Az Aprószentek emléke – A gyermekek védelme örök parancs

Ma, 2025. december 28-án, a katolikus egyház az Aprószentek, azaz a Szent Ártatlanok ünnepét tartja. Ez az ünnep karácsony nyolcadában, közvetlenül a Megváltó születése után helyezkedik el, emlékeztetve arra, hogy Krisztus eljövetele már a kezdetektől szenvedést és vértanúságot hozott az ártatlanok számára.

A történet Máté evangéliumában (Mt 2,1–18) olvasható: a napkeleti bölcsek Jeruzsálembe érkeznek, és a „zsidók újszülött királyát” keresik. I. (Nagy) Heródes, a római vazallus király, aki hatalmát paranoikusan őrizte, megretten a hírtől. Miután a bölcsek – Isten figyelmeztetésére – más úton térnek haza, Heródes parancsot ad: Betlehemben és környékén öljék meg minden két év alatti fiúgyermeket.

Történészek szerint Betlehem kis mérete miatt az áldozatok száma valószínűleg 20–40 gyermek lehetett, de a tragédia szimbolikus ereje hatalmas. Jeremiás próféta szavai teljesülnek be: „Hang hallatszik Rámában, sírás és nagy jajgatás: Ráchel siratja fiait, és nem akar vigasztalódni, mert nincsenek többé” (Jer 31,15). Ezek a gyermekek akaratlanul is Krisztusért haltak meg, ezért az egyház őket tekinti a kereszténység első vértanúinak.

Az egyház tanítása: az élet szentsége és a gyermekek védelme

A római katolikus egyház a 4. század óta december 28-án ünnepli az Aprószenteket (keleti egyházak december 29-én). A liturgia imádsága így szól: „Istenünk, a te Szent Fiad eljövetelét az Aprószentek nem szavukkal, hanem halálukkal hirdették; kérünk, segíts minket, hogy a hitet, amit nyelvünkkel vallunk, a tetteink is hirdessék!”

A Katolikus Egyház Katekizmusa (2270–2275) egyértelműen tanítja: az emberi élet a fogantatástól a természetes halálig szent és sérthetetlen. Az abortusz, az eutanázia vagy bármilyen forma, ami ártatlan életeket veszélyeztet, súlyos bűn. Ferenc pápa többször hangsúlyozta, hogy a gyermekek Isten ajándékai, akiket a társadalomnak és az egyháznak egyaránt védenie kell – legyen szó háborúktól, szegénységtől vagy szexuális kizsákmányolástól.

Magyar néphagyományok: vesszőzés, termékenységvarázslás és keresztény átértelmezés

Magyarországon az Aprószentek napjához gazdag szokásrend kapcsolódott, amely részben pogány gyökerekből táplálkozik, de az egyház keresztény keretbe foglalta.

A leggyakoribb a vesszőzés vagy suprikálás: fiúk (vagy legények) házról házra jártak friss, rügyező vesszővel (gyakran alma- vagy körtefaágakkal), és szertartásosan megcsapkodták a lányokat, asszonyokat, közben rigmusokat mondtak:

„Zöld vesszővel csapkodlak, Hogy sok gyermeked legyen, Egészségben, boldogságban Éld le éltedet!”

A vesszőt gyakran a templomban megáldották, és termékenységet, egészséget varázsló erejűnek tartották. Egyes vidékeken (pl. Gyimesben) a lányok verését Éva bűnével magyarázták, máshol azzal, hogy „a fiúk Betlehemben haltak meg, most a lányokon a sor”. A szokás mára nagyrészt kikopott, de emlékeztet a gyermekáldás örömére és fontosságára.

Modern „Heródesek” és a gyermekek védelmének sürgető szüksége

2025 végén a világban milliók szenvednek háborúkban, és közülük sok a gyermek:

• Gázai övezetben: Az UNICEF adatai szerint több mint 50 000 gyermek halt meg vagy sérült meg a konfliktusban, a halálos áldozatok legalább 30%-a gyermek. Több ezer árva maradt, éhezés és betegségek fenyegetik a túlélőket.
• Ukrajnában: A háború kezdete óta több mint 3000 gyermek halt meg vagy sérült meg, milliók kényszerültek elmenekülni otthonukból. Aknaveszély, pszichés trauma és oktatási kiesés hosszú távú következményei óriásiak.