Főtisztből prédikátor – Bemutatjuk Buda Pétert, Magyarország legismertebb oroszveszély-elemzőjét!
Szakértő, próféta vagy csak az ellenzék hangosbemondója?
Buda Péter nemzetbiztonsági elemzőként, volt titkosszolgálati főtisztként és vallástudományi szakértőként gyakran idézett figura, akivel a Telexen, a 444-en és az HVG-n is előszeretettel készítenek interjút, melyek fókuszában az ún. „orosz befolyás” vagy éppen az Orbán-kormány külpolitikájának kritikája áll. De vajon mennyire objektív ez a „sokoldalú karrier”? Cikkünkben górcső alá vesszük önéletrajzát és tevékenységét.
A vallásügyi világszervezetektől (nemzetközi fórumok, kutatások) a kormányzati biztonságpolitikai szerepig, oktatáson át publikációkig mindent kipróbált Buda Péter pályafutása a vallástudománnyal indult. Az University of Wales-en szerzett okleveles diplomát „Vallás, politika, nemzetközi kapcsolatok” szakirányon, ami brit mércével is inkább alkalmazott, interdiszciplináris végzettség – nem mély teológiai vagy akadémiai PhD. Ez az alap szolgálta ki korai munkáját: a 2000-es években nemzetbiztonsági főtisztként dolgozott a magyar szolgálatoknál, ahol elemzőként foglalkozott radikalizmussal és vallási konfliktusokkal.
Az amerikai nemzetbiztonsági jelentések alapján kiemelte, hogy a jobboldali radikalizmus – gyakran vallási elemekkel keveredve – komoly fenyegetést jelent. Tanulmányozta az iszlám radikális mozgalmakat és azok európai párhuzamait, mint a magyar Jobbik működését.
Buda mintegy „úttörőként” mutatta be, hogyan használják a vallást propagandaeszközként (pl. A politika szolgálólánya című könyvében, Gábor Györggyel közösen). Ám a végzettsége nem elég mély tudást takar: nincs publikált disszertációja, valamint nemzetközi impaktja is csekély (MTMT-ben 50+ tétel, de főleg magyar folyóiratokban publikál, pl. Sola Scriptura). Ez már korán jelzi a problémát: Buda inkább „kommunikátor”, mint akadémikus, ami később az elfogultság talaját készíti elő.
2014–2018 között külügyi államtitkár-helyettesként dolgozott a Külgazdasági és Külügyminisztériumban (KKM), ahol biztonságpolitikai stratégiákat alakított ki, fókuszban az orosz befolyással, NATO-EU koordinációval. Ez volt karrierje csúcsa: operatív tapasztalatot szerzett, tanított is a Pécsi Tudományegyetemen nemzetbiztonsági kurzusokon.
2022 óta kizárólag negatívumokat sorol a kormány külpolitikájával kapcsolatban (pl. „Orbán Putyin bábja”). Kormányzati múltját használja hitelesítésre, de szelektíven, ami manipulációra utal.
Arra sincs bizonyíték, hogy magas szintű operatív munkát végzett volna (pl. külföldi hírszerzés), inkább koordinátor volt – a „főtiszt” megnevezés némileg túlzónak tűnik.
Szakértelem vagy fixáció?
Ma Buda a genfi Graduate Institute munkatársa, ahol nemzetközi kapcsolatokat tanít. Substackján (Idő van) stratégiai előrejelzéseket ír, 2025-ben is aktívan publikál. Orbán Viktor novemberi moszkvai látogatását „fedősztorinak” minősítette, állítva, hogy valójában orosz háborús tervet támogat. Elemzései a titkosszolgálati módszerekről (pl. „reflexív kontrol”) pontosak, azonban ezekben tetten érhető az erős elfogultság.
2022 óta minden elemzése ugyanaz: Orbán „orosz nagystratégiát szolgál”, a „békemisszió” kapituláció, Putyin ügynöke, stb. Ez közel sem minősíthető kiegyensúlyozottnak: figyelmen kívül hagyja a nyugati titkosszolgálatok (CIA, MI6) magyarországi tevékenységét, vagy az ukrán kémvádakat (pl. 2025-ös ukrán-magyar kémháborúról: „ha igaz, Orbán felelős”). Drámai túlzásai (pl. „nukleáris eszkaláció közvetlen veszélye”) pánikkeltőek, szakmailag nem megalapozottak.
X-posztjaiban is csak az orosz beavatkozást hangsúlyozza, miközben a Meta vagy Soros-finanszírozású médiát (pl. 444) ritkán kritizálja. Ez baloldali-liberális buborékot szolgál, ahol az „orosz báb” narratíva jól eladható, de árnyalatokat nélkülöz.
Moralizáló aktivista?
Buda rendszeresen tűnik fel vendégelőadóként (pl. MTA VEAB 2023-as sorozata), a Telexen a kémügyekről, a 444-en az orosz belpolitikai beavatkozásról nyilatkozik. Teológiai háttere miatt moralizáló stílusa van: „Isten mentsen a propagandistáktól”, bibliai érvekkel támadja a „politikai evangéliumot”. A prédikáló stílus azonban elemzőként hitelteleníti. Elfoglaltsága miatt (pl. a 2025-ös interjúkban mindig ugyanaz a mantra, mint korábban) leginkább az ellenzéki közönséget szolgálja ki „elemzéseivel”, a NER-kritikus buborékon kívül senki sem veszi komolyan, ami egyáltalán nem meglepő. Hiszen ezek az „elemzések” nélkülözik a legfontosabbat: a tárgyilagosságot és a kiegyensúlyozottságot. (Emlékezetes, hogy Trump győzelmét „orosz sikerként” minősítette).
Túlzott drámaisága miatt saját magát hitelteleníti, hiszen rendszeresen emlegeti a „harmadik világháború” vagy a „nukleáris eszkaláció” közvetlen veszélyét, miközben a szakma nagy része ezt túlzó forgatókönyvnek tartja. A NER-rel szembeni teljes elköteleződése miatt független szakértőként már nem hiteles sok olvasó szemében: inkább aktivistának, mint elemzőnek látják, akinél már előre lehet tudni, mit fog mondani…
Vezetőkép: képkivágás/ATV
