„Pedofilvédők!” – üvöltötte az a Szabó Tímea, aki a saría-gyermekházasságokat engedélyező iszlámot „toleránsnak” nevezte

Nehéz időszakon mehet keresztül az ellenzék színe-java, ami a választások közeledtével még inkább kétségbeesett üvöltözésként csapódik le a parlamentben. Szabó Tímea 2025. december 9-én a parlamentben „pedofilvédőknek” nevezte a kormánypárti képviselőket, miközben ő maga éveken át „rendkívül toleráns iszlámként” dicsérte azt az afgán kultúrát, ahol a 9–12 éves kislányokat ma is férjhez adják.

Bár már megszoktuk, hogy bebizonyítják, „mindig van lejjebb”, azért mégiscsak elgondolkodtató a mentális állapotuk az elmúlt napok történéseit látva. És ugyan „nincs új a nap alatt”, a decemberi ellenzéki irgumburgum-kormánybuktató füttyögés pedig már-már hagyományosnak mondható, azért Szabó Tímea kirohanása mellett mégsem lehet elmenni szó nélkül. Kezdjük a legfrissebbel, mert ez a hölgy úgy működik, mint egy svájci óra: ha balhé kell, ő ott van, pontosan, hangosan, drámaian.

2025. december 9. – parlament, azonnali kérdések órája. Rétvári Bence nyugodtan magyaráz, adatokkal, számokkal alátámasztva felszólalását. Majd egyszer csak felpattan Szabó Tímea, és már jön is a jól begyakorolt monológ: „Önök pedofilvédők! Önök verik a nőket! Önök miatt sírnak a gyerekek!” Persze üvöltve, mutogatva, mikrofoncsapkodva. Rétvári próbálna válaszolni, de Tímea nem hagyja, mert hát ő Szabó Tímea, az ellenzék hangosbemondója, nem lehet elnémítani érvekkel. Végül a házelnök kizárja, amivel nyilván újra lehet majd feltűnősködni és áldozat-módra kapcsolni: „elhallgattatott nő”, „diktatúra”, ésatöbbi jól ismert szlogennel megspékelve.

Annak azonban van némi diszkrét bája, hogy éppen ő paláverezik a parlamentben.

Az a Szabó Tímea, aki évek óta a magyar gyermekvédelmi törvényt „homofób gyűlöletcunamiként” szidja, aki szerint a Fidesz „nem a gyerekeket védi, hanem gyűlöletet szít”, aki a Pride-on szivárványos pólóban sírja el, mennyire diszkriminatív a népszavazás.

Ugyanaz a Szabó Tímea, aki 2001–2003 között Kabulban dolgozott, ENSZ-megbízással, CARE Internationallel, és aki azóta is úgy beszél az afgán kultúráról, mintha ott nem saría lenne, hanem egy végtelenített LMBTQ-fesztivál.

Igen, arról az Afganisztánról, ahol a kislányokat 9–12 évesen adják férjhez, ahol a Pew Research felmérés szerint a lakosság 99%-a támogatja a saríát, ahol az UNICEF szerint milliószámra házasítanak ki kiskorúakat – de hát az „kulturálisan más”, ugye, „TimiKÉM”?

Ott nem üvöltött. Ott nem követelt ombudsmani vizsgálatot. Ott nem lobogtatott fotókat. Ott „beleszeretett az afgánokba”, és „rendkívül toleráns iszlámról” áradozott.

Értik a logikát? Itthon egy népszavazás egyenlő a fasizmussal. Kabulban egy 10 éves kislány nászi ágya a „toleráns kultúra”. Ez már nem is kettős mérce, ez egy egész mérlegkészlet.

Nem árt felidézni, hogy Szabó aktívan támadta a 2021-es gyermekvédelmi törvényt (pl. 2024-es nyilatkozatában úgy fogalmaz: „Nem szolgálja a gyermekek védelmét, hanem diszkriminál”), hangsúlyozva a pedofília elleni harcot és LGBTQ+-jogokat, miközben afgán élményei alapján az iszlámot „toleránsnak” és „nőbarátnak” írja le („A nők jogai természetesek ott”). Ez felveti a kérdést: hogyan egyeztethető össze ez a kiskorúak védelméért való kiállás azzal, hogy nem kritizálja élesen a muszlim országokban (pl. Jemen, Szaúd-Arábia) még ma is gyakorolt gyermekházasságokat (UNICEF-adatok: 650 millió kislány érintett globálisan, sok iszlám jog alapján)?

A Párbeszéd országgyűlési képviselőjéről akár egy James Bond-film forgatókönyvét is mintázhatnánk

És most jöjjön az életút, az a bizonyos „rejtélyes kelet-európai lányból világmegváltó” sztorikönyv:

• 25 évesen már Pakisztánban menekülttáborozik az IRC-nél (valaki fizette a repjegyeket, de ne kérdezzük, ki).
• 9/11 után azonnal Kabulban terem, ENSZ-misszió, Harvard-kutatás, CARE International – mindezt úgy, mintha csak csettintett volna, és már ott is volt a világ legmenőbb humanitárius állásaiban.
• Hazatér 2003-ban, egyenesen a Magyar Helsinki Bizottság menekültprogramjához – naná, hogy oda.
• 2008: LMP-alapító (zöldek, ugye, nagyon zöldek).
• 2013: szakít az LMP-vel, mert már nem elég zöld, csinál egy új pártot, Párbeszéd (ami azóta is 0,8%-on vegetál, de mandátum az van, az a lényeg).
• Magánélet? Ex-férj: Hunyadi Gábor, jobbikos–mi hazánkos figura, titokban tartva, mint egy rossz vicc. Jelenlegi pár: Sebők Miklós, aki közpénzből „kutatózik” – ha a Fidesz csinálná, az maffia lenne, náluk ez csak szerelem.

Szabó Tímea személyes életmű-sorozata, amit nyugodtan elnevezhetnénk „Hogyan importáljunk színes forradalmat Budapestre – lépésről lépésre” szintén beszédes.

2017 – CEU: első nagy dobás. Kossuth tér, könnyes szemű egyetemisták, Tímea szónokol, ombudsmani vizsgálat, „Soros-ellenes támadás” narratíva, CNN-interjúk. Klasszikus nyitány.

2018 – rabszolgatörvény: sípolás a parlamentben, kizárás, majd azonnal az utcára: „Gyertek, blokkoljuk a hidakat!” Lánchíd, Margit híd, 44-es főút – mindenhol ott van, élőben, könnyekkel, petárdával. A szakszervezetek már rég hazamentek, de Tímea még mindig forradalmat kiált.

2021 – gyermekvédelmi törvény: Pride, szivárványos póló, „homofób népszavazás” szlogenek, kisebb tüntetések a parlament előtt – közben Kabulban éppen egy 11 éves kislányt készítenek fel a nászi ágyra, de az ugye nem téma.

2018–2022 – nonstop „Maradunk!” szappanopera: sátortábor a Kossuth téren, éjszakai őrség, „Orbán takarodj!”, blokádok, fütyülés, élőzés – Tímea minden epizódban főszereplő, mintha ő lenne a magyar Majdan királynője.

Mindegyik ugyanazon recept alapján készült az ellenzéki boszorkánykonyhában, és nem túl bonyolult:

Végy valami törvényjavaslatot, amiből „spontán” civil felháborodást lehet generálni. Majd néhány ellenzéki politikus hergelését keverd hozzá, az így keletkezett masszához tégy egy kis nemzetközi médiatuningot, majd erőteljes mozdulatokkal próbáld duplájára keleszteni. Persze kihagyhatatlan az EU-s feljelentés, a strasbourgi per és a „diktatúra” hozzávétele, mindezt érdemes többször is megfűszerezni még egyéb hergeléssel, kedvünk szerint. 

Ez a Soros-féle „civil társadalom” bevált receptje, csak éppen nálunk Szabó Tímea a helyi franchise egyik tulajdonosa.

Szóval amikor legközelebb látják Szabó Tímeát a parlamentben üvöltözni a „gyermekvédelemért” és a „nők jogaiért”, csak gondoljanak arra a Kabulra, ahol egyszer „toleráns kultúrának” nevezte azt, amit itthon „gyűlöletcunaminak” hív.

Azt a kultúrát, ahol a kislányokat 9 évesen adják férjhez.
Ahol ő nem üvöltött.
Ahol ő mosolygott.
És akkor talán megértik, miért van ennek az egésznek olyan diszkrét bája, hogy Szabó Tímea üvöltözik a parlamentben a gyermekvédelemért…
Miközben pontosan tudja, milyen az, amikor egy kultúra tényleg nem védi a gyerekeket.
Csak akkor nem üvöltött.
Akkor szerelem volt.
Ez nem ellenzéki politika, kedves Olvasó.
Ez egy külföldről írt, magyar adófizetők által finanszírozott tragikomédia.
Főszereplő: Szabó Tímea.
Rendező: a külföld.
Díszlet: a magyar parlament.
Jegyár: az Ön fizetése.

És abban is biztosak lehetünk, hogy ez még nem az utolsó fejezet. És én már azt nagyon várom, hogy megjelenjen a film végén a felirat: VÉGE.

Bár gyanítom, hogy erre áprilisig nem kerül sor.

 

Vezetőkép: MTI/Szigetváry Zsolt