Budapest elveszett tetődíszei – Az Árpád-kilátó


Hirdetés

Az Árpád-kilátó (Árpád-pihenő) a mai Gugger-hegyen található, 376 méteres magasságban. Az épületet 1929-ben emelték Glück Frigyes szállodatulajdonos és városatya kezdeményezésére.

Glück a főváros turizmusának lelkes támogatója volt: ő alapította az első pesti pincériskolát, a szállodások ipartestületének elnöke volt, és 1902-ben ő javasolta a szállodások nemzetközi kongresszusán a János-hegyi kilátó megépítését is. Nevéhez számos budapesti turisztikai kezdeményezés kötődik, a közeli túraútvonal is az ő nevét viseli.

Fotó Glück Frigyesről. Forrás: Budapest Anno

A kilátó tervezője Friedrich Lóránt (1891–1947) építész, műegyetemi tanár, műszaki szakíró volt, aki főként lakóépületeket, templomot és iskolákat tervezett mértéktartó eklektikus stílusban. Az Árpád-kilátón kívül több jelentős budapesti munkája ismert: az óbudai evangélikus templom (1933–1935), József Ágost főherceg villája (1937), valamint a Budavári evangélikus templom helyreállítása Bretz Gyulával (1946).

Az Árpád pihenő az 1930-as években, még az eredeti zsúpfedeles tetőzettel. Forrás: Fortepan

Az Árpád-kilátó szinte kizárólag terméskőből, fából és természetes kötőanyagokból épült, erős népi ihletésű, ugyanakkor középkori várépítészetet idéző formákkal. Vaskos, szabálytalan kövekből rakott falai erődszerű megjelenést adnak, a felső szinten pedig keleti irányban egy oszlopokra támaszkodó, nyitott tornác épült. A tornác tetőszerkezeténél a szarufák végei a zsúpfedés alatt túlnyúlnak. Ez a megoldás egyszerre szerkezeti és esztétikai funkciót is betöltött: tartották a tetőt és hangsúlyozták a népi, rusztikus jelleget.

Az Árpád-kilátó szinte kizárólag terméskőből, fából és természetes kötőanyagokból épült, erős népi ihletésű, ugyanakkor középkori várépítészetet idéző formákkal. Forrás: Hungricana

Az építmény központi részen egy kerek alaprajzú torony emelkedett, amelynek alsó része kőből készült. Felső részét kúpos zsúptető fedte, melyet egy újabb, az alsónál jóval kisebb kúpos zsúptető koronázott – kilógó szarufákkal. Ez a megoldás megkönnyítette az olykor orkán erejű szél átjutását a kúpos tetőn és díszítő funkciót is betöltött: különösen mesebeli, archaizáló hatást keltve, erősen kapcsolódva a népi építészeti (egyesek szerint a székely) formavilághoz.


Hirdetés
A pihenőhely a 20. században, télen-nyáron nagy népszerűségnek örvendett. Forrás: Fortepan

A kettős toronysisak eleinte a tartószerkezet szarufáival kapcsolódott egymáshoz, majd minden bizonnyal az 1930-as évek végén átalakították és ezzel megerősítették a szerkezetet: függőleges oszlopok kerültek a ferde szarufák helyére, az így keletkezett a köztes térben pedig – egyes visszaemlékezések szerint kilátópontot alakítottak ki – ahová létra vezetett fel. Az épület nyugati oldala fedetlen maradt, egyszerű fakorláttal, amelyet egy székely kopjafára emlékeztető, csúcsos oszlop zárt le.

A pihenő látképe nyugatról. Jól látható a székely kopjafára emlékeztető oszlop és az egyenes felmenő gerendával megerősített kúpos zsúptető, 1930-as évek vége. Forrás: Fortepan
Előtérben a közeli kioszk, háttérben az Árpád-pihenő és annak átalakított kúpos zsúpteteje, amelynek kilátópontjára – egyes visszaemlékezések szerint – létrán fel lehetett mászni. A fénykép az 1940-es évek elején készült. Forrás: Hungariacana

Stílusában a pihenő a historizáló és a népi építészet határán helyezhető el. A kőfalak tömege és a toronyszerű kialakítás a középkori várépítészetet idézi, míg a zsúpfedés, a faoszlopok és a természetes anyagok a magyar népi építészet világához kapcsolják.

Az erősen viharvert tetőzet az 1930-as években. Forrás: www.budaipolgar.hu

Az 1950-es évek elején a kilátót átalakították: az eredeti zsúpfedést zsindellyel váltották fel, a kettős kúpos torony formáját pedig kontyolt nyeregtetőre cserélték. A fakorlátokat és a székelyes, kopjafára emlékeztető oszlopot azonban még meghagyták. Ebben a formájában került be az egyik legnépszerűbb magyar filmbe, az Állami áruház (1953) egyik jelenetébe, ahol a fakorlát és a jellegzetes oszlop jól felismerhető. Az oszlop csak később, a következő évtizedekben tűnt el az épületről és sajnos azóta sem pótolták.

Részlet az Állami áruház című filmből. Háttérben felismerhető a faragott faoszlop. Forrás: Facebook, Filmturista

A későbbi évtizedekben a tetőzet héjazatát ismét lecserélték: a fazsindelyt bádog váltotta fel, amely tartósabb, de ezzel végleg elveszítette az eredeti népi karakterét. A fa korlátokat idővel kővel erősítették meg, az épület 2001-ben pedig komolyabb felújításon is átesett.

Az 1950-es évekbeli átalakítás következtében nemcsak a torony fedésének típusa, de annak anyaga is megváltozott, így a népies jelleg helyett az akkor divatos középkori formavilág dominált. A faragott oszlop még látható az építmény nyugati oldalán. Forrás: Facebook/Rózsadomb anno
A 2001-ben felújított épület már megerősített korláttal és bádog fedéssel, valamint villámhárítóval – a székely mintás faragott oszlop nélkül. Forrás: www.funiQ.hu

Az Árpád-kilátó egykor kedvelt kirándulóhely volt, amelyet generációk látogattak. Teraszáról lenyűgöző kilátás nyílt Budapest szinte teljes területére: a Duna kanyargó vonalára, a hidakra, a Gellért-hegyre, a budai Várra és a Parlamentre. Az évek során azonban a környezet beépítése miatt nehezebben megközelíthetővé vált, a panoráma is csorbult, így a pihenő nemcsak eredeti megjelenését, sajnos egykori varázsát is elveszítette.

(A sorozat hamarosan folytatódik!)

Fecske Gábor László

Kapcsolódó:

Budapest elveszett tetődíszei – A Kolonics-bérház

Vezetőkép: Az Árpád pihenő az 1930-as években, még az eredeti zsúpfedeles tetőzettel. Forrás: Fortepan


Hirdetés

'Fel a tetejéhez' gomb