Budapest elveszett tetődíszei – A Standard-Dreher-bérpalota
A Kossuth Lajos utca 4. szám (akkor Hatvani utca) alatt álló Dreher-bérpalota helyén az 1700-as évek közepétől Pest egyik legszebb barokk palotája, a Grassalkovich-palota emelkedett. Az épületet feltehetően Mayerhoffer András tervezte Grassalkovich Antal gróf, Mária Terézia bizalmasa számára.
A palota a 18–19. század fordulóján sokféle szerepet töltött be: kaszinóként, iparbankként, postahivatalként és rendőrségként is működött, mígnem 1887-ben – a Hatvani utca kiszélesítése miatt – lebontásra került. 
A helyére 1886 és 1888 között ifj. Dreher Antal (1849–1921), a neves kőbányai sörgyáros megrendelésére épült fel. A Dreher családban az Antal név három generációra is bebiztosította a családi vállalkozás hírnevét. A Dreher cég története egy falusi serfőzdétől indult, ahol Franz Anton Dreher (1735–1820) az apjától tanulta meg a sörfőzés tudományát. Ő fektette le a családi vállalkozás alapjait és 1796-ban megvásárolta a Városi Serházat Schwechatban. Franz Anton Dreher fia, az idősebb Dreher Antal (1810–1863) angliai tanulmányai során tökéletesítette a sörfőzés mesterségét, amelyben egy legenda szerint a sétapálcájának üregeibe rejtett sörminták is segítették. Schwechatra hazatérve, 1840 körül bevezette az alsó-erjesztésű sörtechnológiát és kifejlesztett egy új sörtípust: a Lagerbiert. 1862-ben megvásárolta a Kőbányai Serház Társaság serfőzdéjét, azonban halála miatt a gyár fejlesztése már fiára, az ifjabb Dreher Antalra (1849–1921) várt, aki tehetségével és szorgalmával Közép-Európa legnagyobb és leghíresebb márkájává tette a Drehert. 
A négyszintes, historizáló stílusú bérpalota, amelynek karakteres, lanternában záródó sarokkupolája hamar Budapest városképének ikonikus elemévé vált. A palota terveit Hubert József és Móry Károly készítették, míg a főbejáratot őrző monumentális atlaszszobrokat Brestyánszky Béla és Mayer Ede mintázta. A kivitelezési munkálatokat Schubert Ármin és Hikisch Rezső vezette. 1893-ra a palota földszintje igazi kereskedelmi és kulturális központtá vált: itt működött a Bárd Ferenc és Bárd Mór által vezetett zeneműbolt galériás enteriőrrel, amelyet Lajta Béla tervezett. Mellette fotócikkbolt, cipészműhely, szabóság, bankfiók és különféle szerkesztőségek kaptak helyet. 
Ám a Dreher-bérpalota, elődjéhez, a Grassalkovich-palotához hasonlóan, nem kerülhette el a fővárosi városrendezés következményeit: az Erzsébet híd megépítése miatt ismét szükségessé vált a Hatvani utca kiszélesítése. A szabályozási vonalat öt méterrel kijjebb tolták, és az időközben megépült új házak miatt a Dreher-palota homlokzata túlságosan belógott az utcába.
A probléma megoldására egyedülálló mérnöki döntés született: az alig néhány éves épület Hatvani utcai homlokzatát teljes mélységében – nagyjából egy szobányi szélességben – lebontották, majd az új szabályozási vonalhoz igazítva újjáépítették. De mi történt a palota leglátványosabb elemével, a lenyűgöző sarokkupolával? 
Francsek Imre építész 1899-ben kapta meg a kihívást jelentő feladatot: a több mint 300 métermázsás kupolát, mely korábban az utcaképet uralta, fizikailag el kellett mozdítani. Eredetileg az egész épület eltolását tervezték – hasonlóan a chicagói baptista templom példájához –, ám végül a kupola lett az egyetlen része az épületnek, amely valóban „elvándorolt”. A mozgatás 1899. augusztus 4-én kezdődött: a szerkezetet vasrudakra és sínrendszerre emelték, majd négy nap alatt húsz méterrel új helyére csúsztatták. A homlokzat bontása és újraépítése után a kupola is visszakerült – már az új szabályozásnak megfelelő helyére. 
A 20. század első felében a palota alkalmazkodott az idők változásaihoz: 1902-ben a földszinten megnyílt a Standard Életbiztosító Társaság irodája, amelyet később a Magyar Nemzeti Bank vásárolt meg. Ekkoriban kezdték Standard-Dreher-bérpalotaként emlegetni. 1911-ben Réthi Zsigmond régiségkereskedő tulajdonába került az épület, aki fogadott lányával, Marsovszky Veronikával élt itt – Veronika később Angliába emigrált, míg Réthiék a vészkorszakot túlélték, és az 1950-es években végül szintén az Egyesült Királyságba távoztak. 
A második világháború alatt a palota, mint a belváros sok más épülete, súlyosan megsérült, ám a sarokkupola kisebb károsodásokkal átvészelte a harcokat. 1948-ban azonban – háborús sérülésekre hivatkozva – mégis eltávolították. Akkoriban sok hasonló esetben ideológiai okokból bontották le a régi városkép meghatározó elemeit. A Dreher-palota is áldozatául esett ennek a szemléletnek: kupolája nélkül az épület elvesztette legfőbb karakterjegyét, azt a monumentális tetődíszt, amely hosszú évtizedekig meghatározta a Kossuth Lajos és a Városház utca sarkának látképét. 
A Dreher-palota ma is áll, de már kupola nélkül, egyszerűsített homlokzati formákkal, és rossz állapotú, hulló vakolattal. Mégis, belső udvari homlokzatának részletei – a főnixmadaras kerékvetők, Hermész-fejek és atlaszszobrok – halkan őrzik a múlt nagyságát. Az épület története Budapest történelmének egy látványos és tanulságos fejezete is. A monumentális kupola elmozdítása nemcsak mérnöki bravúr, hanem szimbóluma annak a korszaknak is, amelyben a város fejlődését az értékmegőrzéssel próbálták összehangolni.
(A sorozat hamarosan folytatódik!)
Fecske Gábor László
Kapcsolódó:
Budapest elveszett tetődíszei – A Palatinusz Strandfürdő vendéglője
Vezetőkép: A keskeny hatvani utca a Dreher-bérházzal, még a szabályozás előtt. Jobbra a Ferencesek temploma látható. Forrás: FSZEK
