Január 13.: Poitiers-i Szent Hiláriusz püspök és egyháztanító – „Isten igéjét nem lehet bilincsbe verni”

Az évközi idő csendes napjain, amikor a karácsonyi ünnepkör fényei lassan elhalványulnak, a liturgikus naptár január 13-ára egy nagy egyháztanító, Poitiers-i Szent Hiláriusz emléknapját tűzi ki. Nem csillogó vértanúság vagy csodás megjelenés jellemzi életét, hanem a rendíthetetlen hitvallás és a teológiai mélység, amellyel a 4. század viharaiban védelmezte az Egyház hitét Krisztus valódi istenségéről.

Hiláriusz körülbelül 315-ben született a galliai Poitiers-ban (a mai Franciaország területén), pogány, előkelő családban. Gazdag, művelt emberként élt, felesége és egy leánya volt – Szent Ábrázolás szerint később apósa is lett. Érett férfikorban, egy este a Szentírás olvasása közben érte el a kegyelem: Isten önmagáról szóló tanúsága mélyen megérintette szívét. Megkeresztelkedett, és hamarosan – a nép akaratából – Poitiers püspökévé választották (kb. 350 körül).

Ebben az időben dúlt az ariánus vita: Arius tanítása szerint Jézus nem egyenlő az Atyával, nem igazi Isten. Constantius császár támogatta az ariánusokat, és az igaz hitet valló püspököket üldözte. Hiláriusz nem hallgatott: szónoklataiban, írásaiban és zsinatokon keményen szembeszállt az eretnekséggel. Emiatt 356-ban száműzték a távoli Frígiába (a mai Törökország területére). Száműzetése nem törte meg: ott írta főművét, a De Trinitate (A Szentháromságról) című 12 könyvből álló értekezést, amely a latin teológia egyik alapköve lett. Ebben világosan kifejtette, hogy Krisztus „igaz Isten az igaz Istentől”, és az Atyával egylényegű.

„Isten igéjét nem lehet bilincsbe verni” – írta levelében, jelezve, hogy a száműzetés sem akadályozza az evangélium hirdetését. Végül hazatérhetett, és utolsó éveit a galliai egyház erősítésével töltötte. 367. január 13-án hunyt el Poitiers-ban – innen ered liturgikus emléknapja (korábban január 14-re került a vízkereszt oktávja miatt, de 1969 óta újra a 13-a).

Az Egyház egyháztanítóvá nyilvánította, mert művei hidat vertek a görög és latin teológia között, és máig hatnak a Szentháromság-tan értelmezésében. Őt nevezik az „ariánusok pörölyének” (Malleus Arianorum), mert logikája és szentírási ismereteivel szétzúzta az eretnekség érveit.

Mai üzenete Szent Hiláriusz élete arra tanít bennünket, hogy a hit nem magánügy, hanem közlésre, védelemre szoruló kincs. A mai világban is sokszor halljuk, hogy a keresztény tanítás „elavult” vagy „tűrhetetlen”. Hiláriusz példája bátorít: száműzetésben is lehet tanítani, bilincsek között is hirdetni az igazságot.

Kérjük közbenjárását, hogy mi is bátran valljuk meg Krisztus istenségét és emberségét, és hogy életünk hitvallássá váljon – ahogy ő tette.

Liturgikus ima (a misekönyvből): „Mindenható Istenünk, ki Szent Hiláriusz püspöknek megadtad, hogy Fiad istenségét állhatatosan védelmezze, kérünk, engedd, hogy ezt a misztériumot kellő módon értsük, és az igazságnak megfelelően tegyünk róla hitvallást!”

Névnapok ezen a napon: elsősorban Veronika (és változatai: Vera, Verona, Veronka), valamint Csongor, Ivett, Vidor – utóbbi Hiláriusz magyar megfelelője.

Imádkozzunk ma együtt Szent Hiláriusszal a hit tisztaságáért és a Szentháromság titkának mélyebb megértéséért!

Vezetőkép: Illusztráció