Ungváry Zsolt: Az EU-ban gáz van (de nem a vezetékben)

Az ukrajnai háború egyik következménye lett, hogy a nyugat-európai országok leváltak az orosz energiahordozókról (és erre igyekeznek mindenkit kényszeríteni), és az olcsó keleti gázt a sokkal drágább amerikai LNG-re cserélték. Mivel ezt semmiféle gazdasági racionalitás nem támasztotta alá, kizárólag politikai okokat gyaníthatunk a háttérben, amit nem is cáfol Brüsszel. Van a gonosz szénhidrogén és a jóságos.

Igen ám, de közben Amerikában választást tartottak, ami némi irányváltást eredményezett az USA-nak a Nyugat-Európához fűződő viszonyában. A liberális, háborúpárti adminisztrációt egy konzervatív, békére törekvő kormányzat váltotta fel, ami elhidegüléssel járt az atlanti szövetségben. A fő érv az orosz gáz ellen az volt, hogy Putyin esetleg ezzel zsarolta vagy tarthatta volna sakkban a kontinenst, most azonban fordult a kocka. Trump szemet vetett Grönlandra, ami tudvalevőleg dán, tehát európai terület. (Ugyan a szuverenisták most nagyon háborognak, hogy a zöld szigetet ne kebelezze be az óriási Uncle Sam, de köztünk szólva a dánoknak nem sokkal több közük van Grönlandhoz, mint az amerikaiaknak. Tegyük a kezünket a szívünkre, vajon Hawaii, Alaszka, de akár Wyoming jobban járna-e a függetlenséggel, mint az Egyesült Államokkal.)

Grönlandot ugyan Vörös Erik „fedezte fel” (ez a szóhasználat arra, ha európai hajósok váratlanul szárazföldbe botlanak) a X. században, de az őslakos eszkimók ezzel nem sokat törődtek, és a XIX. századig, a dán-norvég Nansen felbukkanásáig nem sok kapcsolatuk volt a kontinenssel. Dánia „ősi” jogai nem sokkal régebbiek a területre, mint az amerikaiaké. De ha az eset divatba hozná az ősi jogot, azt hiszem, a Kárpát-medencében volna mit kapargatni ez ügyben.

Az EU tehát összekeverte a valószínűtlent a lehetetlennel, és elköteleződött energetikailag egy olyan nagyhatalom felé, amelyik nem biztos, hogy feltétlenül támogatóként jelenik meg a jövőben a kétoldalú kapcsolatokban. A The Guardian című lap újságírójában még az az ötlet is felmerült, hogy az EU vegye fel tagjai közé Grönlandot, ezzel védve meg az agresszortól.

A terv persze nem túl eredeti, hiszen ezt a játékot játsszák Ukrajnával is; mielőbb felvenni tagjaink közé, s így mindjárt háborúba is keveredni az oroszokkal; erre vágyik mindennél jobban a brüsszeli mainstream. Úgy fest, néhányan már akár azt is időszerűnek vélnék, ha az oroszok mellett az USÁ-val is véres konfliktusba bonyolódnánk egy másik tagjelölt kedvéért. Felváltva szállíthatnák a fegyvereket Kijevbe és Nuukba, esetleg katonákat is küldhetnénk a szibériai és a grönlandi hómezőkre egyaránt.

Innen már csak egy lépés volna, ha Tajvan (vagy Tibet) is tagjelölti státuszt kapna, és Brüsszel már üzenhetné is a hadat Kínának. Közben kilépnének a NATO-ból és a Von der Leyen-Rutte tábornoki kar vezényelhetné majd Brüsszel határában (Waterloo-nál) a csapatokat.

Az orosz gázról lemondtak Ukrajna miatt, az amerikairól majd Grönland miatt fognak. Közben más szénhidrogénekben sem dúskál a földrész; Venezuelából aligha kap olajat, mert annak a csapjánál immár Trump ül. Jöhetne az araboktól az olaj, de ez ki tudja, mivel járna a közel-keleti politikára nézvést, az sem egy békés környék.

Ügyes gyerekek ezek ott az EU-nál.

Vezetőkép: Mark Rutte NATO-főtitkár és Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság (EB) elnöke a bizottság Rutte részvételével tartandó ülése előtt az uniós testület brüsszeli székházában 2025. szeptember 30-án. Fotó: MTI/EPA/Olivier Hoslet