Abortuszpárti kijelentésekkel sokkolja a keresztény közösséget Canterbury első női érseke
Az anglikán egyház történelmi lépésre szánta el magát, amikor a múlt héten Sarah Mullallyt nevezte ki Canterbury első női érsekévé. Ez azonban nem maradt visszhang nélkül: Mullally abortusszal kapcsolatos kijelentései sokkolták a keresztény életpárti közösséget. Keresztényként fontos számunkra, hogy megértsük, miként egyeztethető össze egy egyházi vezető álláspontja a Szentírás tanításaival, különösen az emberi élet szentségének kérdésében. A női érseké sehogy.
Az anglikán egyház hagyományosan az élet szentségét hirdeti, és álláspontja szerint az abortusz csak kivételes esetekben, például az anya életének veszélyeztetésekor megengedhető.
A Biblia egyértelműen az ártatlan emberi élet védelmére hív, ahogy a 139. zsoltár, az Ézsaiás 49. fejezete vagy a Jeremiás 1:5 is hangsúlyozza a meg nem született gyermekek emberi méltóságát.
A keresztény hit szerint Isten a fogantatás pillanatától embernek tekinti a gyermeket, és az egyházi vezetők feladata, hogy ezt az igazságot képviseljék.
Sarah Mullally azonban olyan kijelentéseket tett, amelyek látszólag szembemennek ezzel az életpárti tanítással. Az érsek „választáspártinak” nevezte magát, és támogatta az abortuszhoz való jogot, különösen olyan esetekben, mint a 18-as triszómia (Edwards-szindróma). Ez a genetikai rendellenesség súlyos egészségügyi problémákkal jár, és az érintett gyermekek gyakran nem érik meg a felnőttkort. Mullally egy 2012-es blogbejegyzésében Rick Santorum volt amerikai szenátor lányáról, Belláról írt, aki ebben az állapotban él, és megjegyezte, hogy az ilyen gyermekek közel 90%-át abortálják az Egyesült Államokban. Kijelentései azt sugallják, hogy az abortusz jogos döntés lehet egy ilyen diagnózis esetén, ami mélyen megosztja a hívő közösséget.
A „választás joga” és a keresztény felelősség
Mullally nézetei különösen problematikusak a „személyesen életpárti” álláspont miatt, amelyet képvisel. Egy interjúban úgy fogalmazott: „Gyanítom, hogy a kérdéshez való hozzáállásomat inkább a választás mellettinek, mint az élet mellettinek nevezném, bár ha ez egy folytonosság lenne, akkor valahol az élet melletti felé haladnék, amikor az az én választásomra vonatkozik, majd a választás lehetővé tétele felé, amikor másokra vonatkozik.” Másképpen fogalmazva: ő maga nem választaná az abortuszt, de mások számára elfogadhatónak tartja.
Ez az álláspont a keresztény tanítás fényében ellentmondásos.
Az életpárti hitvallás nem tűr kompromisszumot, hiszen az emberi élet szentsége nem választható opció, hanem Isten ajándéka.
Az abortusz támogatása – még ha csak mások „választási jogaként” is – könnyen a bűn relativizálásához vezethet. Egy egyházi vezetőként Mullally felelőssége, hogy a hívőket Krisztus igazságához vezesse, nem pedig olyan álláspontot képviseljen, amely az abortusz bűnébe sodorhat másokat.
A 18-as triszómiával kapcsolatos megjegyzései különösen érzékeny pontot érintenek. Bella Santorum, akiről Mullally írt, ma 17 éves, és családja példája mutatja, hogy az ilyen állapotú gyermekek is értékes tagjai az emberi közösségnek. Ezzel szemben az abortuszpárti érvelés gyakran használja fel az ilyen diagnózisokat az abortusz legalizálásának igazolására, különösen a terhesség későbbi szakaszaiban. Az életpárti keresztények számára ez elfogadhatatlan, hiszen minden emberi élet egyformán értékes, függetlenül a testi vagy szellemi állapottól. Kate Cox esete, aki a 18-as triszómia diagnózisa miatt választotta lánya, Chloe abortuszát, és akit a Biden-kormányzat hősként ünnepelt, tovább élezte a vitát. Mullally megjegyzései, amelyek Bella Santorum életét feláldozhatónak tüntetik fel, mélyen sértik azokat, akik az élet védelméért küzdenek. A keresztény hit arra hív, hogy a sebezhetőket védelmezzük, nem pedig hogy támogassuk a kiszolgáltatottak kioltását.
A keresztény hit nem tűr megalkuvást az élet szentségének védelmében
Az érsek felelőssége hatalmas: nem elég a „sebezhetőek gondozásáról” beszélni, hanem cselekedni kell, hogy a meg nem született gyermekek méltóságát és jogait megvédjük. Ez a küldetés minden keresztényt megszólít, hiszen Krisztus tanítványaiként arra kaptunk elhívást, hogy az igazságot hirdessük, még akkor is, ha az népszerűtlen.
Mullally érseksége kihívás elé állítja a keresztény közösséget. Vajon képes lesz-e úgy vezetni az anglikán egyházat, hogy hű marad Isten szavához, vagy a „választás joga” mögé bújva tovább relativizálja az emberi élet értékét? A válasz nemcsak az anglikán egyház, hanem minden keresztény számára fontos, hiszen a hitünk lényege az élet védelme – a fogantatástól a természetes halálig.
Válaszd az életet, hogy élj, te és utódaid is” (5Mózes 30:19) – ez a parancs vezessen minket minden nap.
Sarah Mullally kinevezése történelmi jelentőségű, de abortusszal kapcsolatos nézetei komoly kérdéseket vetnek fel. A keresztény hívőknek ébernek kell lenniük, és imádságos szívvel kérniük Isten bölcsességét, hogy az egyház vezetői az igazság és az élet útján járjanak. Legyen ez a vita alkalom arra, hogy újra megerősítsük: minden emberi élet szent, és Krisztus szeretete kötelez minket ennek védelmére.
Sarah Mullally érseksége próbatétel, de egyben lehetőség is arra, hogy a keresztény közösség megújult erővel álljon ki az élet szentségéért. Imádkozzunk érte, hogy Isten bölcsességével vezesse az anglikán egyházat, és hogy álláspontja összhangba kerüljön a Biblia tanításával. Imádkozzunk azokért a családokért, akik nehéz döntésekkel szembesülnek, hogy megtalálják a bátorságot és a hitet az élet választásához. És imádkozzunk magunkért, hogy megtudjuk vívni a hit nemes harcát.
Forrás: The Conservation Vezetőkép: Getty Images
