Budapest elveszett tetődíszei – Az angolkisasszonyok leányiskolája
A 17. században alapított Congregatio Jesu szerzetesrend, közismert nevükön az angolkisasszonyok 1787-ben nyitották meg templomukat és rendházukat Pesten, a mai Váci utcában.
Az intézmény fejlődése gyors volt, majd 1809-ben tűzvész pusztított az iskola és a rendház épületében, amelynek helyreállításában Széchenyi István és édesapja is részt vett. Az intézmény dísztermében 1884. április 3-án jótékonysági hangversenyt adott Liszt Ferenc. 
A 19. század végére az egyre bővülő oktatási tevékenység új iskolaépület emelését tette szükségessé, így 1891 és 1892 között felépült a Sancta Maria leányiskola a mai Irányi utca 3 és Molnár utca 4–6 saroktelkén. Az épületet Kauser József tervezte, aki a korszak meghatározó historizáló építésze volt, munkásságát elsősorban középületek, egészségügyi intézmények és egyházi épületek tervei határozták meg, stílusát a neoreneszánsz és neogótikus formavilág alkalmazása jellemezte, Ybl Miklós halála után pedig a Szent István-bazilika építésének vezetését is átvette. Budapesti munkái közé tartoznak a Szent László Kórház, a Szent János Kórház, a Szent Rókus Kórház és az Irgalmasrendi Kórház egyes pavilonjai, a Semmelweis Egyetem II. Számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika, az Országos Rabbiképző Intézet, az angolkisasszonyok internátusa és tanítóképző intézete, a Jézus Szíve-templom (Józsefváros), az Andrássy-udvar, a Magyar Királyi Államvasutak Kodály köröndi palotái és a Zugligeti lóvasút végállomása. 
Az Irányi utcai iskola historizáló stílusú, zárt sorú beépítéshez igazodó városi középületként készült el, égetett és klinkertégla borítású homlokzatait szabályos tengelyrendben elhelyezett íves záródású ablakok tagolják, a kváderes hatású földszint stabil alapot ad az emeletek arányainak, a vízszintes övpárkányok három fő szintre osztják a homlokzatot. A kompozíció csúcspontja a rizalitszerűen kiemelt saroktömeg fölé emelkedő, sokszög alaprajzú kupola volt, amely enyhén ívelt, manzárdszerű formát mutatott, felülete lemez vagy pikkelyfedéssel készült, és amelyet egy lanternaszerű felépítmény zárt le. Az első emeleti mellvéddel határolt kőerkélyen elhelyezett Mária szobor különleges, szakrális megjelenést adott az épületnek. 
Az intézményben 1892 óta folyamatosan zajlott a vallási leányoktatás egészen a második világháborút követő államosításig, amikor az épület elveszítette több eredeti díszítőelemét: a sarokkupola lanternáját statikai okokra hivatkozva elbontották, a Mária szobrot pedig eltávolították az első emeleti erkélyről, szimbolikusan is megfosztva az épületet szakrális jellegétől. 
Az Irányi utca 3 szám alatt az államosítástól a rendszerváltásig kereskedelmi szakiskola működött, majd az 1990-es években az intézmény visszakerült a Congregatio Jesu fenntartásába, 1995-ben felvette névadója, Ward Mária nevét, 2023-ban pedig az emelt szintű idegen nyelvi képzés bevezetésével párhuzamosan a fenntartói jogok a Magyar Bencés Kongregáció Pannonhalmi Főapátságához kerültek.
Hamarosan a Budavári Királyi Palota századfordulós újjáépítését vezető Gutowski Robert Építésziroda tervei alapján átfogó építészeti és térhasználati fejlesztés indul az épületben. Ennek részeként eredeti megjelenésében épül vissza az ikonikus sarokkupola és lanternája, újraalkotják az államosítás után eltávolított Mária szobrot, kápolna létesül a földszinti nyolcszögletű tér átalakításával, új koncert és előadóterem jön létre, megújulnak a tantermek és közösségi helyiségek, valamint egy új tornatermi szárny is épül. 
A Ward Mária iskolaépületének történeti arculatát helyreállító rekonstrukció egyúttal arra is rámutat, hogy a 20. század során elpusztított tetődíszek és kupolák újraalkotása ma már nem csupán lehetőség, hanem valós esély, amely reményt ad Budapest további elveszett építészeti koronáinak visszatérésére.
(A sorozat hamarosan folytatódik!)
Vezetőkép: Az angolkisaszonyok leányiskolája az 1930-as években. Forrás: FSZEK
