Keményfi Kornél: A pázmányos szivárványművelet margójára

Mint ismert, a PPKE BTK Pszichológiai Intézetének három oktatója nemrég tudományosnak látszó szivárványpropagandát publikált a hvg.hu oldalon. A kar vezetése vizsgálatot indított, ám végül eltekintett a szankcióktól. Mindeközben a hallgatói önkormányzat a tanárok mellé állt, a konzervatív oldal pedig hallgatott. A témával kapcsolatban az MKDSZ oldalán Keményfi Kornél fejtette ki véleményét.

„Foglaljuk össze dióhéjban a történteket! Kengyel Judith Gabriella, Szondy Máté és Zsila Ágnes tíz nappal a Pride előtt, beszédes címmel – „Egy keresztény szellemiségű egyetem oktatóiként és pszichológusként valljuk: minden szeretetre épülő kapcsolat egyenértékű” – cikket publikált a hvg.hu portálon, amelyben tudományos kutatásokra hivatkozva leszögezték: az azonos nemű és a heteroszexuális párok gyermekeinek iskolai és egyéb teljesítménye, egészségi mutatói között nincs különbség, s a gyermek fejlődésének szempontjából a biztonságos légkör fontosabb, mint a szülők neme.” – kezdte publicisztikáját Keményfi Kornél, mely a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség oldalán jelent meg „A pázmányos szivárványművelet margójára” címmel. Ebben arra is kitér, hogy

Válaszul a Bölcsészettudományi Kar vezetése etikai vizsgálatot indított, amire reakcióként magukat pázmányos diáknak nevező személyek tiltakozó petíciót indítottak, amelyet e sorok írásáig már hétezren írtak alá (az interneten közzétett tiltakozáshoz bárki a nevét adhatta), a kar hallgatói önkormányzata ugyancsak a tanárok mellé állt, továbbá közel ezer pszichológus is szolidaritását fejezte ki a pázmányos kollégákkal. (Emlékeztetőül: nemrég ugyanennek a szakmának a képviselői rontottak rá ugyanilyen módon Bagdy Emőkére, szintén az LMBTQ és a gyermekek témájától felajzva, s gyakorlatilag még az aláírók száma is megegyezett…)

Amikor az ígéret csak szép szó

Keményfi szerint felmerül a kérdés: függetlenül attól, hogy mennyire fedik a valóságot a HVG-cikkben leírtak, ugyan miért ne tehetné közzé egy egyetemi oktató a saját szakvéleményét egy vitatott vagy megosztó témában? Hiszen a kutatás és publikálás szabadsága egyenesen levezethető a gondolkodás és a véleménynyilvánítás alapvető emberi jogából, a tudományos ismeretterjesztés közhasznú voltáról nem is beszélve.

Mint írja: a kérdésre választ kaphatunk a PPKE BTK július 7-i közleményéből. Ebben emlékeztetnek arra, hogy Szent II. János Pál pápa meghatározása szerint a katolikus egyetem olyan, „nagyobbrészt »világi« tudományokkal foglalkozó intézmény, amely intézményes kötelezettséget vállal arra, hogy teljes oktatói, kutatói és nevelői tevékenységét a katolikus hit szellemében végzi”. Felhívják továbbá a figyelmet arra is, hogy „a katolikus egyetem minden oktatója felé elvárás, hogy elfogadják a katolikus értékrendet és annak a szellemiségében végezzék munkájukat”. Ennek kapcsán megjegyzik, hogy a három oktató által jegyzett állásfoglalás „szemben állt a Katolikus Egyház tanításával, a Hittani Kongregáció azonos neműekről szóló dokumentumával”.

Hozzáteszi: az egyetemi közlemény az utóbbi dokumentumon belül annak 4. pontjára hivatkozik, s bár nem idézi azt, mi ezt most megtesszük:

„A házasság szent, a homoszexuális kapcsolatok viszont ellenkeznek a természetes erkölcsi törvénnyel. A homoszexuális cselekedetek ugyanis kizárják a nemi aktusból az élet ajándékát. Nem az igazi érzelmi és szexuális komplementaritásból származnak. Nincs olyan eset, amikor jóváhagyhatók lennének.”

Az a munkáltatói elvárás, amely a katolikus egyetem oktatóinak a keresztény értékrend elfogadását írja elő, egyesek számára talán túl szigorú feltételnek tűnhet, különösen a fent említett szabadságjogok tükrében. Az említett petíciót aláíró pszichológusok például a tudomány szabadsága elleni támadásként értelmezték az egyetem részéről indított eljárást.

Az MKDSZ oldalán megjelent írásában Keményfi úgy fogalmaz:

Tisztázzunk akkor egy dolgot: minden munkaszerződés korlátoz bizonyos szabadságjogokat. Ezek a korlátozások a legtöbb esetben csak részlegesek: kizárólag munkaidőben és a munka helyszínén érvényesek, vagy olyan helyzetekben, amikor a munkavállaló deklaráltan az adott szervezetet képviseli. Más esetben a korlátozások abszolút jellegűek, s a magánéletben is be kell tartani őket. Ilyen előírás lehet például a konkurencia reklámozásának tilalma vagy a bizalmas információkkal kapcsolatos titoktartási kötelezettség.

Majd kifejti:

„Nem kérdés, hogy ezek a szabályok – akár részlegesek, akár abszolút érvényűek – korlátozzák az egyén magánéletéhez vagy korlátlan szólásszabadságához való jogát.”

Ezeket a korlátozásokat azonban az egyén önként, szerződésben vállalja, cserébe a kiteljesedési lehetőségért és a rendszeres fizetésért. Egy világnézeti alapon szerveződő intézménynél például teljesen természetes elvárás a munkavállalóval szemben az adott világnézettel való azonosulás, vagy – egyfajta minimumként – az azzal ellentétes nézetek propagálásától való tartózkodás, akár magánemberként is, de alkalmazotti minőségben mindenképp.

Aligha kiáltana ombudsmanért bárki, ha például egy rabbi- vagy imámképző intézetből elbocsátanának egy olyan tanárt, aki a zsidó vagy muszlim hittételekkel ellentétes nézeteket terjeszt a nagyvilágban, főleg akkor, ha ezt az adott intézmény logója alatt teszi. Úgy látszik azonban, hogy a világ legüldözöttebb egyházától még a máshol evidens munkaadói jogok is elvitathatók, legalábbis Magyarországon ez a helyzet.

Ha a Kengyel–Szondy–Zsila trió ellenállhatatlan intellektuális késztetést érzett a hvg.hu-n megfogalmazott gondolatok közzétételére, ezt megtehették volna magánemberként is. (Ismételjük meg: normális esetben még úgy sem, hiszen saját maguk döntöttek a katolikus egyetemhez való csatlakozásukról, s ezért a döntésükért minden hónapban pénzt kapnak, ám az egyetem engedékeny hozzáállását látva valószínűleg még egy ilyen kompromisszum is belefért volna.)

A szerzők azonban hangsúlyozottan pázmányos oktatói minőségükben mentek szembe a katolikus tanítással, sőt egyenesen ez a tény adta a publikáció szenzációértékét, hiszen már annak címében is az egyetem keresztény szellemiségére hivatkoztak.

Kommunikációs szempontból persze érthető a részükről ez a minimális kockázatvállalás (minimális, hiszen maguk mögött tudhatták az ugrásra kész hecckampánygépezetet, a mártírszerep és az országos ismertség bizsergető érzéséről nem is beszélve), ugyanis ha magánemberekként vagy pusztán „egyetemi oktató” megjelöléssel szignálták volna az írást, a lőtéri kutyát sem érdekelte volna annak tartalma.

Most pedig térjünk rá az egyik leglényegesebb fejleményre, amely egész más megvilágításba helyezi ezt az agyonhabosított történetet. Konkrétan arról van szó, hogy az írás homofil jellege csak közvetett szerepet játszott abban, hogy az egyetem vezetése végül vizsgálatot indított. A tényleges ok az volt, hogy a szerzők egyszerűen átverték a munkaadójukat, amikor engedélyt kértek a publikálásra. „Említett oktatóink – derül ki a PPKE közleményéből – a kérelem alapján kapott engedélyben foglaltaktól jelentősen eltérő témában, előzetes nyilatkozatukat semmibe véve publikáltak, ugyanis oktatói engedélykérésükben így nyilatkoztak: »A szerzők kijelentik, hogy … a katolikus szellemiséget, értékrendet alapul véve, azzal megegyező pszichológiai közleményeket készítenek el.«”

– írja Keményfi Kornél.

Keményfi Kornél publicisztikájának további részét az MKDSZ oldalán olvashatják el, ide kattintva.

 

 

Forrás: MKDSZ, Vezetőkép: mkdsz.hu