Budapest elveszett tetődíszei – A Pucher-bérház
A Március 15. tér és a Petőfi tér sarkán álló Pucher-bérházat Franz Matouschek építész tervezte, aki Otto Wagner bécsi mesteriskolájában tanult, majd Budapesten az Ignác Alpár irodánál dolgozott.
Munkáiban a historizáló elemek és a geometrikus szecesszió keveredtek, amely a Pucher-bérházon is jól látható. Legismertebb épületei közé tartozik a Rákos Manó-ház Budapesten, valamint a bécsi Sandleiten-Hof. 
A ház építtetője és egyben kivitelezője is Pucher István (1866–1938) volt, aki Pest egyik legtekintélyesebb építővállalkozójaként vált ismertté. Régi patrícius család sarjaként tovább öregbítette a Pucher név hírnevét. Építészete családi hagyományokra épült: édesapja, Pucher József ugyancsak jeles mester volt. István számos magánépületet tervezett Budapesten, azonban igazán kiemelkedővé az a kivitelezői tevékenység tette, amely több ikonikus fővárosi épület létrejöttében játszott kulcsszerepet. Saját tervei közül a Kossuth Lajos utcai, egykor gyönyörű sarokkupolás Dreher-bérház számított a legjelentősebbnek, míg kivitelezőként olyan meghatározó alkotások fűződtek a nevéhez, mint a Klotild-paloták, a Magyar Nemzeti Bank székháza, a Fasori evangélikus templom és a Bem téri Radetzky-laktanya átalakítása. Örök nyugalomra a Fiumei úti sírkertben helyezték, sírját Ligeti Miklós 1929-ben készült, kitárt szárnyú angyalszobra őrzi méltó emlékként. 
A robusztus, a Petőfi tér felé hatemeletes, a Március 15. tér felé öt (plusz manzárdszintes) Pucher-bérházat a saroktelken álló korábbi kétemeletes klasszicista bérház elbontása után, 1911 és 1912 között emelték. A ház Március 15. téri sarkát egy nagy méretű, rendkívül mozgalmas dombormű díszítette, amely egy bacchanáliát, vagyis Bacchus – a bor és a mámor istene – tiszteletére rendezett, vidám és felszabadult ünnepi jelenetet ábrázolt. A kompozícióban fiatal, kecskebőrös, még szarvatlan faunok és szüzek tűntek fel egy lendületes, életteli vigadalom közepette. A jelenet központi eleme a rúdon hordozott állatfej volt, amely a bacchanália isteni védnökére utalt. 
Az épületet a többszörösen tagolt, meredek tetőszerkezet uralta, amelynek nagy tetőtömege finoman megtört síkokból épült fel. A tömegalakítás a bécsi neobarokk és a késő historizmus formavilágát idézte, monumentalitást és elegáns dinamikát kölcsönözve a háznak. A tető legkülönlegesebb részlete a sarokra ültetett, kupolaszerű toronyfelépítmény volt, amely átmenetet képzett a torony és a kupola között. Karcsú, négyzetes alaprajzú törzse fölött lágyan ívelt, sisakszerű záróelem emelkedett, finoman megkoronázva az épület sarkát. A ház építése azonban nem múlt el nyomtalanul a korabeli sajtóban: az 1911-es építkezés egy kisebb baleset miatt a hírekben is szerepelt. Egy falszakasz kora reggeli órákban minden előjel nélkül leomlott, de szerencsére csak könnyebb sérüléseket okozott. Ha mindez néhány perccel korábban történt volna, az omladék több, az épületben alvó munkást is maga alá temethette volna.
Pucher István 1938-ban bekövetkezett halála után az épület a Kammer Testvérek Textilipari Rt. tulajdonába került, amely rövid időn belül jelentős átalakításokat hajtott végre. A vállalat 1938–39 folyamán elbontotta az eredeti, monumentális tetőszerkezetet, valamint a sarokra ültetett kis kupolát is, és a bérház tetőteraszos kialakítást kapott. Az átalakítás városképi megfontolásokkal is magyarázható volt. A Nagyboldogasszony ortodox székesegyház északi oldalán fekvő, a Petőfi tér 3–5. szám alatti saroktelek hosszú időn át megbontotta a pesti Duna-part látképének egyensúlyát, mivel ott korábban egy alacsony, kétemeletes klasszicista épület állt. Ennek 1937-es elbontását követően Wellisch Andor tervei alapján modern, ötszintes vasbeton bérház épült a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. Nyugdíjpénztára megbízásából. A Pucher-ház tetőzetének eltávolításával a templom északi és déli oldalán közel azonos párkánymagasságú, tetőteraszos kialakítású épületek emelkedtek, hozzájárulva a Duna-part városképi vizuális egyensúlyához. 
A Pucher-bérház és a Salgótarjáni Kőszénbányák bérháza szinte csodával határos módon sértetlenül vészelte át a háborút; alig néhány belövés érte őket. Mindez annál meglepőbb volt, mert közvetlen környezetük súlyos károkat szenvedett. A két épület között álló Nagyboldogasszony ortodox székesegyház déli tornyát teljesen ledöntötték, a Petőfi téren magasodó Wellisch-bérpalotát, valamint a Carlton és a Bristol szállodákat láncos bombák súlyosan megrongálták. A Piarista rendházat szintén légibomba találta el, amelynek lökéshulláma letarolta a környező bérpaloták tetőszerkezeteit is. Ebben a pusztulásban a két bérház épsége valóban ritka kivételnek számított. A háború utáni felvételeken a sértetlenül fennmaradt Pucher-bérház a romos belváros közepén szinte a béke szigeteként állt. Az épületet államosították, belső tereit kisebb lakásokra tagolták. A szocializmus éveiben tatarozták a homlokzatot, majd 1988 körül a tetőzet újabb átalakításon esett át. 
A korszak egyik népszerű televíziós sorozata, a Linda második évadának jelenetei a Pucher-bérház tetején értek véget. A légifelvételeken látható edzésjelenet nem csupán Budapest városképét, hanem a ház tetőterének adottságait is reflektorfénybe állította. Nem kizárt, hogy éppen ezek a képsorok keltették fel a panorámában gyönyörködni szerető befektetők vagy a lakók figyelmét, ugyanis a Március 15. tér felőli manzárdablaksor mintájára egy hasonló sort alakítottak ki a Petőfi tér irányába is. 
Ezzel a Pucher-bérház tetőzete története során immár a harmadik formáját nyerte el – ám az új kialakítás ismét megbontotta a Nagyboldogasszony ortodox székesegyház két oldala közötti, egykor gondosan helyreállított vizuális egyensúlyt.
(A sorozat hamarosan folytatódik!)
Kapcsolódó:
Budapest elveszett tetődíszei – A Piarista rendház és gimnázium épülete
Vezetőkép: A Március 15. tér északi térfala. Balról az első a Pucher-bérház látható, 1930-as évek. Forrás: FSZEK
