Leó pápa odafigyel az egyház valós életére – Német László bíboros a konzisztóriumról

Január 7-én és 8-án tartották a Vatikánban a bíborosi kollégium rendkívüli konzisztóriumát, melyen részt vett Német László bíboros, belgrádi metropolita érsek, aki pénteken a Vatikáni Rádió stúdiójában megosztotta velünk a tapasztalatait. – írja a Vatican News. 

A konzisztórium másnapján kérdezem stúdiónk vendégét, Német László bíborost, belgrádi metropolita érseket. Bíboros úr, mi volt ebben a mostani bíborosi együttlétben a rendkívüli, ha már egyszer a hivatalos neve „rendkívüli konzisztórium”?  

Egy kicsit csalóka ez a név „rendkívüli”, mert valójában ez kellene, hogy a „rendes” legyen, a rendkívüli pedig az, amikor a Szentatya új bíborosokat kreál. Most pedig úgy van, hogy a „rendes” konzisztórium alatt kreálja, „üti bíborossá” – lovag módra – a jelölteket, ez pedig egy rendkívüli, mert azért hívták egybe, hogy a Szentatyával bizonyos kérdésekről tárgyaljunk, amelyek az egész egyházat érintik. Különösen Ferenc pápa óta világos, hogy a bíborosi testület hihetetlenül univerzális, tehát az egész világon jelen van, talán először az egyház történelmében, először is, hogy ilyen sok bíboros van, másodszor pedig, hogy ennyire lefedi az egész katolikus egyházat. Tehát minden kontinensről, majdnem minden országból van bíboros, ahol a katolikus egyház jelen van.

Leó pápa azt kérte már a konzisztóriumot egybehívó levelében, hogy „támogassák őt és segítsék a tanácsaikkal”. De hogyan tudnak a bíborosok másfél nap alatt a pápának tanácsot adni? Illetve miben áll a Szentatya szerepe a konzisztórium során?

Kezdeném a Szentatya szerepével. A Szentatya az, aki összehívhat egy konzisztóriumot, tehát ez abszolút tőle függ, szabad akarata van ebben, az egyházjogban nincs olyan rendelet, hogy kellene, vagy muszáj volna konzisztóriumot egybehívni a pápának, hogy tárgyaljon a bíborosokkal. Megvan, hogy miért kell, ami biztosan hozzátartozik, így a szenttéavatások és más fontos kérdések, ott nyilván ki kell kérnie a bíborosok véleményét, de egy ilyen találkozó, ez a „rendkívüli”, nincs előírva, hogy lennie kell, ezért is hívják rendkívülinek, vagyis, hogy nincs előírva. A dolog különlegessége abban áll, hogy a Szentatya velünk volt és ez a tény megadta az egész találkozónak az igazi értelmét: együtt lenni a Szentatyával, hallgatni az ő szavait, de közben megmondani vagy megosztani vele azt, amit mi tapasztalunk a Vatikánon, a Kúrián kívül. Érdekes volt, jól volt megszervezve, hogy azok a bíborosok, akik nem a Kúriában dolgoznak, de még pápaválasztók, és ők az egyházmegyés bíborosok, ők külön voltak, tehát külön kilenc csoportba voltunk beosztva, én is ebben a voltam, de a kuriális bíborosok, és akik már nem rendelkeznek szavazati joggal, a nyolcvan év felettiek, azok szintén egy csoportba lettek téve, akiket alcsoportokba soroltak, tehát ez volt a beosztásnak a két nagy része: a választó egyházmegyés bíborosok és a kuriális illetve a már nem választó bíborosok. Ugyanis más a benyomása, a véleménye egy bíborosnak, aki a pasztorálisban, lelkipásztori munkában dolgozik, mint aki nyugdíjas, és más, aki a Kúriában dolgozik, más szerepkörben, mint, aki kint van a világban. A Szentatya a jelenlétével arra mutatott rá, hogy tényleg érdekli az egész dolog, ő nyitotta meg és ő zárta be az egész találkozót, és közben velünk volt, beszélgethettünk vele, üdvözölhettünk, tehát szabadon hozzáférhettünk, és még egy gyönyörű szentmisén is részt vettünk, amit ő vezetett a Szent Péter bazilikában, ami kora reggel csak nekünk volt kinyitva.

Ez fantasztikus élmény volt, mert olyan csend egyénként soha sincs a bazilikában, hiszen a szentmisén csak mi vettünk részt, így nem hallottuk az örökös zajt, mint amikor zarándokként megy be az ember a bazilikába több ezer zarándokkal együtt, így az egész nagyon szép volt. Természetesen azt, amit megtárgyaltunk és megosztottunk egymással, azt írásban is átadják a Szentatya titkárságának, aki majd mérlegelni fogja, hogy mit tud ebből használni. Ami biztos, hogy a két téma, amit a négy megadottból választottunk, tehát a szinodalitás és az egyház missziós arculata az „Evangelii Gaudium” dokumentum szerint, tehát ez a két téma a következő két-három évben meghatározó lesz. A legtöbb bíboros a szinodalitást választotta, mint legfontosabb témát, ami szerintem természetes, hogyha tudjuk, hogy 2028-ban lesz egy nagy egyházi gyűlés, elsőként az egyház történelmében, hogy valami ilyesmit szervez a Vatikán. Ez más, mint egy püspöki szinódus, más, mint egy zsinat, mert ez egy harmadik formája a találkozónak és a tanácskozásnak, amelynek még nincsenek igazán jogi keretei, azokon dolgoznak az arra hivatott emberek. Reméljük, hogy ezt a munkát két éven belül el tudják végezni, hogy amikor elkezdjük ezt a találkozót 2028 októberében, addigra meglesznek az olyan jogi alapjai a tanácskozásnak, amely még nagyobb értéket ad ennek a formának, a pápával való találkozónak.

Ez bíborosi, vagy bővített püspöki tanácskozás lesz…?

Ez olyan dolog, amit megvallom őszintén, most még senki sem tud, lehet, hogy még a Szentatya sem, mert ilyen még nem volt. Volt egy egyházi gyűlés 2021-ben Dél-Amerikában, Mexikóban, és volt egy másik egyházi gyűlés Ausztráliában, de mind a kettő másképpen nézett ki, például a Mexikóban tartott találkozón 900 résztvevő volt, nem mindenki fizikai jelenléttel, de a nagy része ott volt, és ennek egyharmada volt pap, szerzetes és püspök, kétharmada pedig világi volt. Hogy most ezt akarjuk-e, vagy nem akarjuk, ez egy másik kérdés, de ez mégis más, mint egy püspöki szinódus és más, mint a bíborosi kollégium, ahol csak bíborosok vannak. Ez mindenképpen arra utal, hogy Isten Népének nagyobb jelenléte lesz minden szegmensből, erre megy ki a dolog. Meglátjuk, hogy Leó pápa hogyan fogja ezt látni, mindenesetre ez volt Ferenc pápának a gondolata, a mostani pápa ezt aláírta, támogatja, de a konkrét megvalósításán még dolgoznak az emberek.

A 2028-as dátum kötődik valamihez?

Nem, az egyszerűen csak három év, 2024-ben fejeztük be a szinódust, 2025 elején lett a levél kiadva, hogy nézzük meg 2028-ban és próbáljuk kiértékelni, hogy a 2023-24-ben tartott rendes püspöki szinódus záródokumentuma milyen eredményeket hozott a helyi egyházakban.

Végül egy személyes kérdés: a fiatalabb és idősebb bíborosok egymás közötti találkozása során van-e lehetőség barátságra és személyes találkozásra? 

Természetesen van, csak ez kissé be van határolva, hogy kiket ismer az ember korábbról. Ez a kör bővül, először is, kikkel tanult és dolgozott együtt korábban, ilyen értelemben van egy kisebb magva a bíboros ismerősöknek és barátoknak. De a találkozók és ülések itt Rómában, mint például a konklávé előtti konzisztóriumi találkozók, hihetetlen sokat segítettek, hogy az ember nagyon sok bíborost megismerjen, és ez egyébként úgy van, mint mindenütt máshol, van, aki megtetszik az első pillantásra, másik kevésbé… A 245 bíborosból úgy180 körül van, akit személy szerint, névre és arca ismerek…

Bíboros úr, köszönöm a beszélgetést.       

Forrás: Vatican News. Vezetőkép: Vatican News.