Ungváry Zsolt: Amikor a Kutyapárt nem viccel
A Kutyapárt mindig mindennel viccel. Az az imázsuk, hogy semmit sem vesznek komolyan, görbe tükröt tartanak elénk, amire a jólétbe belehülyült pesti sznobok egy része remekül rezonál. A kétfarkúak antipártként antipolitikát folytatnak: üzenetük, hogy az egész egy humbug, és polgármesteri címet is lehet szerezni, ha valaki ingyen sört és a saját szobrát ígéri (amit egyébként épp úgy nem tartanak be, mint az általuk ilyesmivel vádolt többiek).
Meg is szoktuk, hogy csak szürreális, szatirikus és ironikus nyilatkozataik és szlogenjeik vannak, de néha kibújik a szög a zsákból. Kovács Gergelynek, a megválasztott hegyvidéki főkutyának egyik első gondolata a Turul szobor elköltöztetése volt, ami nélkülözött minden poént. Szerencsére erről egyelőre letettek, de néhány napja, az 1945 februári Kitörésre emlékező túra kapcsán újra kilógott a bal lóláb.
Kivételesen minden iróniától és szürreális áthallástól mentesen tiltakoztak a Kitörés napjára szervezett felvonulás miatt, mondván ez a „neonáci bandák budai grasszálása és randalírozása”.
A közlemény szerint a felvonuláson évek óta feketébe öltözött, „militáns csoportok masíroznak”, valamint „náci és szélsőjobboldali szimbólumok jelennek meg”. Ezzel szemben, olvassa a kormányzat és a magyar társadalom szemére a párt, amelynek programjában mindenki számára az örök élet garantálása áll, „van olyan rendezvény, amelyet a rendőrség betiltott, és amelynek szervezői ellen vádat emeltek: a Pride. Oda jutottunk, hogy ma Magyarországon a szabadságot tiltják, a szervezők ellen vádat emelnek, a gyűlöletet pedig biztosítják.”
Aki még emlékszik a rendszerváltáskor felbukkanó, és azóta dicstelenül kimúló SZDSZ retorikájára, annak nem ismeretlen az effajta megfogalmazás. A trükk is ugyanaz: a megtévesztés. Az SZDSZ a harcos antikommunista álcája mögé bújva gyűjtötte be a szavazatokat, amiket aztán tálcán kínált Horn Gyulának, Medgyessynek és Gyurcsánynak, hogy a keresztény, nemzeti erőkkel szemben balos-globalista magyarellenes hatalmi ámokfutáshoz asszisztáljon. A Kétfarkú Kutyapárt ezt a módszert követve azt játssza el, hogy mindenen kívül álló, sehova sem kötődő, az izmusokat és ideológiákat kigúnyoló tréfás vidám jószándékú fiatalok gyülekezete. Sokan talán el is hiszik (amiként elhitték az SZDSZ-ről is, hogy kommunistákat fognak enni reggelire, ehelyett koalícióra léptek velük), de valójában kizárólag balra kompatibilis, masszívan ideológiavezérelt Lenin-fiúk bandája.
Még csak az a változat sem igaz, hogy ők örök ellenzékiként, nihilista rendszeren kívüliként nem tehetnek mást, mint fricskát mutatnak a hatalomnak. Ezzel ugyanis nem összeegyeztethető, hogy több budapesti kerületben al-, vagy egyenesen polgármestert adnak, ők válván a hatalommá.
Annyi fáradságot azonban vehetne magának az MKKP – ha úgy dönt, elfogadja a játékszabályokat, belép a ringbe, és ezentúl komolyan kell venni, amit mondanak –, hogy egy ilyen fontosnak szánt tiltakozás mögé fölrajzolja a körülményeket. Miként keveredtünk bele abba a háborúba, aminek a végén a távoli Szovjetunióból érkező hadsereg dúlta fel, rombolta le fővárosunkat, gyilkolt halomra embereket, becstelenített meg nőket és hurcolt munkatáborba vagy a biztos halálba százezreket? Leginkább úgy, hogy született egy teljesen abszurd és igazságtalan békediktátum (Trianon), aminek a helyrehozására egyetlen esélyünk a törekvéseinket támogató német birodalom szövetsége maradt. A kényszerpálya aztán belevitt bennünket egy számunkra értelmetlen háborúba, és paradox módon a határainktól több ezer kilométerre kellett megvédenünk régi-új határainkat. Az ilyesmi nem szokott jól elsülni, úgyhogy a hősöknek és áldozatoknak kijáró tisztelet mellett minden erővel azon kéne lenni, hogy ne keveredjünk bele újból egy indokolatlan vérontásba. Nem emlékszem, hogy ez ügyben az MKKP-nek volt-e valaha akár komoly, akár komolytalan megnyilatkozása.
Jellemzően egyébként az antifa randalírozása nem zavarta kutyáékat, akkor nem volt állásfoglalás, amikor valóban utcai terrort alkalmaztak a szélsőbalosok, félholtra verve Budapest utcáin a járókelőket. Ezek között a vadállatok között akadt olyan is, aki az európai demokrácia dicsőségére börtön helyett az EP-be ült be; igaz, ha körülnéz a szövetséges frakciókban, ott is megannyi köztörvényest – sikkasztót, zsarolót, sőt telefontolvajt is – láthat.
Olaszországban egyébként az antifa kalapáccsal veri a rendőröket, aminek nyomán Giorgia Meloni a törvények szigorítását sürgeti, mielőtt visszatérne a rossz emlékű Vörös Brigádok korszaka. Franciaországban antifák népes csoportja meglincselt, halálra (!) vert egy fiatal francia konzervatívot; az áldozat a Collectif Némésis biztonsági személyzetében dolgozott, amely egy, a nők biztonságáért kampányoló szervezet.
Miután nálunk a rendőrség távol tartotta a balos ellentüntetőket a Becsület napi túrától, a rendezvény békésen lezajlott. Ha az agresszív provokáció elmarad, akkor atrocitás sincsen; a vonulók nem keresték a konfrontációt, nem vertek össze ötletszerűen kommunistának vagy szélsőbaloldalinak kinéző embereket. Mégis ők a „szélsőjobboldaliak”, a „nácik”.
Azt is helyre kellene végre tenni, hogy a radikálisan nemzeti érzelműeket lefasisztázzák vagy lenácizzák. Sem az olasz fasiszták korporatív rendszeréhez, sem az NSDAP-nak a germán felsőbbrendűséget vagy pláne német világbirodalmat hirdető eszméihez nincs közük.
Szerencsére azonban Magyarországon szólásszabadság van, mindenki azt mond, amit akar, így nekünk is van módunk szólni, hogy vigyázzanak velük, mert manipulálnak.
Vezetőkép: Kovács Gergely, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt (MKKP) társelnöke, a főváros XII. kerületének polgármestere beszédet mond a „Legyen mindenki egyforma!” mottóval megtartott „Szürke Békemenet” demonstráción a Hősök terén 2025. április 12-én. Fotó: MTI/Balogh Zoltán
