Budapest elveszett tetődíszei – A Takáts-bérház
A Váci utca és a Duna utca találkozásánál, a Március 15. tér legkiemelkedőbb pontján áll a neobarokk Takáts-bérház. Története és gazdag díszítése szorosan összefonódik Pest 19. század végi átalakulásával, amikor a város világvárosi rangra emelkedett.
A környék ekkoriban nyerte el nagyvárosi jellegét: a Váci utca elegáns kereskedőházai, a Duna-part lüktető forgalma és a közeli belvárosi terek mind hozzájárultak ahhoz, hogy e frekventált sarok a főváros egyik legtekintélyesebb helyszínévé váljon. 
Az építtető Takáts Lajos fűszer- és gyarmatáru-kereskedő volt, aki Hatvan utcai (ma Kossuth Lajos utca) üzletét a „Fekete Elefánthoz” cégtábla alatt vitte (üzlete helyén ma az Astoria szálló áll). A sikeres vállalkozás jövedelméből emeltette 1899–1900 körül a bérházat, amelyet a korszak jeles építésze, Schweiger Gyula tervezett. Schweiger neve nemcsak ezzel a házzal forrt össze: villája Zuglóban, a Stefánia út és a Thököly út sarkán állt (még a II. világháború előtt lebontották), és több belvárosi bérház, valamint középület is fűződik a nevéhez, amelyek a historizmus és a korai szecesszió átmeneti stílusát képviselik.
A Takáts-bérház a maga korában igazi ékessége volt a környéknek. Neobarokk homlokzata gazdag díszítést kapott: az első emelet magasságában három színezett pirogránit dombormű hirdette, hogy az épület földszintjén és félemeletén a pécsi Zsolnay-gyár budapesti mintaraktára és reprezentatív üzlete működött. A Váci utcai oldalon egy korongozó férfi alakja látható társával, a Duna utcai oldalon pedig egy festőnő, szintén kísérővel. A saroknál a Zsolnay-gyár öttornyos védjegye jelenik meg: az öt torony Pécset (Fünfkirchen) jelképezi, a kettős keresztek és a körülötte futó kalligrafikus díszítés pedig Zsolnay Vilmos gyermekei – Teréz, Júlia és Miklós – monogramjára utal.
Az épület felsőbb szintjein további szobrászati részletek gazdagítják a látványt: az ötödik emeleti szoborfülkékben (mind a Duna, mind pedig a Váci utcai fronton) két idealizált nőalak áll, fedetlen kebellel, koszorúval ékesített fejjel, kezükben virágcsokorral vagy bőségszarura emlékeztető tárggyal. A szakirodalom szerint ezek a bőség, esetleg Fortuna istennő allegorikus ábrázolásai lehetnek. A homlokzaton emellett maszkok, gyermekfigurák és portrémedailonok is láthatók: feltűnik Merkúr (Hermész), a kereskedelem és az utazók istene, valamint Herkules-maszk, az oroszlánbőrös hős jelképe. 
A fennmaradt kevés számú fotó és az egyetlen hiteles kutatás (Havas Gyöngyvér: Polgári reprezentáció és mentalitás Budapesten, a belvárosi Takáts-ház példáján c. műve) szerint a Takáts-bérház homlokzatát egykor két nagyméretű freskó vagy üvegmozaik ékesítette a felső mellvédeken. Tematikájuk közvetlenül utalt az építtető, Takáts Lajos foglalkozására és kereskedői múltjára. Takáts ugyanis a Hatvan (ma Kossuth Lajos) utcában vezette „A Fekete Elefánthoz” nevű fűszer- és gyarmatáru-kereskedését, amelynek szimbolikája a homlokzaton is visszaköszönt. A freskók a gyarmati áruk világát idézték meg: egzotikus tájakat, messzi földek fűszereit és kereskedelmi jeleneteket ábrázoltak. Kiemelt motívumként az elefánt is feltűnt, amely egyszerre utalt a távoli kontinensekre és Takáts boltjának emblémájára. 
Az épület legfőbb ékessége egykor a sarok fölé emelkedő, impozáns neobarokk hagymakupola volt, amely a főváros tetődíszei között is különlegesnek számított. A kupolát koronázó napkorong alakú csúcsdísz az építtető gazdagságát hirdette. A korabeli emlékezet szerint Takáts Lajos még Ferenc József 10 és 20 koronás aranypénzeit is elhelyezett benne, hogy tovább fokozza a ragyogását. A II. világháború azonban véget vetett ennek a pompának: a bombázások és tüzérségi támadások során a zárt sarokerkély ötödik szintje és az azt koronázó kupola, valamint a Váci utcai mellvéd is teljesen megsemmisült. A Duna utcai freskó ugyan sérülésekkel túlélte az ostromot, ám az első háború utáni felújítás alkalmával sajnálatos módon azt is eltávolították. 
Mára mindössze egyetlen emlék idézi fel a mellvédek hajdani díszítéseit: a Duna utcai homlokzatra az 1970-es években felhelyezett elefántos dombormű, amely az építtető kereskedői múltjára utalva őrzi „A Fekete Elefánthoz” bolt emlékét, s egyúttal halványan felvillantja az elveszett mellvédfreskók üzenetét. Amikor 2003-ban felújították az épületet, a Zsolnay díszeket letisztították, átfestették és lakkréteggel vonták be, ám a kupolát nem állították helyre. Ma a helyén álló egyszerű tetőszerkezetben tetőtéri lakást alaktottak ki, amely tovább rombolja az egykori pompás épület látványát. 
Mindezek ellenére a Takáts-bérház ma is meghatározó eleme a Március 15. tér látványának. Ha azonban egyszer visszakapná eredeti kupoláját és freskódíszeit, Budapest egyik legkülönlegesebb bérháza válhatna belőle ismét. A kupola újjáépítése nem csupán építészeti értékmentés volna, hanem igazi városképi gesztus is: a Duna-parti panorámát gazdagítaná, és újra méltó módon idézné meg a múlt századforduló pezsgő, díszítésekben bővelkedő Budapestjét.
(A sorozat hamarosan folytatódik!)
Fecske Gábor László
Kapcsolódó:
Vezetőkép: Az épület legfőbb ékessége a sarok fölé emelkedő, impozáns neobarokk hagymakupola és a két freskóval díszített mellvéd volt. Forrás: BTM-Kiscelli Múzeum
