„A zene szuper eszköz” – Csendület koncert a Katakombában
Március 14-én este a Csendület keresztény könnyűzenei együttes lép a Katakomba klub színpadára, ahol bő egyórás dicsőítő koncertet adnak.
A zenekar a jezsuita lelkiségű Szentjánosbogár közösséghez kötődik. Tagjai sokszor zenélnek jezsuita miséken, szentségimádáson és ifjúsági táborokban. A repertoárjukat elsősorban már ismert dicsőítő dalok teszik ki, alkalomadtán felcsendülnek versénekek, magyar populáris dalok is.
A Csendület zenekar tagjai:
Bellus Bence – basszusgitár
Bellus Eszter – hegedű
Latinovics Ádám – ének, gitár
Latinovics Tamás – ének, gitár
Papp Domonkos – szólógitár
Vaszil Péter – ritmushangszerek
A szombati koncertről Latinovics Tamás zenekarvezető-énekest kérdeztem, aki most először nyilatkozott a Vasárnapnak.
– A koncertleírásban úgy fogalmaztatok, hogy közkívánatra elkereszteltétek magatokat és így született meg a Csendület, mint név. Hogy történt ez és miért pont ezt a nevet választottátok?
– Az elmúlt években többször előfordult, hogy a zenei szolgálattevéseink után odajöttek hozzánk és érdeklődtek felőlünk, hogy mi a nevünk, hol lehet minket hallgatni. Minden alkalommal azt kellett válaszolnunk, hogy nincsenek felvételeink, de még nevünk sincs, mi baráti társaság vagyunk, akik szeretnek együtt lenni és zenélni. Ezek a helyzetek folyamatosan alakították bennünk, hogy egyszer nevet és működési formát kellene adni magunknak. Idén jött szembe velünk a lehetőség, hogy életünkben először előadásjelleggel, színpadon fellépjünk a Katakombában, tehát eljött az idő a névadásra.
Januárban mindannyian elkezdtünk ötleteket bedobálni egy táblázatba. A lehetőségek közül az egyik próba alkalmával – többségi szavazás útján – született meg a döntés, hogy Csendület névvel folytatjuk a közös utunkat. Reményeink szerint olyan a név, mint mi magunk együtt. Egyszerű, letisztult, együtt harmonikus zenévé csendülő.
– A zenekar kezdetét meghatározta a Szentjánosbogár közösség. Mit érdemes tudni erről a közösségről és hogyan bontotta ki a szárnyait ott a zenekar?
– Ez egy több, mint 30 éve működő keresztény közösség, aminek a magját a nyári gyermek és ifjúsági táborok teszik ki. De számtalan évközi program is van: méta, zenés-irodalmi est, bál, lelkigyakorlatok stb.
Sok mindent tudnék mondani, hogy mi minden a Bogár, de ami a legfontosabb számomra, hogy ebben a közösségben a megélésem szerint kiszeretjük egymásból a jót, elfogadjuk olyannak a másikat, ahogyan éppen van és ez ad egy óriási löketet mindenkinek, aki csak részesévé válik. Nincs komoly felvételi sem. Ha szeretne jönni valaki és csatlakozni, azt azonnal örömmel látjuk.
A zenekar több tagja tábori miséken és a Jézus Szíve Jezsuita templomban évközi miséken ad zenei szolgálatot.
– A zenekar tagjai mind jezsuita neveltetést kaptak vagy ez később alakult így nálatok?
– A Bogár közösséget a jezsuita rend karolta fel a kezdetek kezdetén, így a Szent Ignáci lelkiség az alapja, de azt hiszem legtöbbünk nem gyerekkora óta ismeri ezt. Aki több időt eltölt a Bogárban az előbb utóbb találkozik a lelkiséggel is. Egyénfüggő, hogy ki mennyire mélyül el benne. Lehetőség van tanulni és gyakorolni, az biztos.
– Volt már emlékezetes Istenélményed, amit szívesen megosztanál másokkal?
– Általánosságban a megélésem az, hogy a hit és az efféle megélések folyton átalakulnak, ahogy én is. Ezért ma már mást jelent az Istenélmény, mint fiatalabb koromban. Valahogy egyre lágyabb és katarzis nélküli legtöbbször. A hétköznapi dolgokban észrevenni a Létezést, Őt és a kapcsolatot Vele, most ezek jelentik leginkább az Istenélményt számomra.
– Hogyan érdemes a mai korban megszólítani a ti generációtokat az Evangélium üzenetével? A keresztény dicsőítés jó eszköz ehhez?
– Szerintem az első lépés, hogy magammal rendbe kerülök és felfedezem, hogy az én gondolataim és a szívem hol van ma. Magammal tisztába kerülni, minőségi időt és energiát szánni a belső folyamatokra, feltárni fájó sebeket, elgyászolni dolgokat, merni mérgesnek lenni, felelősséget vállalni azért, amit teszek minden nap, beismerni a hibáimat és bocsánatot kérni Tőle, mástól, magamtól. Ebben a tisztulási folyamatban – amit Vele lehet igazán végezni – fedezem fel azt az örömöt, szabadítást, szeretetet, amivel aztán oda tudok állni a másik ember mellé, amikor szorítóban van, tudok vele azonosulni, meg tudom vigasztalni, tudok neki reményt és utat ajánlani.
A zene szuper eszköz lehet ebben. Érzéseket hoz felszínre, amik mozgatnak, amiken keresztül a legbelülre látás kialakulhat.
– Említettétek, hogy esetenként felcsendülnek versénekek is az előadásotokban. Ez alatt mit értetek pontosan? Számíthatunk erre az eheti koncerten is?
– Vannak számunkra kedves versek, amik a Nagyobbra mutatnak. Ezeket nem mi zenésítettük meg, de szívesen játsszuk őket és igen, lesznek ebből is a koncerten.
– Terveztek saját dalokat is írni?
– Januári alakulásunk óta a közösen töltött időnket a mostani repertoár gyakorlásával töltjük. Én nagyon is el tudom képzelni, hogy lesznek saját számok a jövőben és bízom benne, hogy így lesz. A koncert után összedugjuk a fejünket ebben a témában is.
– Mit üzennétek azoknak, akik olvasva az interjút érdeklődnek a szombati dicsőítő koncert iránt?
– Nagyon hálásak vagyunk, hogy együtt lehetünk ezen az estén és zenélhetünk nektek. Hála azért is, hogy ennyien érdeklődtetek az esemény iránt és mára minden jegy elkelt. Azt üzenem az olvasóknak, hogy aki nyitottságot érez a szívében egy közösen eltöltött emelkedett estére igazi jó emberek között, azt nagy szeretettel várjuk, amikor lesz újra „felCsendület”.
Kapunyitás: 18:00
Kezdés: 19:00
Helyszín: 1061 Budapest, Liszt Ferenc tér 10. -1/3. (Katakomba – Pengető Színpad)
További információk ide kattintva találhatók.
Vezetőkép forrása: Katakomba klub.
