Nacsa Lőrinc: A Benes-dekrétumok ügyében látni kell, kinek a kezdeményezéséből és milyen céllal lett ez most téma

A 21. században a kollektív jogfosztás, a kollektív bűnösség elve a nemzetközi emberjogi gyakorlatba, de a magyar emberjogi gyakorlatba sem fér bele, ezért nekünk a Benes-dekrétumok sem férnek bele – hangsúlyozta a Magyar7-nek adott interjúban Nacsa Lőrinc nemzetpolitikai államtitkár. Felvetette ugyanakkor, hogy akik ezt a témát most a szlovák belpolitikába behozták, azok nem egy szlovák–magyar szembenállást akartak-e elérni? Nem az a cél, hogy megosszák a szlovákokat és a magyarokat, hogy az amúgy sem túl nagy békepárti tábort tovább darabolják? – olvasható a KDNP oldalán. 

– Államtitkár úr, bő egy éve vezeti a nemzetpolitikai államtitkárságot, nagyon hektikus és mozgalmas év volt, ami alapjaiban határozta meg a politikát, így a nemzetpolitikát is. Hogyan látja az elmúlt időszakot, mi volt 2025 fő kifutása?

– Azt tartom a legfontosabbnak, hogy az elmúlt évben közelebb kerültünk a békéhez, hiszen hivatalba lépett az Egyesült Államok új elnöke, találkozott az ukrán és az orosz elnökkel, az európai vezetőkkel, felmerült egy budapesti békecsúcs lehetősége, és ebben a folyamatban a magyar kormányfő is aktív szerepet vállalt. Azt gondolom, a nemzetpolitikának akkor jó, ha béke van, ha jó szomszédi viszony van, ha nyugalom van Magyarországon és a nemzetrészekben, mert akkor tudunk fejlődni. Nagyon fontos tehát, hogy ma közelebb vagyunk a békéhez, mint egy évvel ezelőtt, amikor beszélgettünk. Ugyanakkor, és ez egyszerre igaz, sajnos a háború lehetőségéhez is közelebb kerültünk, minden erővel azon kell dolgoznunk, hogy kimaradjunk.

Hirdetés

– Az év végén a Felvidéken felgyorsultak az események, amikor váratlanul a parlament módosította a Btk.-t, aminek része az a passzus is, hogy aki megkérdőjelezi a Benes-dekrétumokat, féléves börtönbüntetésre ítélhető, vagyis történelmünk fontos részét kriminalizálják. Ön elsőként reagált és támogatásáról biztosította a felvidékieket. Mi volt a legelső gondolata, amikor ezt a hírt megkapta?

– Megdöbbentem, hogy mi szükség van erre 2025-ben. Nem elfogadható és nem is jó. Ugyanakkor érthetetlen is, a magyar jogrendben ilyen nincs is, hogy megkérdőjelezhetetlen, tehát jogilag is meg kell vizsgálni, miről van szó, mert mi ezt nem használjuk. Robert Fico jogi kontextusba is helyezte, amikor azt mondta, a dekrétumok megkérdőjelezése olyan, mint a holokauszttagadás. A magyar jogrendben viszont a megkérdőjelezhető megfogalmazás nehezen értelmezhető, ez a jogászok dolga. Ami azonban ennél számomra sokkal fontosabb, és amit többször is elmondtam, hogy mi a magyar párt és annak elnöke mögött állunk, az ő álláspontjuk az iránymutató, mert ők a felvidéki magyarság legitim politikai képviselői. Ugyanakkor azt is látom, hogy szükség van a jó szomszédi viszonyra. Az elmúlt években mi elkötelezetten építettük a szlovák–magyar megbékélést és együttműködést. Ennek jól látható eredményei is vannak, ezeket nem érdemes veszélybe sodorni.

– Úgy tűnik, Robert Fico most ezen átlépett, és hiába bíztunk az elnöki vétóban is, Peter Pellegrini sem akasztotta meg a törvényt. Ezek után mit tehet a magyar kormány?

– Meg kell vizsgálni a kérdést, és utána párbeszédet kell folytatni a szlovák kormány képviselőivel. Ez zajlik folyamatosan, több szinten is. A szlovák–magyar vegyesbizottság előkészítésekor már jeleztük, ennek az egyet nem értő dossziéba kell kerülnie, mert mi ezzel nem értünk egyet, ezért tovább kell tárgyalni. Az ügynek van külpolitikai és nemzetpolitikai vonatkozása, az én felelősségem a nemzetpolitika, ahol az az álláspontunk, hogy a 21. században a kollektív jogfosztás, a kollektív bűnösség elve a nemzetközi emberjogi gyakorlatba, de a magyar emberjogi gyakorlatba sem fér bele, ezért nekünk a Benes-dekrétumok sem férnek bele. Ugyanakkor a magyar–szlovák jó kapcsolatokat sem érdemes veszélybe sodorni. Tapasztalataink világosak ezen a területen, mivel valamennyi szomszédos országban él magyar nemzeti közösség, és jól látszik, hogy minél jobb az együttműködés a szomszédokkal, az annál jobb helyzetet teremthet az adott ország területén élő magyaroknak. Ez igaz a magyar–szlovák együttműködésre is.

– A liberális sajtó viszont azzal keretezte az ügyet, hogy az uniós politikai érdekek mentén alakult Fico-Orbán-paktumnak ezzel a felvidéki magyarság a járulékos vesztesége lett.

– Fordítva látom. Én azt a kérdést tenném fel mindenkinek meggondolásra, hogy kik és miért hozták be a témát most a szlovák belpolitikába. Nem egy szlovák–magyar szembenállást akartak elérni? Nem arról van szó, hogy van két ország, amely hevesen ellenzi a háborút, az arra adott rossz válaszokat? Mert békepárti kormányokról beszélünk, a háborút nem finanszírozni, hanem megállítani akarjuk. Nem az a cél, hogy megosszák a szlovákokat és a magyarokat, hogy az amúgy sem túl nagy békepárti tábort tovább darabolják?

– A törvény az új évvel hatályos, de még mindig nem tudjuk, mire számíthat a felvidéki magyarság. Mert az elképzelhetetlen, hogy ne beszéljünk a történelmünkről!

– Nagyon nehéz a helyzet, jelen pillanatban is több a bizonytalanság, mint a bizonyosság. Nem tudjuk, mit tartalmaz a végrehajtó rendelet, a törvényt hogyan alkalmazzák majd, érvényt akarnak-e neki szerezni, vagy politikai üzenetnek szánták valakiknek? Ha mindezt meg tudjuk válaszolni, ahhoz tudjuk rendelni a cselekedeteinket. Nekünk a legfontosabb feladatunk, hogy a felvidéki magyar közösségért álljunk ki és az ilyen nehéz helyzetekben is mellettük legyünk, a rossz döntésekről pedig mondjuk ki, hogy nem jók.

– A hatalom fellépése esetén az egyének is számíthatnak a magyar kormányzat támogatására?

– Természetesen, erről szól a tizenöt éve tartó nemzetpolitikánk, hogy bárkit, akit joghátrány, megkülönböztetés ér, mert magyar, amellett álljunk ki, és annak adjunk meg minden segítséget. Ott vagyunk a felvidéki magyarság mellett a jó, meg a rossz törvények meghozatalakor is, a támogatásunk töretlen. A mostani történéseknek azonban a felvidéki magyar közösség számára is van egy nagyon fontos tanulsága. Ha a Magyar Szövetség ott volna a parlamentben, akkor lehet, egészen más irányt vesz ez a történet. Azt kell látniuk a felvidéki magyaroknak, hogy őket csak a magyarok tudják képviselni, mások nem fogják. Ha a magyarok ott vannak a parlamentben, akkor mindenre hatással lehetnek. Ha nincsenek, akkor csak elszenvedői a történetnek, mint ahogy ebből a példából is látszik.

– Orbán Viktor és Robert Fico fontos geopolitikai kérdésekben egy platformon állnak, Fico mégis ellenünk fordult. Ráadásul úgy tűnhet, a szlovák progresszívek nyitottabbak a magyar ügyekre, persze, elsősorban magyar szavazatokra vadásznak. Többen támadták is Gubík Lászlót a liberálisok pozsonyi tüntetésén való részvétele miatt, meglehetősen szűk tehát a mozgástér, ami nem könnyíti a politikum helyzetét.

– Egyetértek azzal, amit Gubík László elmondott Pozsonyban, mert ő valamiért és nem valakivel tüntetett. Az viszont, hogy ki, mikor és miért nyitotta meg ezt a kérdést a szlovák pártok közül, nyilvánvalóan hatalompolitikai kérdés. Bővebben is beszéltünk a kialakult helyzetről és ezt a következő napokban is folytatjuk. Szerintem a Szövetségnek a legnagyobb szövetségese a felvidéki magyarság, és azt nem feltétlenül a szlovák pártokban kell keresni. A történelemből tudjuk, ideig óráig úgy tűnhet, egy-egy párt képvisel magyar ügyet, de a magyarok ilyen ügyekben még sosem nyertek. Csak az etnikai párt tudja képviselni a magyar érdekeket. Mikor volt arra példa, hogy a progresszívek bármilyen magyar témában a magyar közösség javára tettek volna valamit? Én nem nagyon láttam ilyet az elmúlt években.

– A Magyar Szövetség Gubík László vezetésével korszakváltást ígért a 2024-es tisztújításkor. Ön hogyan látja, mennyire sikerült mára egy koherens, ügyek mentén politizáló erős csapatnak felállnia?

– Szerintem ez az ügy is el fogja ezt dönteni. Én az irányt alapvetően jónak látom. 2025-ben talán 14-15 alkalommal járhattam a Felvidéken, ennek jelentős részét elnök úrral együtt töltöttük, sok emberrel beszéltünk az Ung-vidéktől Pozsonyig, és ismét azt tudom mondani, amit már korábban is, hogy a felvidéki magyarságnak meg kell azt értenie, csak a magyar párt fogja őszintén képviselni az érdekeit. Az elmúlt egy-másfél évben számos olyan kezdeményezést, új szakpolitikai irányt láttam, akár agrárvonalon, akár gazdasági, családtámogatási vonalon, ami mindenkinek jó, még a szlovákoknak is, de természetesen a legfontosabb, hogy jó a felvidéki magyaroknak. Én azt remélem, hogy a közösségi aktivitás, ami egyben a választópolgárok aktivitása is, előbb az önkormányzatira, majd a parlamenti választásra megnő.

– Nagy a megosztottság, a politikai oldalak a meghatározóak, Gubík László pedig megpróbálja középen tartani a pártot, és ügyel arra, hogy kultúretikai vagy ideológiai kérdésekben ne foglaljon állást, de ezért bírálat is éri, és valóban kérdés, nem veszít-e azzal a párt, ha ezekben a fontos témákban nem fogalmaz meg véleményt?

– Mindenkinek el kellene fogadnia, hogy Gubík Lászlónak nem centrum, és nem jobb- vagy baloldali pártot, hanem magyar pártot kell építeni. Nagyon régóta ismerem, együtt kezdtünk az ifjúságpolitikában. Ő egy konzervatív ember, de az nem konzervatív vagy liberális kérdés, hogy mi van a Benes-dekrétumokkal, az nem konzervatív vagy liberális kérdés, hogy az iskoláink bezárnak vagy nem, vagy mi lesz a gazdák sorsa, a családtámogatások tudnak-e bővülni, kétnyelvű helységtáblákat helyeznek-e ki? Ezek magyar kérdések, és ezért magyarul kell képviselni a magyar érdekeket. Ehhez összefogásra és mindenkinek a szavazatára szükség van.

– A politikától ellépve mi a tapasztalata az állapotainkkal kapcsolatban, mennyire lehet ezt a közösséget még összefogni?

– Szerintem a lehetőség, a keretek adottak, élő civil szervezetek vannak, erős érdekképviselettel működnek az egyházaink, vannak magyar tisztségviselők a pozsonyi kormányzatban. A legerősebb regionális pártról beszélünk, hiszen a Magyar Szövetségnek több polgármestere van, mint a Smernek. Ez egy nagyon komoly erő tud lenni, és szerintem ők a kulcsszereplői a történetnek, mert ha megértik, hogy nemcsak az ő polgármesteri, helyi és megyei képviselői, alelnöki székük a fontos, hanem ennél sokkal nagyobb a tét, akkor jó irányba fordulhatnak a dolgok.

– A Benes-dekrétumok ügye mellett veszélyben vannak a kisiskoláink, a nyelvtörvény is megint felmerült, gondok vannak a kultúra finanszírozásával. Talán abban bízhatunk, hogy ezeknek akár összekovácsoló erejük is lehet, ahogy azt például Erdélyben láthattuk…

– Valóban mi, magyarok olyanok vagyunk, hogy amikor békeidő van, akkor hárman négyfélét gondolunk, de amikor baj van, akkor összefogunk, egyfelé húzunk, és közösen cselekszünk, mert megértjük, hogy helyzet van. Ha helyzet van és cselekedni kell, akkor mi, magyarok példát szoktunk mutatni a világnak összefogásból. Szerintem ez a Felvidéken is realitás. Kis ügyekben szabadság, de nagy ügyekben egységre van szükség.

– Ha a többi külhoni térséget nézzük, sehol sem könnyű a helyzet, Erdélyben az elnökválasztás fűtötte a kedélyeket, Vajdaság választásra készül, de továbbra is Kárpátalja sorsa a kulcskérdés. A nemzetpolitika lehetőségeit mennyire határolja be, hogy kormányzati szinten nagyon feszült a kapcsolat a két ország között?

– Egy mondatot azért ejtsünk az előbbiekről is, mert a vajdasági és az erdélyi helyzetet érdemes tanulmányozniuk a felvidékieknek is. Az a tanulság, ha a magyar párt képviselői ott vannak a parlamentben, a kormányban, akkor a nehéz döntések idején – ilyen például a szerbiai külföldi támogatású tüntetések, vagy a román gazdasági nehézségek – az erős magyar képviselet akár tompítani is tudja a negatív döntéseket, sőt előnyöket is biztosíthat a közösségnek. Romániában és Szerbiában a sikeres érdekképviselet ezt megtette. Kárpátalja vonatkozásában a prioritáslista első helyén a béke áll, mert a kényszersorozások, a különböző vegzatúra folyamatosan velük van. A lista második pontja pedig, hogy az intézményrendszer működjön. Mi ebben tudunk a legtöbbet segíteni. Nem zártunk be intézményt, adtunk át óvodát, újult meg líceum, a főiskola egyetemi rangot kapott, magyar nyelvtanfolyamokat indítottunk ruszin és ukrán embereknek, akik meg akarják tanulni a magyar nyelvet, tehát nehéz időszakban is tudunk sikereket felmutatni.

– Magyarország már kampányüzemmódban van, minden eddiginél élesebb a szembenállás, szinte kettészakította a nemzetet. Az egyértelmű, a megosztottság kivetül a külhoni közösségekre is, de önnek mi a tapasztalata, mennyire befolyásolja ez az egyes térségeket? 

– A szembenállás áprilisig nem csökken, hanem még erősödik. A választások után azonban békét, egységet kell teremteni. Természetesen fölfokozott indulatok, érzelmek egy kampányban mindig vannak. Azt szeretnénk, hogy ebből minél kevesebbet érezzenek a külhoni magyarok, hiszen kisebbségben élve sok a napi küzdelem, ami őket megedzi, nem kell plusz terheket rájuk rakni. Ugyanakkor az egész nemzet sorsa forog kockán az áprilisi választásokon, így a nemzetpolitika sorsa is. Tudjuk, az ellenfeleink nem ezt a nemzetpolitikai irányvonalat képviselnék, nem tartanák fent ezt az intézmény- és támogatási rendszert, aminek a felvidéki magyarok is a kedvezményezettjei, mi azonban azt gondoljuk, 105 évvel Trianon után jelentsen végre előnyt magyarnak lenni.

– Nehéz értelmezni a Magyar Péter-i nemzetpolitikai elképzeléseket, egyrészt román földről beszél, másrészt tesz hangzatos nyilatkozatokat, de arról például hallgat, mit csinálna a külhoniak szavazati jogával. Megpróbáltuk megvizsgálni a programját, de mi értékelhető dolgokat nem találtunk.

– Mindenkinek azt a mondatot ajánlanám figyelmében, amit a Tisza párt alelnöke mondott: nem fogunk mindent elmondani, mert akkor belebukunk. Ez sokat sejtet. Mi az, amit egy párt előkészít, de nem akar róla beszélni, mert tudja, hogy abba belebukna? Néhány dolog ki is szivárgott, ami adóemelésekről, megszorításokról szól. Ha valaki megszorításokat tervez, és meg akarja vágni a költségvetési kiadásokat, nyilván előbb-utóbb eljut a külhoni közösségekre fordítandó költségvetési forrásokhoz is. Ezzel a külhoni magyar közösségek is számolhatnak. Családtámogatások, Szülőföldön Magyarul Program, templomépítések, iskola- és óvodafejlesztés, számos olyan program, ami veszélybe kerülhetne a kormányváltás esetén.

– A nemzetpolitikai alapvetés máris sérült. 2010 után a külhoniakat az anyaországiak elfogadták a nemzet részeként, és most Magyar Péter megjelenésével, ha megnézzük a közösségi médiát, hihetetlen mértékű a gyűlöletkeltés, a megítélésünk visszakerült a gyurcsányi mélységekbe. Vissza lehet ezt még fordítani?

– Magyar Péter elképesztő gyűlöletet hozott a politikába és a közösségi médiába. Mi is rendszeresen megkapjuk, de nekünk talán benne is van a munkaköri leírásunkban, hogy ezt bírni és tűrni kell. A szavazói pontosan tudják, a külhonban szimpatizálnak a mi politikánkkal, tehát őket is ellenségnek kell tekinteni, gyalázni kell… és valóban a gödörtől a kötélen keresztül minden van. Ilyen fokú, szándékosan szított gyűlöletet, amit Magyar Péter kér a követőitől, nem volt. Ebben óriási felelőssége van, és a választások után valamilyen módon el kell számolnia azzal, hogy ezt hozta az országra, a közösségi médiába, a közbeszédbe. Ez szerintem neki történelmi felelőssége és bűne.

– Tekintsünk még vissza az elmúlt évre. Önnek 2025-ben mi volt a legszebb pillanat?

– Nehéz kiemelni a legeket. Minden találkozás nagyon sok erőt adott – egy gyermekműsor, egy épületavató, ami a közösség színtere lesz, egy megbeszélés, aminek van eredménye. Annak is örülök, ha olyan embereket tudok leültetni egy asztalhoz, akik régebben nem voltak hajlandóak, mert vannak a külhonban is egyet nem értések, amiket meg kell haladni, és együtt kell dolgozni a nagyobb cél érdekében. Éppen összesítettük az évvégi statisztikát, közel ötven alkalommal voltam a Kárpát-medence valamely nemzetrészében, több száz találkozón vettem részt, amelyeknek megvannak az eredményei. Így a nehézségek idején is könnyebb ezt a munkát végezni, mert tudjuk, van értelme.

– És mi volt a legnehezebb?

– Nyilván az a legnehezebb, amikor olyan kárpátaljai édesanyával találkozom, aki elvesztette a férjét a háborúban. Vagy amikor a kényszersorozás során agyonvert Sebestyén József családtagjaival kellett beszélnem, családapaként is nehéz volt, de nekünk ez a feladatunk, az ügyet nemzetközi szintére is vittük. Ezek nyilván lelkileg a legnehezebb helyzetek, de meg kell tenni, mert mi voltunk azok, akik tudtunk segíteni.

– A mögöttünk hagyott nehéz év után milyen várakozásokkal tekint az új évre?

– A legfontosabb az építkezés szükségessége. Megyei és önkormányzati választás lesz Szlovákiában, és mindkét szinten szükség van az erős magyar képviseletre, ez lehet az erőpróbája a parlamenti választásnak. Ezt megelőzően pedig a magyarországi választás a nemzetpolitika jövőjét fogja meghatározni. Számomra az elkövetkező hónapok mégsem a nehézségekről, hanem az örömökről szólnak majd, mert rengeteg emberrel lehet találkozni, és a munkához ezek a találkozások adnak erőt.

Forrás: KDNP. Vezetőkép: KDNP.