Ungváry Zsolt: Hamis próféták kora
Az emberiség – és benne az a Nyugat, amelyhez mi is akarva-akaratlan tartozunk – mára nagyon sokat megértett a teremtésből, és igyekszik is felhasználni (kihasználni) mindazt a csodát, amit a világ nyújt számára. Közben meg mintha teljesen meghülyültünk volna, és olyan biológiai, gazdasági, társadalmi, lelki evidenciákat, amivel régebben mindenki tisztában volt, elfelejtünk, összekutyulunk.
Az életünk tele van ellentmondásokkal; soha nem élveztünk ilyen anyagi jólétet, mégis többet panaszkodunk, mint őseink, akik ennek a közelébe sem juthattak. Soha nem kaptunk ennyi információt, ezekből mégis mindenki mást hámoz ki, és a legalapvetőbb kérdésekben sincs teljes egyetértés.
Soha nem értettünk meg ennyit a teremtés csodájából, mégsem tagadtuk soha ennyien az alkotót. Ott tartunk, hogy azt tesszük nevetség tárgyává, aki szerint mindez nem véletlenül, magától alakult ki, hanem valaki megtervezte. Mintha az olvasólámpára azt mondanánk: az csak úgy kialakult a szobánkban, s mi ezt a hatalmas szerencsét kihasználva olvasunk a fényénél. Aki pedig azt állítja, hogy mindez nem véletlenül lett – valaki kitalálta, legyártotta, a drótokat elhelyezte a falban, amibe belevezették a valahol megtermelt áramot – azt pedig lesajnálva megmosolyogják. Még hogy erőmű, elektronok, feszültség, kábel, izzó és hasonlók! Van lámpa és kész!
A ma emberének minden az ölébe hullik élelemtől az energiáig. Azt gondolja, ez valahol létrejött – internettől az adókedvezményig, autótól az ingyentankönyvig –, mind-mind adottság, aminek semmi köze politikához, politikusokhoz, országvezetéshez, programokhoz és megvalósításukhoz.
Ami van, magától lett; holott az élelem és az ital, a mosószer és a vécépapír nem a bevásárlóközpontokban teremnek. A benzin nem a kútból ömlik korlátlanul, a pénz- vagy csipsz-automatába egyszer valakik betették azt, amit abból kiveszünk. És ha ezek nem működnek eléggé, nem ontják magukból számunkra a kincseiket, csodálkozunk vagy dühöngünk, számon kérünk, mint Jónás az elszáradt tököt az Úron.
Büszkék vagyunk a tudományra, nem is alaptalanul, de közben egészen egyszerű dolgokat sem tudunk megoldani. Tízmilliárd fényévre tekintünk vissza térben és időben, már-már az ősrobbanást fogjuk látni, s közben még azon tanakodunk, van-e kilencedik bolygó a naprendszerben (2006 óta a Plutó már nem az), vagy sem és ha van, megtaláljuk-e és mekkora.
Szíveket, tüdőket ültetünk át, fél kilós koraszülötteket tartunk életben, közben meg nem tudjuk kiirtani a nappal is csípő, elviselhetetlen viszketést okozó invazív tigrisszúnyogot. Egy lelőtt farkas miatt barbárságot emlegetve hörgünk, miközben egészséges, életképes magzatok millióit gyilkoljuk le. (Nem mintha a betegek legyilkolása humánusabb volna, lásd svájci eutanázia turizmus.)
Ezekben az ellentmondásos időkben a megváltók is ilyen furcsák. Már nagyon ráuntunk az eddigiekre, azt hisszük, nélkülük is minden ugyanígy menne tovább, csak hát kell egy új messiás, akinek az a lényege, érdekessége, egyetlen tulajdonsága, hogy nem azonos a meglévőkkel. Mivel a szemléletünk alapvetően monarchikus, a kihívó mögé párt sem kell, képviselők és program sem. Egy ember mindenek felett. És micsoda ember!
„A jövő Magyarországa olyan hely, ahol a rendvédelem és az igazságszolgáltatás politikai befolyásolástól mentesen dolgozik”, mondja a kihívó a kis dunántúli faluban, éppen ott és éppen akkor vetődvén arra, amikor a miniszterelnök és a kormánypárt tartja szokásos évi rendezvényét. S míg egyik szájával ilyen szép ígéreteket tesz, a másikkal börtönnel fenyeget, vagyonelkobzással; előre meghozza az ítéletet, szüksége sincs igazságszolgáltatásra, mert rögtön el is látja ennek feladatát. Nem befolyásolni akarja az igazságszolgáltatást: ő maga az igazságszolgáltatás. Rendvédelem sem kell, hiszen a hívei rendet tesznek, ha kell újságírókat lökdösnek, ha úgy adódik, akasztással fenyegetnek, s ha egyszer igazán úgy adódna, talán akasztanának is, mint mondjuk Párizs utcájának felheccelt csőcseléke, kinevezvén e tettét nagy francia forradalomnak.
Az új messiásnak nem szabnak irányt sem a törvények, sem az erkölcs. Ő mondja meg, ki a sajtó, ki kérdezhet, ki létezhet egyáltalán. Nem cenzúrát működtet: ő maga a cenzúra. Nem vár útmutatást; ő maga az út.
Ha a helyzet úgy hozza, terrorizálja, bántja, lehallgatja még legközelebbi rokonát is; ha úgy látja szükségesnek, elveszi a kompromittáló képeket tartalmazó telefont, mivel ő maga a jog és a rendőrség.
Feltérképeztük az ember teljes genetikai szerkezetét, nyakunkon a mesterséges intelligencia, mégis úgy viselkedünk, mint a bibliai időkben azok, akiket álpróféták vezettek hamis utakra. A leglátványosabb hazugságokon sem látunk át, hiába hullott a porba a szemünk láttára megannyi ál-üdvözítő.
A legenda szerint a pápák közül megválasztásakor azért nem választja senki a Péter nevet, mert az eljövendő Antikrisztus éppen II. Péterként lesz az egyház utolsó feje. Nálunk már próbálkozik egy ideje: a D-209-es ügynöktől a parizeus Jakabon át MZP-ig kísérletezett. Most egyenesen a nemzet nevét vette magára; reméljük, neki sem sikerül ránk szabadítani az apokalipszist, és nem tudja elfoglalni a kormányfői széket.
Kapcsolódó:
Orbán Viktor: Kinek a kakaskodás és az agresszió, kinek a béke és a nyugalom (VIDEÓ)
Vezetőkép: Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke beszédet mond a párt kötcsei rendezvényén 2025. szeptember 7-én. Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt
