birtokait.
A fejedelem erre nem volt hajlandó, inkább a száműzetést választotta, s itthon 1715-ben fej- és jószágvesztésre ítélték. Előbb Franciaországban próbált a magyar ügy érdekében cselekedni, de kudarcot vallott, s a Párizs közeli Grosbois kamalduli kolostorába vonult vissza, ekkor írta Vallomásait. III. Ahmed oszmán szultán hívására 1717-ben Törökországba utazott, 1720-tól 1735. április 8-án, nagypénteken bekövetkezett haláláig a Márvány-tenger partján, Rodostóban (ma Tekirdag) élt. Itt diplomáciai tervekkel, asztalosmunkával és írással foglalkozott, utolsó éveiről kamarása, Mikes Kelemen számolt be leveleiben.
Halála után – kívánságának megfelelően – az isztambuli Szent Benedek-kápolnában édesanyja, Zrínyi Ilona mellé temették el, szívét és kéziratait Grosbois-ba küldték. Hamvait 1906-ban hozták haza ünnepélyes külsőségek között, és a kassai Szent Erzsébet-székesegyház kriptájában temették el. Akkor a rodostói Rákóczi-ház még ép belső díszítéseit Kassára költöztették, a fellelhető tárgyi emlékeket pedig módszeresen összegyűjtötték.
A nép ajkán legendássá vált fejedelem halálának 200. évfordulójára készült, restaurált lovas szobra, Pásztor János szobrász és Györgyi Dénes építész alkotása a budapesti Kossuth téren áll az Országház előtt; a Szépművészeti Múzeumban őrzött, Mányoki Ádám által készített híres arcképe díszíti az ötszáz forintos bankjegyet.
Rodostóban az ebédlőpalotájának tartott épületben működik a mára teljes körűen felújított Rákóczi Múzeum. Kassán 1991-ben nyitották meg a rodostói ház másolatát, ahol a fejedelem ebédlőpalotájának több eredeti díszítőeleme látható, ezek némelyikét maga a fafaragással is foglalkozó Rákóczi készítette, 2006 óta szobra áll az épület előtt. Szülőhelye, Borsi felújított Rákóczi-kastélyát 2021-ben adták át.
Az Országgyűlés 2015-ben március 27-ét, a fejedelem születésnapját Rákóczi-emléknappá nyilvánította, 2019 fejedelemmé választásának 315. évfordulója alkalmából Rákóczi-emlékév volt. Idén születésének 350. évfordulója alkalmából nagyszabású kulturális programsorozat indult magyarországi és határon túli helyszíneken.
Vezetőkép: II. Rákóczi Ferenc fejedelem mellszobra a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola épületében, Beregszászban. Fotó: Vasarnap.hu/Prófusz József
