Eltűnt épületek nyomában – A Wagner villa és a Gül Baba türbéje
Gül Baba (a rózsák atyja) bektási dervis 1541-ben érkezett Budára a megszálló török sereggel. A legenda szerint nem sokkal a város csellel való elfoglalása után, a dzsámivá alakított Nagyboldogasszony templomban tartott hálaadó istentiszteleten hunyt el.
Tiszteletére díszes temetést rendeztek, amelyen maga I. Szulejmán szultán is jelen volt, sőt a monda szerint beállt a koporsóvivők közé is a budai Vár és a Rózsadomb közötti úton. Sírja fölé hamarosan türbe épült, amelyet 1543 és 1548 között emeltetett a budai pasa, Mehmed Jahjapasazáde. Később a mauzóleum mellé derviskolostor települt, így a környék hamarosan a török vallási élet fontos központjává vált. 
Buda 1686-os visszafoglalása után I. Lipót császár a türbét és az egész dombot a jezsuitáknak ajándékozta. A rend keresztény kápolnává alakította a türbét, melynek során a szamárhátíveket félkörívekre cserélték, a kupolára lanternát emeltek. 1790-ig jezsuita kápolnaként működött, majd a rend feloszlatásával világi kézbe került. 
1830-ban Gül Baba türbéje Thoma János tehetős budai polgár tulajdonába került. A türbétől délre a Rózsadombon több telket birtokló stájerországi gróf, Attems Ferenc császári és királyi kamarás villája állt. Wagner János és felesége, Redlich Klára 1857-ben vásárolta meg Attems gróf egyes ingatlanait, majd 1861-ben a Mecset utcai, közvetlenül a türbéhez tartozó kerteket is a család birtokába vették. Így szerezte meg a Wagner házaspár azt a területet, amely köré budai villájuk felépítését tervezték. 
Wagner János neve ma talán nem cseng olyan ismerősen, mint kortársaié, pedig a dualizmus korának egyik legsikeresebb építésze és vállalkozója volt. Nemcsak kivételes szakértelme, hanem kapcsolatrendszere is sokat segítette, jó barátságot ápolt például Ybl Miklóssal, a korszak másik építészóriásával. Nem véletlen, hogy olyan jelentős építkezéseknél is számítottak rá, mint a pesti Vigadó vagy az Unger-ház, az egykori Tőzsdepalota munkálatainál, és a Gödöllői Királyi Kastély átalakításában is részt vett – állítólag maga Ferenc József császár is elégedetten nyugtázta munkáját.
Wagner 1893-ban két különálló, oszlopos folyosóval összekötött villa építésére kért engedélyt. Eredetileg családi nyaralónak szánta az épületeket, de tervei messze túlmutattak ezen: életművét kívánta összefoglalni bennük. A budai előjáróság és a török diplomaták csak azzal a feltétellel adták meg Wagner János építési engedélyét, hogy a türbéhez vezető út mindig szabadon álljon a zarándokok előtt. Wagner ezt úgy oldotta meg, hogy a főbejáratot kettős funkcióval látta el: egyszerre engedte be a látogatókat és biztosította a család privát tereinek védelmét. Egyes visszaemlékezések szerint a kapualjban kialakított két bejáratot – az egyik a türbéhez, a másik a villa felső, családi kertjéhez vezetett – minden este lezárták, így éjszakára senki nem juthatott sem a türbéhez, sem a villa kertjébe. Wagner nemcsak a házakat, hanem a meredek hegyoldalt is tervezte. Teraszos kertet alakított ki, amely buja növényzetével a Rózsadomb ékessége lett. Korabeli fotók tanúsítják a délkeleti sarokban álló vadgesztenyefát, amelyet maga Wagner ültetett. 
Az építkezés azonban nagyon lassan haladt, a sajtó gyakran élcelődött a késlekedésen, és a szóbeszéd szerint Wagner maga is lassította a munkát, mert abban a babonában hitt, mely szerint egy építész csak akkor hal meg, ha a fő műve elkészül. Valójában anyagi gondjai merültek fel, ez lassította le az építkezést. Amikor 1897-ben Erzsébet királyné ellátogatott a villához és a türbéhez, már pompás rózsakertet és gazdagon díszített, de még félig kész épületet láthatott. A belső tereket freskókkal borított boltívek, életnagyságú szobrok, Zsolnay csempék és különleges tették lenyűgözővé. 
Wagner 1904-ben hunyt el, így nem érhette meg életműve teljes befejezését. Örökösei a török diplomáciai képviselettel próbálták rendezni az ingatlan sorsát, de az első világháború kitörése meghiúsította a tárgyalásokat. Végül a család a hatalmas fenntartási költségek miatt 1918 után eladta a villát, amely a két világháború között az állam tulajdonába került. Egyes források szerint a házban bérlakásokat alakítottak ki, miközben a villa egykor pompás belső díszei fokozatosan eltűntek, és a gondozatlan kert is hozzájárult az épület állapotának romlásához. 
A II. világháború alatt az épületegyüttes – a türbe, az árkádsor és a lakóépület – viszonylag jó állapotban maradt, de a környék fái komoly károkat szenvedtek a tűzifaigény miatt. A háború után az épület fenntartására nem volt sem pénz, sem szándék, így az elhagyatottan állt és évről évre pusztult. Végül kiadták rá a bontási engedély így 1969 és 1971 között lebontották, sőt egyes részeit robbantásos technikával tüntettek el, helyén kilátópontot alakítottak ki. A villa mellett–alatt álló, boltíves kisebb épületet, amely szintén Wagner tulajdona volt és a nagy villa része, szintén elbontották, máig tisztázatlan okokból. 
1996-ban az értékes, kiváló panorámájú területet rendezték, ám a villa visszaépítése ekkor még fel sem merült. A terepszintet átalakították, pergolákat és kutakat emeltek, az épület külső és belső felületeit restaurálták, így a környezet ismét gondozott, rendezett formát kapott. Mintegy húsz évvel később, a 2016-os felújítást követően újabb munkálatok indultak, melyek mögött a magyar és a török állam kulturális kapcsolatait erősítő szándék állt. 
Ez a projekt már nem csupán korábbi állapot helyreállítását jelentette, hanem átfogó, komplex átalakítást: az egykori Wagner villa helyén modern, az oszmán–török építészet motívumait magán viselő kilátópont, emlékhely, valamint rendezvény- és kiállítótér jött létre, amelyben a Gül Baba Kulturális Központ és Kiállítóhely működik. A teraszos kert újjászületett, pontosan úgy, ahogyan azt Wagner egykor megálmodta. Bár a fejlesztések jelentősen gazdagították a látogatói élményt, a Wagner villa hiánya továbbra is érzékelhető hiányérzetet kelt, így a múlt és a jelen találkozása egyszerre lenyűgöző és kissé befejezetlen marad.
(A sorozat hamarosan folytatódik!)
Fecske Gábor László
Kapcsolódó:
Vezetőkép: Az elkészült villaépület párját ritkított a Rózsadombon. Forrás: Fortepan
