Ungváry Zsolt: Nyugati embervadászat
Néhány éve olvastam egy regényt. Sajnos nem emlékszem már a címére és a szerzőjére, arról szólt, hogy hóbortos milliomosok gyilkosságokat bérelhettek; ha befizettek egy jelentős összeget, kaptak egy nevet és címet, ahol megfelelően előkészített terepen lelőhettek egy embert. A vadászatnak egy egészen különlegesen brutális, felfoghatatlan változata volt ez, ami egy krimiben a fékezhetetlen írói fantázia termékeként megjelent.
Most azonban úgy tűnik, vagy a szerzőnek voltak különleges forrásai vagy a valóság olykor legalább annyira vad, mint a képzelet: Itáliában nyomozás indult harminc évvel ezelőtti esetekkel kapcsolatban, amikor is – ha a hihetetlen mégis igaz – olasz „turisták” 1992 és 96 között hatalmas összegeket fizettek ki azért, hogy a Szarajevó környéki hegyekről afféle „mesterlövészként” ártatlan járókelőket vadásszanak le.
A bosnyák főváros többszörösen is szimbólummá vált a huszadik században. Az első világháború onnan, a Miljacka partjáról, a Latin híd tövéből indult el, amikor egy tüdőbajos szerb radikális fiatalember lelőtte az Osztrák-Magyar Monarchia trónörökösét. Talán ez a történelmi átok fogant meg a véres délszláv háborúban, amikor a Párizs környéki békék során összetákolt Jugoszlávia végleg szétesett.
Szarajevót magas hegyek veszik körül, ahonnan a jugoszláv (ekkor már lényegében szerb) hadsereg évekig sakkban tartotta a várost, időnként belövésekkel, aknákkal vagy golyózáporral keserítve a lakosság életét. Sokan még emlékszünk rá – hiszen a tévén keresztül, valós időben végig követtük ezeket a borzalmakat –, amikor 1995. augusztus 28-án 120 mm-es lövegek gránátjai csapódtak be a piacra, negyvenhárom ember halálát okozva.
A helyiek azt mondják, talán azért nem foglalták el a szerbek a várost, mert ezek az alkalmi vérengzések, a blokádról szóló képsorok lekötötték a nagyvilág figyelmét, mindenki erre fókuszált, s közben vidéken, a falvakban folyt a népirtás „észrevétlenül”.
Ha a mostani hír igaz, ebben a „játékban”, ebben a katonai-politikai genocídiumban vett részt néhány, a jóléttől meghülyült, a feszültséglevezetés egyéb formáit már gyengének tartó pénzes nyugati, és súlyos tízmillióknak megfelelő összegért embereket öltek. Még annyi kockázatot sem vállalva, mint hajdan a gladiátorok, akiknek élet-halál harcát a római plebs tombolva figyelte, mert ott legalább az áldozatnak is lehetett esélye, szemtől-szemben álltak egymással. Itt védett lőállásból tüzelhettek a gyilkosok. Az atombombát ledobó pilóta számára is csak adat volt a százezernyi halott, míg ha egyesével kellett volna őket főbe lőni vagy hasba szúrni, vélhetően gyorsan föladja.
Az a nyugati szemlélet, amely elvileg nagy hangsúlyt helyez az élet védelmére és az egyenlőségre – büszkén lobogtat Függetlenségi Nyilatkozatot, Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozatát –, könnyedén beáldoz másokat; kibukik belőlük a felsőbbrendű gőg.
Az amerikai demokrácia „Minden ember egyenlőnek teremtetett” mondatát megfogalmazó nagy gondolkodói abban nem láttak kivetnivalót, hogy odahaza néger rabszolgáik legyenek.
Megriadunk az iszlám öngyilkos merénylőitől, és nehezen találunk jelzőket rájuk és tetteikre, de a fehér európaiak is képesek hasonlóra. Gondoljunk csak a norvég Breivik ámokfutására.
És miközben próbáljuk az egészet megmagyarázni azzal, hogy ez csak néhány elmebeteg abszurd válasza a túlzott jólétre, normális kihívások híján extrém és bűnös izgalmak keresése, a szemünk előtt zajlik ennek aktualizált változata. Mert
amit Európa megannyi kormányzata, élén az EU bürokratáival, magával Von der Leyennel és a baloldali pártszövetségekkel együtt művel az ukrán-orosz háború kapcsán, az ugyanez.
A végtelenségig és ellenőrizetlenül pénzelik a háborút, újabb és újabb fegyvereket és töltényeket szállítanak, amelyek emberi testekbe fognak csapódni – hiszen ez a természetük, a céljuk, a lényegük. Ursulának sokkal több élet szárad a lelkén, mint ezeknek a „mesterlövészeknek”, akiket – már persze ha ez az egész igaz – remélhetőleg nagyon súlyos börtönbüntetéssel fognak sújtani.
S miközben esetleg valamelyik képmutató európai képviselő elborzad az embervadászaton, ezzel párhuzamosan mentelmi jogot ad annak az olasznak, Ilaria Salisnak, aki Budapesten rendezett hasonló embervadászatot – szerencsére halálos áldozat nélkül.
Persze, ami késik, nem múlik: a terroristák azt látják, hogy aki magyarokat ver agyon a nyílt utcán, abból honatyát csinálnak Brüsszelben, s a Szarajevóban békés járókelőkre lövöldözők is csak bő harminc év után kerülnek bíróság elé – ha egyáltalán…
Kapcsolódó:
Kiderült: több 100 millió dollárral támogatják az Antifát. Soroson kívül még ők is…
Vezetőképünk illusztráció. Forrása: Freepik.com
