Ma van a Fájdalmas Szűz napja, Mária felmagasztalt anyai fájdalmának ünnepe
A nap szentje: Fájdalmas Szűzanya
Hétfájdalmú Szűzanya, Mária felmagasztalt anyai fájdalmáról való megemlékezésre jellemzően éppen a Szentkereszt felmagasztalásának ünnepét követő napon, búcsúnapjának megülésére pedig a következő vasárnap kerül sor.
Mária hét fájdalmát az egyházi év fájdalmaspénteken is számon tartja, de ez a nap a nagyböjt ősi liturgikus rendjében mindig megmaradt jövevénynek. Ezért volt szükség önálló ünnepre, amely az emésztő anyai fájdalomnak egyszerre archaikus és szakrális képzetvilágát dicsőíti meg.
A Hétfájdalmú Szűzanya nagy hatású kegyhelye volt Sasvár. Hatalmas tömegek keresték fel évente, erősítve Mária szenvedéseinek kultuszát.
A kultusz eredetét a kutatásnak még nem sikerült teljesen tisztázni. Aligha tévedünk, ha kibontakozását nem korábban, hanem a keresztes háborúk Szentföld-élményében és a nyomában születő passió misztikában keressük. Felvirágoztatása körül különösen a koldulórendek, főleg a franciskánusok, majd önállóbban a szerviták buzgólkodnak. A Magyar Pietà-kultuszt serkentették a szerviták. Egri templomuk messze környék jámbor zarándokait vonzotta. A bükki palóc és a jászsági jámborság egyik tűzhelye lett. A Hétfájdalmú Szűzanya egri kultusza nem korlátozódott a búcsúnapra, szeptember harmadik vasárnapjára, hanem szinte az egész esztendőre kiterjedt. Két évszázadon át virágvasárnaptól mindenszentekig, minden hónap harmadik vasárnapján délután a szerviták templomából, népiesen a fájdalmas templomból körmenet vonult fel az egri vár kálváriájához.
Költészetünk legrégibb és legszebb középkori emléke az Ómagyar Mária Siralom, amely már a XIII. században tanúskodik népünknek még napjainkban sem lankadó tiszteletéről.
A Szűzanya fájdalmainak kultuszát az evangélium tekintélye alapozza meg, amikor Simeon szavaira emlékezik: S a Te lelkedet is tőr járja át, hogy kinyilatkoztassanak sok szívből a gondolatok (Lukács 2,35). Menekülnek Egyiptomba: Heródes keresi a Gyermeket és meg akarja ölni (Máté 2,13). Nem találja a tizenkét éves Jézust: Atyád és én bánkódva kerestünk (Lukács 2,48). Mária ott áll a keresztfa alatt: Jézus keresztje mellett ott állott édesanyja (János 19,25).
Mindez azonban Mária fájdalmának csak négy evangéliumi megnyilatkozása. A másik háromról: a Szűzanyának a keresztvivő Jézussal való találkozásáról, a keresztről való levételről, illetőleg halott Fiának ölében való megpihenéséről és a temetésen való részvételéről csak a tiszteletre méltó ősi hagyomány tud.
Forrás: Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium (részlet)
