Ungváry Zsolt: Járjon a miniszterelnök lábbusszal
A magyar miniszterelnök népes küldöttség élén az Egyesült Államokba utazott, hogy találkozzék az amerikai elnökkel, a világ talán legnagyobb hatalmú politikusával. (Nem mellesleg bő egy héttel azt követően, hogy a legjelentősebb spirituális vezető, a pápa fogadta. Ilyenkor születnek az efféle népi szólások, mint például „Elszigetelődött, mint Orbán Viktor”.)
Amikor a cikk megjelenik, túl leszünk a tárgyalásokon, remélhetőleg lesz is mit értékelni, elemezni, én egy sajátságos magyar jelenségre, a pitiáner proli mentalitásra, jó Kovács László „Merjünk kicsik lenni” mottója tovább élésére szeretnék itt reagálni.
Az ellenzéki sajtó egyik fő problémája az volt az utazás kapcsán (mert arról mégsem írhattak, mit is jelent egy ország életében, ha az USA elnöke látja vendégül a miniszterelnököt), vajon milyen luxusgéppel utazik a delegáció.
Ez régi, visszatérő vesszőparipája a nemzetietleneknek: szerintük a magyar miniszterelnöknek ne legyen elegáns, méltó rezidenciája, hanem lakjon inkább a híd alatt, és tartson kormányülést a McDonald’s-ban, fogadja nemzetközi partnereit valami tálcatologatós belvárosi étteremben. Ha útra kel, menjen gyalog, esetleg saját gépjárművel, de legfeljebb egy tízéves Suzukival, mert ennél többet mégse engedjen meg magának. De ha mégis repülni kell, hát üljön be a turistaosztályra két egyetemista közé, akik a hétvégére épp elröppennek egy kis vikendre. Persze az se jó, ha nagyon elvegyül a nép között, mert az populizmus és csak azért csinálja, hogy így bizonygassa, mennyire nem rázza a lopott rongyot, pedig igen. Ám ha véletlenül komolyabb légitársaság VIP-ülését foglalja el, az megengedhetetlen luxus, és az adófizetők pénzén ne nyújtsa ki korlátlanul a lábát.
Értem én, hogy mindenből politikai hasznot kell húzni, és a kabinetet ott támadni, ahol lehet – végülis ez az ellenzék dolga –, de itt valójában saját hazánk lekicsinyléséről van szó.
Ezek azt szeretnék, ha Magyarország nem is létezne önállóan, vagy csak egy kis mufurc, sikertelen vállalkozás volna, amit mindenki lenéz és lesajnál. Pedig egy nagy múltú, ezerszáz éve jogfolytonos állam, amely a gazdaság, a tudományok, a művészetek, a kultúra terén hatalmasakat alkotott, történelme az egyik leggazdagabb Európában. Ötvenöt királya, 59 miniszterelnöke volt, nagyjából húsz Nobel-díjassal (itt a származás néha vitatott) és 189 (+1 művészeti Amszterdamban…) olimpiai aranyéremmel büszkélkedhet.
Az USÁ-nál közel nyolcszáz, Hollandiánál hatszáz, Spanyolországnál közel ötszáz, Svájcnál háromszáz évvel idősebb az államiságunk.
(Szándékosan nem említem a még a harmadik X-ben járó Ukrajnát, Szlovákiát vagy a bő másfél százados Romániát.) Nyilvánvaló, hogy a miniszterelnökünk nem Trabanton zötykölődik, vagy teveháton üget. Ferenc József se a menetrend szerinti postakocsival járt konferenciákra.
Ha már a kérdés előkerült, sokkal inkább érdemes lenne vásárolni egy állami repülőgépet, amit használhatna a köztársasági elnök, miniszterelnök, házelnök, megfelelő delegációk, és nem kellene minden külföldi út során azon lamentálni, hányadik sorba, és ablakhoz vagy folyosóhoz szól-e a kormányfő jegye.
Jellemző, hogy amikor a testi-lelki torzszülött Károlyi Mihály Belgrádba utazott az antanttal tárgyalni a demarkációs vonalról, az ország jövőjéről, határairól, akkor a dunai gőzösből kikászálódó lepukkant küldöttség láttán az őket üdvözlő Franchet D’Esperay francia tábornok így kiáltott fel: „Önök ilyen mélyre süllyedtek?” A legnagyobb hajóval, matrózokkal, díszőrséggel, fényes kísérettel díszmagyarba öltözve kellett volna érkezniük, hogy a tárgyalópartnerek erőt lássanak, és ne vegyenek semmibe egy ezeréves államot.
Azok a primitív prolik, akik most a repülő luxusán háborognak, bizonyára koszos ingben, büdösen és mezítláb járnak a munkahelyükre, véletlenül sem ülnek gépkocsiba egy kétkilométeres útra, és rollerből is csak lábmeghajtásost használnak.
Annyit érünk, amennyit magunkról gondolunk. Akik szerint a magyar miniszterelnök reprezentációs ereje nem haladhatja meg egy elvonóra jelentkező hajléktalan alkoholistáét, az szavazzon nyugodtan másra, az ő igényeihez, képességeihez és elvárásaihoz megfelelőre. Nem lesz magasan a léc.
Kapcsolódó:
Vezetőkép forrása: Facebook/Orbán Viktor
