Kaszab Zoltán: Ereje teljében van a jobboldal

Sokan sorsdöntőként írták le előzetesen az idei március 15-ét, amikor a jobboldal és a Brüsszel-párti erők is utcai demonstrációt tartottak, a választások előtti utolsó ünnepi nagygyűlést. A baloldalon már előre kikiáltották győztesnek a Tisza pártot, elkövetve azt a hibát, mint a balmazújvárosi és a kazincbarcikai időközi választás előtt.

Az élet ugyanakkor ismét rácáfolt a megmondóemberekre. Mert bár Magyar Péter rendezvényén is nagy tömegek voltak, a képek és a mobiltelefonos cellainformációk alapján is a Békemeneten voltak többen.

A soha nem látott Kossuth téri emberáradat pedig az élő cáfolata annak, amit a Tiszások próbálnak sulykolni.

Szerintük és a hozzájuk csatolt, az ő céljaikért dolgozó, „függetlenobjektív” sajtó szerint ugyanis gyakorlatilag már nincs is fideszes szavazó ebben az országban, hiszen mindenki érzi a változás szelét és a Tiszára szavaz. Vasárnap ugyanakkor ismét bebizonyosodott, hogy ez egyáltalán nincs így. Sőt, a jobboldal erősebb, mint valaha. A csendes többség ereje, a biztonságba vetett hit ugyanis mozgósítja az erre vágyó szavazókat, akik egyértelműen a jelenlegi kormány mögött álló pártokban látják ennek szavatolását.

Márpedig a biztonság fontosabb, mint valaha. Rendkívüli időket élünk. A szomszédunkban egy olyan háború dúl, amelybe folyamatosan próbálnak belerángatni. A tágabb környezetünkben ismét lángol a Közel-Kelet és lángolnak az olajfinomítók is, ami miatt napok óta tartósan 100 dollár fölött van az olaj ára. Az Európai Unió ráadásul súlyos gazdasági bajokkal küzd, amitől valahogyan függetleníteni kell magunkat úgy, hogy továbbra is a közösség szerves részei maradunk.

Az embert próbáló idők pedig nem szerencsevadászokat, hanem tapasztalt, sokat látott vezetőket kívánnak.

Hirdetés

Nem most van itt a kísérletezés ideje. Most nem ér rá az ország arra, hogy új arcokkal, nullkilométeres politikusokkal, a tárgyalóasztalokat csak a Tv-ben látott emberekkel próbálkozzon. Az egyik oldalon a tapasztalat, a rutin és az erő, a másik oldalon a nagy szavak, a hergelés és a káosz. Magyarországnak akkor is előbbire lenne szüksége, ha nem lennének az elmúlt 16 év eredményei. Márpedig abból is van bőven, ha a családtámogatásokra, az ágazati béremelésekre, vagy épp az infrastrukturális beruházásokra gondolunk. Hosszan lehetne írni arról, hogy mennyivel élünk jobb, kényelmesebb és működőbb országban, mint 16 éve. Ez is számít és ha ez nem így lenne, egy több, mint másfél évtizede kormányzó párt nem tudott volna ennyi embert az utcára vinni.

Ma ugyanakkor sokkal többről van szó, mint a jólétünk. Ma a biztonságunk a tét. Az, hogy a következő éveket háborús környezetben vagy békében éljük le?

A hétvége pedig megmutatta, hogy továbbra is többen vannak a békeszerető magyarok. A másik oldal persze ezt nem hiszi el, mert annyira képtelen kilépni a saját mikrokörnyezetéből, hogy nem veszi észre a jelenlegi politika folytatása mellett álló tömegeket. Vagy ami még rosszabb, hogy látja, de nem vesz róla tudomást. Ennek jele lehet, hogy egyre erősebben építik a baloldalon a választási csalás narratíváját. Lehet, hogy már ők maguk is a vereségre készülnek? Lehet, hogy már ők is látják, hogy ez marad majd az egyetlen esélyük?

Éppen ezért kell a békeszerető embereknek minél többen lennünk április 12-én az urnáknál: hogy olyan eredmény születhessen, ami megkérdőjelezhetetlen. Hogy a különbség akkora legyen a két tábor között, amibe nem fér bele a csalásra épített narratíva. 4 éve ezt sikerült elérni. Ha most itt ott lesz mindenki, idén is sikerülni fog.

Vezetőkép: Vasárnap.hu/Varga Ilona