Ungváry Zsolt: Huszonhét dühös ember
Ha valami nagyon egyértelműnek látszik, még nem biztos, hogy úgy is van. (Klasszikus példa erre a Nap és a Föld viszonya, amelynél teljesen nyilvánvaló, hogy a Nap reggeltől estig szépen megkerüli a Földet, holott a valóság egészen más.)
Ha mindenki ugyanazt gondolja valamiről, csak egy valaki helyezkedik szembe a többséggel, még egyáltalán nem biztos, hogy nem neki van igaza.
Reginald Rose zseniális színdarabjában, a 12 dühös emberben egy gyilkossággal vádolt fiatalemberről látszólag valamennyi esküdt azt gondolja, hogy kétségkívül ő követte el a tettet. (Figyelem, aki nem ismeri a darabot és a közeljövőben kívánja megnézni, innentől ne olvassa, mert a cselekmény részletezése következik!) Rögtön az első szavazással el kívánják dönteni a bűnösségét, ezzel egyben halálra is ítélve a fiút. Mégis érkezik egy ellenkező szavazat, a nyolcas esküdt, magára haragítva ezzel a többieket, kételkedik a fickó bűnösségében. Így – mivel itt mindenkinek vétó joga van – még maradniuk kell, és meggyőzniük az egy szem akadékoskodót. A történet azonban itt érdekes fordulatot vesz, egymás után kerülnek elő érvek, cáfolódnak meg bizonyítékok, és a korábban eltökélt férfiak megváltoztatják a véleményüket. A teljesen egyértelműnek tűnő helyzet éppen az ellentétére fordul, és a magányos esküdt győzi meg a tizenegy másikat. Bár az elsöprő többség pillanatok alatt halálra ítélt volna egy vélhetően ártatlan embert, egyetlen makacs igazságkereső kitartásának köszönhetően ez végül nem történik meg.
A forgatókönyv kísértetiesen emlékeztet az Európai Unióban végbemenő folyamatokra, ahol a 27 állam- illetve kormányfő szinte egyhangúan ragaszkodik a felszínes, első pillanatra egyszerűnek látszó érvekhez és megoldásokhoz, miközben van köztük valaki, aki teljesen máshogy ítéli meg a helyzetet. Ezért türelmetlenség, értetlenség, gúny vagy gyűlölet céltáblája, ám ő türelmesen elmagyarázza, mit miért tesz és gondol, felmutatja a logikus alternatívákat, és a bizonyítékok hirtelen érvényüket vesztik, az érvek a levegőben lógnak, a felépítmény – ami kizárólag arra alapozódott, hogy hiszen mindenki ugyanúgy látta – összeomlik.
Amiképpen a színdarabban (illetve a filmben, hiszen talán az az ismertebb, készült Henry Fonda és Jack Lemmon főszereplésével is) egymás után állnak át a meggyőzött esküdtek, és ismerik be, hogy tévedtek, úgy kezdenek lassacskán az európai országok is eszmélni. Ha Orbán Viktor valóban képtelenségeket állítana, a félelmetes túlerő a valósággal szövetkezve régen elsöpörte volna. Ehelyett az igazság kezdi szép lassan bomlasztani a túlerőt. Legutóbb azt olvashattuk, hogy a befagyasztott orosz vagyonok ukrajnai felhasználásával kapcsolatban a magyar mellett a belga, a szlovák és a német kormányfő sem támogatta Von der Leyen javaslatát.
De láttuk azt is, hogy a szlovákoknál ugyancsak törvénybe foglalták, miszerint az apa férfi, az anya nő és az ukrán-orosz háború megítélése és kezelése kapcsán is északi szomszédunk rendszeresen a „nyolcas esküdt”-tel együtt szavaz.
A korábbi nyomasztóan egyoldalú fölény is megingott a migráció ügyében, a sokáig magányos magyar álláspontot immár újabb vezetők osztják az olasz kormányfőtől a legnagyobb holland pártig, a legerősebb francia szervezettől az osztrákok legnépszerűbb politikai formációjáig. A látszólag mindenkivel szembemenő és elszigetelt magyar miniszterelnök létrehozott egy új frakciót, ami a harmadik legnagyobb már az EP-ben, és miközben valószínűleg bővülni fog a baloldalról kirúgott Fico-féle Smerrel, az Európai Tanácsban rövidesen újabb szövetséges támad a cseh Babis személyében.
Mint Reginald Rose művében, itt is egymás után állnak át a bizonyítékok hatására, az eredeti álláspontok tarthatatlanságának felismerése miatt a szereplők. Lesznek olyanok is (mint a filmbeli hetes), aki kivár, és amint új többség keletkezik, hozzájuk fog csapódni. Ez a típus mindig az erő, a mások által kiharcolt irány mögé sorol be. (Ez sokszor gyümölcsözőbb is, mint az úttörés, mi ennek gyakran válunk kárvallottjaivá, de a magyar természet nem alkalmas az elvtelen betagozódásra.)
A happy end remélhetőleg itt is meglesz: az egyetlen makacs kétkedő, az igazáért és az igazságért a konfliktusokat is felvállaló hős megmenti az ártatlant és érvényt szerez a jognak. Hogy a jutalma meglesz-e, nem tudjuk, mert a film (színdarab) e ponton véget ért.
Kapcsolódó:
Magyarország Csehországgal és Szlovákiával közösen tervez szövetséget
Vezetőkép: Orbán Viktor miniszterelnök a Robert Fico szlovák kormányfővel megbeszélésük után tartott sajtótájékoztató Pozsonyban 2025. január 21-én. Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán
