Szent Matild királyné emléknapja – a jótékonyság és az anyai szeretet szimbóluma

Hirdetés

Szent Matild körülbelül 895-ben született Vesztfáliában (a mai Németország területén), a szász Widukind fejedelmi nemzetségéből. Édesanyja fríz nemesi családból származott. Kisgyermekkorától a herfordi kolostorban nevelték, ahol nagyanyja volt az apátnő. Itt tanult meg imádkozni, olvasni, írni, és különféle művészetekben is ügyesnek bizonyult – kortársai nemcsak tudását, hanem szépségét és bájosságát is dicsérték.

909-ben feleségül ment I. Henrikhez (később „Madarász Henrik” néven ismert német királyhoz). Házasságukból öt gyermek született, közülük a legismertebbek:

• Ottó (később I. Ottó, a Szent Római Birodalom első császára),
• Henrik (bajor herceg),
• Brúnó (kölni érsek és szent),
• valamint két leány: Gerberga és Hedvig.

Matild mélyen szerette férjét, mellette nőtte ki magát hercegnőből királynővé. Amikor Henrik 936-ban meghalt, özvegyként még intenzívebben fordult a jótékonyság és az Istennek szentelt élet felé. Férje halála után a királyi hatalom és a birtokok feletti rendelkezés gyakran politikai harcok tárgya lett – fiai többször elvették tőle javait, de később megbékéltek vele.

Matild élete hátralévő részében kolostorokat és templomokat alapított vagy támogatott: Quedlinburg, Nordhausen, Pöhlde, Memleben és más helyeken. Ezekben az intézményekben különösen a szegények, özvegyek, árvák és betegek gondozását szervezte. Gyakran saját kezűleg ápolta a rászorulókat, alamizsnát osztott, és imádságos, szerény életet élt a trón méltósága ellenére is.

968. március 14-én halt meg Quedlinburgban, ahol férje mellett temették el. Bár hivatalos szentté avatási eljárás nem zajlott le, a szász és német nép már korán első szent királynőjeként tisztelte. A katolikus egyház március 14-én üli emléknapját.

Védőszentként elsősorban a következőkhöz fordulnak hozzá:

• nagycsaládos anyák,
• nehéz sorsú vagy „nehezen nevelhető” gyermekek szülei,
• özvegyek,
• jótékonykodók,
• egyes források szerint még börtönőrök is.

Szent Matild alakja ma is példa lehet: hogyan lehet a hatalom birtokában is megőrizni a szelídséget, az irgalmat és a mély hitet – akár a családi viharok, akár a politikai intrikák közepette. Élete emlékeztet arra, hogy a legnagyobb trón is üres maradhat, ha nincs benne szeretet és szolgálat.

Vezetőkép: illusztráció