ADVENT ELSŐ VASÁRNAPJA
Liturgikus szín: lila
Az egész évnek és ádventnek első napja ez a vasárnap. Üzenete: az Úr jön – méltóan fogadd! Az ősi evangéliumban (Mt 21,1-9) és epistolában (Róm 13,11-14) együtt van a mennyei Király jövetelének az öröme és a méltó fogadás komoly intelme. (Vö. a Zsolt 24, valamint Ézs 45,8!) Ezért könyörög az egyház az Úrhoz: „támaszd fel hatalmadat és jöjj…” – olvasható az Evangélikus Hittudományi Egyetem oldalán.
Az első vasárnap evangéliuma (Mt 21,1-9) az egyházi év és a karácsonyi ünnepkör első napján teljes egyértelműséggel hirdeti: a szelíd, alázatos, de Mennyei Király jött e világra alázatosságban, őt fogadhatja mindenki személyesen, aki szívében helyet készít és ő az, aki az idők végén is eljön hatalomban és dicsőségben. A mindenható, de hozzánk szelídségben és alázatosságban érkező király képét az evangéliumokban leginkább a virágvasárnapi történet hirdeti, nem véletlen, hogy az egyházi év és a karácsonyi ünnepkör kezdetének ősi evangéliuma ez a történet. A királyi vendég fogadására azonban el kell készülni. – Közeleg a világosság, múlik az éjszaka, térjetek meg, készüljetek fel! – hirdeti az epistola (Róm 13,11-14) Az ádventi idő egyben tehát készülés, „lelki takarítás”, önvizsgálat, bűnbánattartás.
Mindez a lehető legteljesebben hiányzik mai világunkból, ahol az év végi hajrá, a bevásárlási láz, a csillogás, a felfokozottsága és a karácsonyi programok tömkelege szinte lehetetlenné teszik a visszavonult elcsendesedést. Annál fontosabb a gyülekezeti istentisztelet mellett a belső szoba csendessége, hogy a kiüresedés ellen lelki feltöltekezéssel védekezzünk. Ezért kezdődik az ádvent és az egyházi év első istentisztelete a liturgia szerint a 25. zsoltár szavaival: „Szívemet hozzád emelem” (Zsolt 25,1)
Advent első vasárnapjának evangéliuma Jézus jeruzsálemi bevonulásáról szól. Első látásra ennek a történetnek semmi köze az adventhez és főleg semmi köze a karácsonyhoz. Ám ha egy kicsit mélyebben belegondolunk, különösen napjainkban feltűnő, hogy mi magunk is ugyanúgy fogadjuk Urunkat, mint akkoriban a jeruzsálemi emberek – mint Dávid fiát, a Messiást –, hogy aztán nem sokkal később megvetéssel tekintsünk rá, és keresztre feszítsük őt. Ma valószínűleg a fogyasztói magatartásunk az, ami Urunkat a keresztre viszi. Az egyházi év kezdeteként az 1. advent liturgikus jelentőséget kap, ami mindenekelőtt a kollektaimádságokban tűnik fel leginkább. A Gloria – a böjti idő ellenére is – énekelhető ezen a vasárnapon. Advent 1. vasárnapjának eredeti neve Ad te levavi, amely az ősi latin introitusból (Zsolt 25,1) származik.
Forrás: Evangélikus Hittudományi Egyetem. Vezetőkép: Freepik.
