Fra Angelico, Szent Bernadett és a megtérés üzenete

Ezen a napon a katolikus Egyház több szent és boldog alakját is felmutatja nekünk példaképül: a mennyei szépségben Istent dicsőítő Boldog Fra Angelico festőt, a lourdes-i barlangban a Szeplőtelen Fogantatást meglátó Szent Bernadett szerény kislányát, valamint a hitükért vérüket ontó püspököket és vértanúkat – Flaviánt, Sziméont, Theotoniust és sok mást. Ők mutatják: a böjt, az ima és az alamizsna útján a legmélyebb lemondás is Isten közelségéhez vezethet. Kezdjük együtt ezt a 40 napos lelki zarándoklatot!

A katolikus naptár több szentet és boldogot is felmutat február 18-ra, akik életükkel mutatják, mit jelent igazán a megtérés és a Krisztus-követés.

Boldog Fra Angelico (†1455) – A mennyei festő

Guido di Pietro néven született, de a világ Fra Angelicóként, azaz „angyali testvérként” ismeri. Domonkos rendi szerzetesként a reneszánsz egyik legkiemelkedőbb egyházi festője lett. Művei (San Marco kolostor freskói, Angyali üdvözlet, Koronás Szűz) nem csupán szépek, hanem mélyen imádságosak – szinte „imádkozott” képek.

A szent emberként élt festő élete példázza, hogy a legszebb művészet is Istent dicsőítheti. Ünnepét 1982 óta boldogként üli a Egyház, 2026-ban is különösen aktuális: a szépség evangéliuma segíthet a böjti lemondás közepette is felfedezni Isten jelenlétét.

Szent Bernadett Soubirous (†1879) – A lourdes-i látnoklány

Sok helyen (különösen a francia naptárban és a hagyományos latin naptárban) február 18-án emlékeznek Szent Bernadettre, akit a lourdes-i Szűzanya 18-szor meglátogatott 1858-ban. A szegény, alig iskolázott bernadette-i kislány hite és engedelmessége példaértékű: „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás” – mondta neki a Szűzanya, megerősítve a dogmát, amit négy évvel korábban Piusz pápa kihirdetett.

1858. február 11-én Lourdes-ban a 14 éves, hosszú ideje asztmától szenvedő Soubirous Bernadett húgával és egy barátnőjével elment fát gyűjteni a közeli massabielle-i sziklához. A ködös, borongós időben Bernadett lemaradva társaitól egy női alakot pillantott meg a sziklaüregben.

A barlangban megjelenő csodás hölgyalak hófehér ruhát viselt, égszínkék övvel és fehér köpennyel, lábát arany rózsák díszítették. Bernadett kezdetben nem tudta, ki az, aki kizárólag neki mutatkozik, azonban a hölgy később felfedte kilétét: „Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás”. Az első jelenést követően még 17 alkalommal tűnt föl, mindig bűnbánatot és engesztelést kérve. Bernadett később nevers-i szerzetesnővér lett, ott halt meg 35 évesen. Nem a látomásokért, hanem a hűséges, rejtett életéért avatták szentté 1933-ban.

Először 1890-ben a Tarbes-i egyházmegyében kezdték ünnepelni Szent Bernadettet, majd 1908-tól X. Piusz pápa az egész egyházra kiterjesztette az emlékezés szokását.

Bernadett halála után hosszú évtizedekig a neversi kolostor temetőjében nyugodott. Amikor 1909-ben boldoggá avatásának előkészületeit végezték, az egyházi hatóságok két orvos jelenlétében exhumáltatták a holttestet. Mindenkit megdöbbenésére a testet  épen találták, miközben a kezében lévő kereszt és rózsafüzér teljesen eloxidálódott. Szemtanúk arról számoltak be, hogy a lány a szemük láttára sötétedett el.

1933-ban avatták szentté. XI. Piusz pápa szerette volna, hogy a Katolikus Egyház méltóképpen emlékezzen a fiatal leányra, személye és csodás tevékenysége példa legyen minden ember számára.

Szentté avatása után, 1937-ben újabb orvosi bizottság figyelte meg Bernadett holttestét, még szövetmintát is vettek testéből. A vizsgálat eredménye mély megdöbbenést keltett az orvosi csoportban, akik azt tapasztalták, hogy a lány mája nem indult bomlásnak még ennyi év elteltével sem. Egyáltalán nem látszottak a pusztulás jelei: a test önmagától mumifikálódott.

A történtekre máig nem tudtak pontos magyarázatot adni annak ellenére, hogy később a koporsót még kétszer felnyitották: először 1919-ben, majd 1925-ben. Kezdetben a csodát tagadni próbáló hitetlenkedők azt állították, hogy Bernadett testét halála után azonnal bebalzsamozták, és pusztán ennek köszönhető, hogy az ellen tudott állni a természet törvényeinek. Ezt az elképzelést azonban cáfolja az a tény, hogy két orvos – egymástól függetlenül – is megállapította, hogy külső beavatkozásnak, balzsamozásnak semmi nyoma.

A különös jelenségre az egyház tanítása szerint az a magyarázat, hogy ez a jutalma azoknak a hívő embereknek, akik a leginkább Isten akarata szerint élnek: testük a haláluk után ellenáll az elmúlásnak. I. János Pál pápa nyomán az Egyház 1993-tól az első Lourdes-i jelenés napján, február 11-én ünnepli a Betegek Világnapját.

További szentek és vértanúk február 18-án

A római naptár és a keleti hagyományok is említenek más szenteket:

• Szent Flavián konstantinápolyi püspök (†449) – az eretnekség ellen harcoló vértanú püspök
• Szent Sziméon jeruzsálemi püspök (†107 körül) – az Úr rokona, vértanú
• Szent Theotonius coimbrai (portugál) szerzetes
• Kínai és észak-afrikai vértanúcsoportok tagjai

Mindannyian emlékeztetnek: a hit megvallása sokszor kereszt formájában történik – éppen úgy, mint a hamvazószerdán kapott jel.

Imádságos zárás

„Uram, add meg nekünk a nagyböjtben, hogy meglássuk arcodat a szegényekben, a szépségben és a csendben – ahogy Fra Angelico látta a vásznon, és Bernadett a barlangban. Ámen.”

Vezetőkép: illusztráció!