Március 6. szentjei: Szent Koletta és Árpád-házi Boldog Erzsébet

A nagyböjt közepén, március 6-án a római katolikus egyház naptára két különleges női alakot idéz fel: Szent Kolettát (Colette de Corbie) és Árpád-házi Boldog Erzsébetet. Bár egyikük sem kötelező ünnep (mindkettő választható emléknap), életük példája különösen inspiráló a mai hívők számára is – a szegénység, az ima és a család iránti hűség jegyében.

Szent Koletta – A klarisszák nagy reformátora (1381–1447)

Szent Koletta Franciaországban, Corbie-ban született szegény szülők gyermekeként. Már gyermekkorában különleges kegyelmeket kapott: látomásokban jelent meg előtte Szent Ferenc, aki arra hívta, hogy újítsa fel a klarisszák (Ferences nővérek) életét, akik az idők során lazultak a szigorú szegénységi és zártsági szabályokon.

Hosszú belső küzdelem után – sokszor vonakodva a nyilvános szereptől – IV. Benedek avignoni antipápa adott neki felhatalmazást a reformra. Koletta ezután 17 új klarissza kolostort alapított, és számos régit visszavezetett az eredeti, radikális szegénységhez és imádságos élethez. Élete tele volt csodákkal: betegek gyógyultak meg általa, terméketlen asszonyok fogantak gyermeket imáira.

Koletta különösen a terméketlenségben szenvedő nők, a várandós anyák és a beteg gyermekek védőszentje lett. 1447. március 6-án halt meg Gentben (Belgium), ahol ma is tisztelik sírját. 1807-ben avatta szentté XIII. Piusz pápa. Ünnepe március 6., de a ferences naptárban néhol február 7-re teszik át.

Ma, amikor sok család küzd gyermekvállalási nehézségekkel, Koletta példája emlékeztet: az Isten iránti radikális engedelmesség és az ima ereje csodákat tehet.

Árpád-házi Boldog Erzsébet – A magyar hercegnő, aki a szegénységet választotta

Árpád-házi Boldog Erzsébet V. István magyar király és Kun Erzsébet lánya volt, Szent Erzsébet unokahúga. (Nem tévesztendő össze a november 19-én ünnepelt szent Erzsébettel.) A Nyulak szigetén (a mai Margitszigeten) nevelték domonkos apácák között, ahol mély hitet és szerzetesi lelkületet szívott magába.

Később politikai okokból férjhez adták egy morva nemeshez, Rosenberg Zavišhoz, de korán özvegy maradt. Ezután Nápolyba költözött nővéréhez, Máriához (Anjou Mária), és visszavonult, szegény, imádságos életet élt az udvarban is. Nagy szegénységben, jótékonyságban halt meg körülbelül 1320 körül, szentség hírében.

Boldoggá avatása nem hivatalos, de a magyar egyházi hagyományban március 6-án emlékeznek rá, különösen a domonkos és Árpád-házi vonalon. Élete példázza, hogyan lehet a világi környezetben is szentül élni, és hogyan válhat a magány és az özvegység Isten-közeli úttá.

A nagyböjt idején, amikor az egyház a megtérésre, az ima elmélyítésére és a szegénység vállalására hív, mindkét nő példája időszerű:

• Koletta a radikális szegénységet és a reform bátorságát mutatja.
• Boldog Erzsébet pedig azt, hogy a családi háttérből is fakadhat szentség, még ha nem is jár kolostori élet.

Ha március 6-án imádkozol értük, érdemes kérni tőlük segítséget a családi életben, a termékenységben vagy a belső békében.

Vezetőkép: illusztráció