Ungváry Zsolt: Kezünkben a döntés
A múlt vasárnapi evangéliumban Jézus kicsit keményen – de egyáltalán nem áltatva minket – azt mondja az Emberfia eljöveteléről (amelynek napját és óráját csak az Atya tudja), hogy „Akkor, ha ketten lesznek a mezőn, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Ha két asszony őröl a malomban, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. (Mt, 24, 40-41)”
Szeretjük azt hinni, hogy mi leszünk azok, akiket „fölvesznek”. A tékozló fiútól is sajnáljuk a hizlalt borjút, mert úgy véljük, mi az otthon maradt jó fiúk vagyunk.
Azt gondoljuk, mi járunk jó úton, nekünk van igazunk, jóllehet ott áll mellettünk látszatra nagyon hasonló felebarátunk, pont olyan lelkesen őrli a maga búzáját, mint mi a miénket, ám egyszer csak kiderül, hogy nagyon másik malomban őröltünk…
Azonban az, hogy kit dicsőítenek meg, vagyis kinek az igazsága, kinek az őrleménye kap megerősítést, és kié nem, az nem valami véletlen műve, hanem érdem szerint jár majd ki. Nem sorscsapás lesz, ha ott maradunk, hanem saját rossz döntéseinknek a következménye.
Kicsiben és nagyban is felelősek vagyunk tehát a sorsunkért, szűkebb és tágabb közösségeinkért. Magunkért és a ránk bízottakért.
Minden nap, minden pillanatban hozunk döntéseket, de vannak olyanok, amelyek alapvető jelentőségűek. A modern korban úgy alakult, hogy mindenki beleszólhat az ország dolgaiba, határozhat róla, kivel és milyen irányba tartson a politika. Tudjuk, persze, hogy önmagában a többségi akarat nem feltétlenül üdvös is, ezt a rendet azonban nem illik megkérdőjelezni, noha az aktuális „alapvetések” sokszor elmúlnak az idővel. Aki elég idős hozzá, látott már akár idehaza is többféle megkérdőjelezhetetlen, de mégis elmúló ideológiát. A természettudományban kulcsmondat: „a tudomány mai állás szerint”, mert a tapasztalat szerint minden változhat. Pontosabban a dolgokról meglévő tudásunk fejlődik. Igaz ez a társadalomra is.
Ám mégis vannak örök igazságok. A gyakorta változó politikai berendezkedések, társadalmi hangsúlyok mellett egy változatlan iránymutató. Éppen azért, mert ezt nem ember alkotta. A fenti idézet is azt bizonyítja, hogy az életünk kétesélyes. Vagy-vagy. Van jó oldal és rossz. Választani kell. Amikor nem elég a kicsit ilyen, kicsit olyan; a nem is tudom, mi legyen… Beszédetek legyen igen igen és nem nem. „ami ezenfelül van, a gonosztól való.” A langyosat ugyanis kiköpi az Úr. Úgyis mondhatjuk, alapvető kérdésekben nincsen kompromisszum.
Mi, konzervatív jobboldali magyarok úgy látjuk, most két tábor van. Az egyik lényegében véve építeni akar, a másik pedig elsősorban rombolni.
Ilyenkor nincs egyrészt meg másrészt. Igazság van és hazugság. Jó és rossz. Nem lehet középre állni, ahogy egy focimeccsen sem. Vagy az egyik csapatban játszik valaki, vagy a másikban.
A legfontosabb kérdésekről megismertük az igazságot. Jézus elmondta nekünk. Tudjuk, ki és miért teremtette a világot, mi ebben az ember szerepe és mi a személyes életünk célja. Kétezer esztendeje már nem lehet arra hivatkozni, hogy nem tudjuk, nem értjük a feladatot.
Igaz ez a mindennapokra is, a döntéseinkre, amikor abban a különleges helyzetben vagyunk, hogy magunk szabhatjuk meg, merre menjen tovább az ország. Előttünk áll az elmúlt évek, évtizedek magyar történelme. Birtokunkban vannak az információk. Szavak, tettek, mulasztások. Nem vakon kell döntenünk.
Üdvösségről és földi hatalomról sem.
Vezetőkép: Rembrandt: A tékozló fiú hazatérése
