Február 19-i szentek: Szent Konrád remete élete és Szent Barbátusz püspök tanúságtétele

A katolikus egyházi naptárban február 19-én több szent emléknapja szerepel, közülük a legismertebbek Piacenzai Szent Konrád (Conrad of Piacenza) remete és Szent Barbátusz (Barbatus) Benevento püspöke. Ezen a napon az Egyház a bűnbánat, a hitvallás és az Isten iránti radikális elköteleződés példáit állítja elénk, akik a saját koruk kihívásaiban tanúságot tettek a keresztény élet szépségéről és erejéről.

Ma, amikor a világ sokszor a kényelem, a vagyon és a felszínes életmód felé csábít, Szent Konrád emlékeztet minket arra, hogy a valódi boldogság a belső szabadságban és Isten közelségében rejlik. Szent Barbátusz pedig bátorít, hogy ne hallgassunk el, ha a hitet fenyegető kihívásokkal találkozunk – legyen szó akár pogány maradványokról, akár modern ideológiákról.

Piacenzai Szent Konrád (†1351) – A bűnbánat és a remeteség szentje

Konrád nemesi családban született Észak-Olaszországban, Piacenzában, körülbelül 1290 körül. Fiatal korában feleségül vette Eufrozina nemes hölgyet, és boldog házasságban éltek. Élete azonban gyökeresen megváltozott egy vadászaton történt baleset miatt: emberei tüzet gyújtottak, ami elterjedt és nagy károkat okozott a környéken. Konrád bűnbánatból magára vállalta a felelősséget, és vagyonát szétosztotta a károsultak között.

Ezután feleségével egyetértésben mindketten Istennek szentelték életüket: felesége zárdába vonult, Konrád pedig remete lett. Először a domonkosokhoz csatlakozott, majd Szicíliába ment, ahol Noto közelében élt szigorú aszkézisben, imádságban és szegénységben. Életét a kontempláció, a böjt és a betegápolás töltötte ki. Sokan keresték fel tanácsaiért, és csodatételeiről is híressé vált.

Konrádot 1625-ben avatták szentté. Üzenete ma is aktuális: a bűnbánat nem csupán múltbeli hibák sajnálata, hanem aktív fordulat Isten felé, a vagyon és a kényelem lemondása által. Konrád élete mutatja, hogy a megtérés soha nem késő, és a radikális szegénységben is megtalálható az igazi szabadság és öröm.

Szent Barbátusz (†682) – A hitvalló püspök a longobárdok között

Szent Barbátusz Benevento püspöke volt a VII. században, amikor a longobárdok uralták Észak- és Közép-Itáliát, és sokan még pogány szokásokat őriztek meg a kereszténység felvétele után is. Barbátusz bátor hitvallóként lépett fel a bálványimádás ellen: hívei között elterjedt egy aranykígyó kultusza, amit a herceg is támogatott. Barbátusz prédikációival és személyes bátorságával sikeresen felszámolta ezt a pogány maradványt, és megerősítette a hívőket a tiszta keresztény hitben.

Élete a hitért való kiállás példája: nem félt szembeszállni a hatalommal, ha az ellentétes volt az evangéliummal. Halála után Benevento városának fővédőszentjévé vált, ereklyéit a beneventói székesegyházban őrzik.

Egy világban, ahol sokszor a kényelem és a „ne szólj szám, nem fáj fejem” uralkodik, Konrád azt kérdezi: mi az, amit te is elengednél, hogy szabadabb legyél? Barbatus pedig: hol kell ma kiállnod az igazságért, még ha nem is népszerű? Február 19-én érdemes időt szánni egy kis csendre, bűnbánatra és imádságra: kérjük e szentek közbenjárását, hogy segítsenek minket a mindennapi megtérésben és a hiteles tanúságtételben.

Források: római martyrologium, katolikus szentélet-lexikonok, Általános Római Naptár, Vezetőkép: illusztráció