Budapest elveszett tetődíszei – Budapest I. Kerületi Magyar Királyi Állami Főgimnázium
Az Attila út 43. szám alatti gimnázium létrejöttét a XIX. század végének pezsgő, dinamikusan fejlődő Budapestje hívta életre. A Várhegytől nyugatra fekvő terület sokáig katonai övezetnek számított, ezért beépítése egészen a század végéig tilos volt.
Amikor azonban a katonai korlátozásokat feloldották, a városrész gyors fejlődésnek indult, és az állam felismerte, hogy a korábban zárt, de ekkorra már polgárosodó környéknek szüksége van egy rangos, érettségit adó középfokú oktatási intézményre. 
1892-ben született meg a döntés a főgimnázium alapításáról, amely az ideiglenes elhelyezések után 1900-ban költözött be végleges otthonába az Ördög-árok keleti partján, a Horváth-kert fölött, szemben a Budai Tornacsarnokkal. Az épületet Alpár Ignác, a századforduló egyik legnagyobb magyar építésze tervezte, akinek nevéhez a Vajdahunyad vára, a Tőzsdepalota, a Magyar Nemzeti Bank, a Belügyminisztérium és az Anker-palota is fűződik. 
A historizáló stílusban emelt iskolaépület háromszintes, kiegyensúlyozott arányú, szimmetrikus kompozícióban készült. Az Attila útra néző főhomlokzat két, négyszögletes alaprajzú saroktoronnyal zárult, melyeket díszes bádogfiálék koronáztak, középen pedig egy magas, meredek hajlású, magastető emelkedett, amelyet szintén díszcsúcsok ékesítettek. A homlokzat karakterét a kváderezett földszint, a klasszicizáló lizénák, valamint a gazdagon formált ablakkeretezések határozták meg, amelyeket a függőleges tagolás lendülete tett egységessé és harmonikussá. A masszív épülettömeg Alpár érzékletes arányérzékéről tanúskodott: egyszerre volt monumentális és emberléptékű, a romantikus kastélyépítészet és az iskolai fegyelem sajátos egyensúlyát megtestesítve. 
Az iskola kezdetben Budapest I. kerületi Magyar Királyi Állami Főgimnázium néven működött, és hosszú időn át az I. kerület egyetlen érettségit adó középiskolája volt. 1921-ben vette fel a Werbőczy István Gimnázium nevet, s ebben az időszakban a reál és humán műveltség magas színvonalú oktatása, valamint a klasszikus értékek tisztelete határozta meg szellemiségét. A két világháború közötti évtizedekben pezsgő diákélet, kiváló tanári kar és a kor nemzeti eszméihez igazodó, mégis nyitott szellemű nevelési légkör jellemezte az intézményt.
Az első világháborút követő viszonylag csendes, fejlődő időszakát a második világháború tragikus eseményei törtek derékba. Az iskola épületét csak a háború utolsó hónapjaiban, 1945 februárjában érte el a front, amikor a Budai Vár védői és a támadó szovjet csapatok között a főváros egyik leghevesebb tüzérségi párbaja bontakozott ki. A környező magaslatokon és a Vérmező peremén álló szovjet ütegek, valamint a várat védő német–magyar alakulatok heves tűzharcot vívtak az iskola felett. A megállás nélküli ágyú- és aknavető tűz következtében az épület súlyos károkat szenvedett: a mozgalmas tetőzet és a teljes harmadik emelet menthetetlenül megsérült. 
A háború után a város újjáépítésekor a gimnázium is újraéledt, ám már más formában. A harmadik emeletet nem építették vissza, a díszes manzárdtető helyére egyszerűbb tetőszerkezet került, és a főhomlokzatra egy épületidegen timpanont illesztettek, amely végleg megváltoztatta az eredeti Alpár-féle arányokat. Az egykori pompás sziluett szerényebb, zártabb megjelenést kapott, ám a homlokzat mégis megőrzött valamit a régi idők méltóságából. Az intézmény 1946-tól Petőfi Sándor Gimnázium néven folytatta működését. 
A háborút követő évtizedekben az iskola új tartalommal telt meg: a reálgimnáziumi hagyományokat az 1920–40-es években alakította ki, majd a hetvenes években az ország egyik legjobb fizikatagozataként vált ismertté. A hatvanas-hetvenes években virágzó zenei élet bontakozott ki falai között – kórus, kamarazenekar és saját építésű orgona tette élővé a mindennapokat. 1972 és 1991 között a Petőfi sportgimnáziumként működött, országos hírnévre szert téve, később pedig a nyelvi előkészítő osztályok indításával a modern nyelvoktatás egyik bástyájává vált Budán. 1963 óta koedukált iskola, ma mintegy ötszáz tanulóval és negyven tanárral működik. 
Az épület az évtizedek során több felújításon is átesett. 2001-ben a tanárok és diákok közös munkájával csillagászati észlelőtorony épült az iskola tetején, 2014-ben pedig teljes műszaki rekonstrukció történt: a homlokzat új, világos drapp színt kapott, a régi barna tónusokat felváltotta a világosabb, elegánsabb árnyalat. Az Attila úti gimnázium falai között számos kiemelkedő személyiség tanult, többek között Radnóti Miklós, Göncz Árpád, Schmitt Pál, Medgyessy Péter, Makovecz Imre, Máté Péter, Benkő László, Gerevich Pál, Tandori Dezső és Vikidál Gyula is itt töltötte diákéveit. 
Az épület ma egységes, rendezett és jó állapotban áll, ám a második világháborút követő átalakítások során elveszítette eredeti tetődíszeit és teljes harmadik emeletét, melynek hiánya a gimnázium számára máig fájó veszteség.
(A sorozat hamarosan folytatódik!)
Fecske Gábor László
Kapcsolódó:
Vezetőkép: A főgimnázium a két világháború között Werbőczy nevét viselte. Előtérben az elpusztult Budai Tornacsarnok épülete. Forrás: Fortepan
