Leó pápa Róma fiataljainak: Építsetek jó emberi és baráti kapcsolatokat, főként Jézussal!
Róma püspöke Róma fiataljaival találkozott január 10-én szombaton este, mintegy húszezer fiúval és lánnyal, akik a VI. Pál aulában köszöntötték őt, de a Szentatya nem feledkezett meg azokról sem, akik kívül maradtak a Szent Péter téren, mert a pápa kiment közéjük és személyesen üdvözölte őket.
A találkozó során a pápa megköszönte a római fiataloknak, hogy nagylelkűen fogadták a szentévi zarándokokat és segítették őket a plébániájukon és közösségeikben – számolt be róla közösségi oldalán a Vatican News.
Soha nem vagyunk egyedül, mert Jézus velünk van!
Leó pápa nagy örömmel köszöntötte a fiatalokat, akik rendkívül lelkes ovációval üdvözölték őt. A Szentatya közvetlen hangon, szabadon szólva kezdte beszédét és megemlítette, hogy nemcsak azokra a kérdésekre akar válaszolni, amiket neki feltettek, hanem az élet egyéb dolgaira is. Megemlítette, hogy egy fiatal unokahúga épp mostanában kérdezte tőle, hogy „mit tud kezdeni a világ rengeteg problémájával, tengernyi bajával és hogy épp ezért nincs-e ebben egyedül?”. Nos, a válasz a kérdésre ti magatok vagytok, mert ti nem vagytok egyedül! Ha ugyanis emlékezünk a hit szépségére, az öröm szépségére, a fiatalságra, az összefogásra, a közös keresésre, akkor valóban tudhatjuk a szívünkben, hogy soha nem vagyunk egyedül, mert Jézus velünk van!
Az igazságra teremtettünk és amikor ez hiányzik, akkor szenvedünk
A fiatalok többek közt az időnként rájuk nehezedő magányról kérdezték, valamint a vele járó csalódás, zavarodottság és unalom érzéseiről. Amikor ez a szürkeség elhomályosítja az élet színeit, látjuk – válaszolt a Szentatya –, hogy olyan sok ember között is elszigetelődhetünk. Valójában pontosan így mutatja meg a magány a legnehezebb oldalát: nem figyelnek ránk, mert elmerülünk a vélemények zűrzavarában; nem látunk semmit, mert elkápráztatnak minket a töredékes képek. A kapcsolatok nélküli kapcsolatok vagy a szeretet nélküli kedvelések élete csalódást okoz, mert mi az igazságra teremtettünk és amikor ez hiányzik, akkor szenvedünk. A jóra teremtettünk, de az öröm eldobható maszkjai elárulják vágyainkat. Mégis, a kétségbeesés ezen pillanataiban kiélezhetjük érzékenységünket. Ha figyelmesen figyelünk és kinyitjuk a szemünket, maga a teremtés emlékeztet minket arra, hogy nem vagyunk egyedül: a világ minden teremtett dolga, az elemek és az élőlények közötti kapcsolatokból áll. Bármennyire lélegezzük is be a levegőt, továbbra is lélegzetvisszafojtva maradunk, hiába is eszünk és iszunk, megmarad az éhünk és a szomjunk. Egyedi teremtmények vagyunk, mert magunkban hordozzuk Isten képmását, aki az élet, a szeretet és az üdvösség kapcsolata.
A másikhoz közeledés Isten képét jelenti számunkra
Tehát, amikor egyedül érzed magad, emlékezzél arra, hogy Isten soha nem hagy el – intett a pápa. Az ő társasága erőt ad ahhoz, hogy megtedd az első lépést azok felé, akik egyedül vannak, mégis melletted állnak. Mindenki egyedül marad, ha csak önmagára néz. Ehelyett a másokhoz való közeledés Isten képét jelenti számodra. Ahogy reményt hoz az életedbe, úgy anz meg is oszthatod másokkal. Akkor együtt találjátok majd magatokat, közösséget és testvériséget keresve. Leó pápa hálásan köszönte ekkor azt a szép fogadtatást, amit a Római Egyház és benne a fiataljai nyújtottak a világ minden tájáról érkező rengeteg fiatal zarándoknak a Jubileum idején. Valóban csodálatos volt! Igen, a magány gyakran létezik, és sokan szenvednek tőle. Ám ami elkerülhetetlen sorsnak tűnhet, az valójában arra hív minket, hogy ébredjünk fel: ez az egyetlen földgolyó fenntart minden embert, és ugyanaz a nap világít meg mindent. A napsugár megérint és lelkünk mélységeibe, nem a felkelő és lenyugvó nap, hanem az igazságosság Napja, a fénylő Nap, Krisztus! Ő melengeti szívünket és szeretetével lángra lobbantja azt.
Köszönet, hogy a zarándokok hiteles kapcsolatokat tapasztaltak meg a római plébániákon
Ebből a Jézussal való találkozásból fakad az erő, hogy megváltoztassuk életünket és átalakítsuk a társadalmat. Ahogy Francesca és Michela megjegyezték, az evangélium fénye valóban megvilágítja kapcsolatainkat: a mindennapi szavakon és gesztusokon keresztül kitágul az és minden embert bevonz a melegébe. Így egy szürke és névtelen világ a befogadás helyévé válik. Leó pápa örül annak, hogy a zarándokok hiteles kapcsolatokat tapasztaltak meg a római plébániákon, az imatermekben és az egyesületekben, ám ezt nem tarthatják meg maguknak! A világban a reklámnak nagyobb közönsége van, mint a tanúságtételnek, amely őszinte barátságokat igyekszik építeni. Ezért cselekedjenek örömmel és kitartással, tudva, hogy a társadalom átalakításhoz először önmagunkat kell megváltoztatni. A pápának már megmutatták, hogy képesek megváltoztatni magukat és tudnak barátságokat építeni.
Nem kívánok kevesebbet, mert szeretlek titeket, hogy valóban éljetek együtt Istennel!
Az egyik fiatal megkérdezte a pápától, hogy ő mit kíván nekik, mire a Szentatya azt válaszolta, hogy imáiban mindenkinek jó és igaz életet kíván, Isten akarata szerint. Röviden, szent életet kíván mindenkinek. Emlékeztetett arra, hogy a „szent” szónak – santo – ugyanaz a gyökere, mint az „egészséges” – sano – szónak, és ha valóban szentek akarunk lenni, akkor az egészséges élettel kell kezdenünk, és segítenünk kell egymást abban, hogy megtaláljuk a módját annak, hogy elkerüljük azokat a dolgokat, mint például a függőségeket. Az igazi barátok tanúságtevők, akik elkísérnek, akik valóban egészséges életet tudnak élni: Ne féljetek vállalni ezt a felelősséget! Nem kívánok kevesebbet, mert szeretlek titeket, hogy valóban éljetek együtt Istennel, az élet szerzőjével és megváltjával. Az Úr nem elvont ideálok tanításával teszi jóvá az életet, hanem azzal, hogy életét adja értünk (vö. Jn 10,10).
Köszönöm, hogy velem együtt szeretitek ezt a római egyházat! A római egyház él!
Ennek konkrét módja a barátságban és az imádságban ölt testet, ahogy a Szent Szűz tette Magnificat énekében: „Magasztalja lelkem az Urat, és lelkem ujjong üdvözítő Istenemben” (Lk 1,46-47). Bátorság kell ahhoz, hogy ma tanúságot tegyünk erről az örömről! Buzgalom kell ahhoz, hogy úgy szeressünk, ahogyan az Úr szeretett minket, mégis pontosan ez az, ami arra késztet minket, hogy „felhagyjunk a halogatással és igazán éljünk”. Ehhez nem kell emberfeletti erőfeszítéseket tenni, vagy akár alkalmanként némi jótékonysági munkát is végezni, inkább olyan emberként kell élnünk, akiknek Krisztus van a szívükben, akik hallgatnak rá, mint Tanítóra, és követik őt, mint Pásztort. Tekintsünk a szentekre: milyen szabadok ők! Velük együtt haladjunk előre az úton, tudván, hogy az életben az igazi jót nem lehet pénzzel megvenni, és fegyverrel legyőzni, hanem az egyszerűen megadható, hiszen Isten szeretettel adja mindenkinek. Köszönöm mindenkinek, hogy eljöttetek! És köszönöm – nagyon köszönöm! –, hogy velem együtt szeretitek ezt a római egyházat! A római egyház él! És most megáldok benneteket, szeretteitekkel és barátaitokkal együtt, Viszlát és jó utat! – köszönt el nagy taps közben fiatal vendégeitől Leó pápa.
Vezetőkép forrása: Facebook/Vatican News
