Érszegi Márk Aurél: pápai kormányzat, pápai döntések

Több mint egy hónapos kórházi kezelést követően Ferenc pápa visszatért a Vatikánba, ahol orvosai szerint további kéthónapnyi lábadozás vár rá. Ami azzal jár, hogy a külvilággal való érintkezésében továbbra is nagymértékben korlátozva lesz. Hogyan kormányoz ilyen helyzetben, ilyen állapotban a római pápa, akinek szerepe a Katolikus Egyház szervezetében objektíve megkerülhetetlen?

Amióta Ferenc pápa kórházi kezelésre szorult, visszatérő felvetés Egyházon belül és kívül, hogy vajon egészségi állapotára tekintettel lemond-e. Ő maga is kinyilvánította készségét, hogy amennyiben úgy találná, már nem képes ellátni a pápai feladatokat, akkor visszavonuljon, mint közvetlen elődje, XVI. Benedek is tette.

Mint ismeretes, már pápasága kezdetén aláírt egy feltételes lemondólevelet arra az esetre, ha olyan állapotba kerülne, amiben ő maga már nem képes döntést hozni, s végérvényesen képtelenné válna feladatai elégséges ellátására. Ennek a körülménynek beálltát a Bíborosi Kollégium dékánja és a Római Kúriában dolgozó bíborosok volnának hivatottak.

A péteri szolgálat lényege

Az elv tehát világosnak tűnik, azonban sokkal kevésbé tisztázott, hogy vajon mi számít a pápai feladatok elégséges mértékű ellátásának. Vajon a majd mindennapos közszereplés, a szerdai általános kihallgatás, vagy a vasárnap déli Úrangyala imádság a hívekkel elengedhetetlen volna? Hosszú egyházi dokumentumok kiadása, rendszeres ünnepi szertartások vezetése, vagy éppen pápalátogatások folytatása nélkül már nem lehet pápának lenni manapság? Úgy tűnik, mindezek szervesen hozzátartoznak a modern pápasághoz. Ám valójában ezek csupán az ún. péteri szolgálat gyakorlása módozatainak, avagy eszközeinek minősülnek. De mégis, mi tartozik annak lényegéhez?

A római pápa hivatalai

A római pápa tulajdonképpen négy hivatalt visel: ő az egyetemes Egyház legfőbb pásztora, a püspökök testületének (tehát az összes katolikus püspöknek) feje, Róma püspöke (tehát egy helyi közösség vezetője), valamint a Vatikánvárosi Állam uralkodója. E funkciók közül az első három csak formálisan elkülöníthető, együtt adják az ún. péteri szolgálat tartalmát. A péteri szolgálat, azaz Péter apostol tisztének folytatása az Egyházban három fő funkciót foglal magában: az egység biztosítását, a tanítás hitelességének garantálását, valamint az evangélium terjesztését. Másként fogalmazva: kifejteni, tanítani a hitet, bátorságot önteni a hívőkbe. Amikor pedig kétségek merülnek fel azzal kapcsolatban, mi is a helyes út, vagyis mi tartozik Jézus tanításához, s azt hogyan kell érteni, övé a végső szó.

Mindez hármas feladatban ölt testet: tanítói, megszentelői és kormányzati feladatban.

A tanítás feladatát a pápa rendesen beszédei, írásai, a különféle pápai dokumentumok révén látja el. A megszentelői feladatot az Egyház a liturgia, a szentségek kiszolgáltatása és más imádságok, vagy bűnbánati és szeretetszolgálati cselekedetek révén teljesíti. Az ő joga a liturgia, valamint a szentségek kiszolgáltatásának szabályozása, a liturgikus könyvek kiadása, illetve ellenőrzése és jóváhagyása, a búcsúk engedélyezése, továbbá a boldoggá és szentté avatás. A kormányzati feladat főleg az Egyház intézményes szervezeti és működési kérdéseit érinti: például a püspökök kinevezése, az egyházi intézményrendszer szervezése, az egyházfegyelem felügyelete. Számos olyan kérdés van a Katolikus Egyház jogrendjében, amivel a pápához kell fordulni.

Olykor túlzott központosításnak tűnik, és vannak, akik a pápaság valamiféle történelmi hatalomvágyával magyarázzák mindezt.

Ám ha megvizsgáljuk, a történelmi fejlődés azért hozta így, mert hatékonyabbnak tűnt az Egyház szabadságát és jogait a Szentszék, azaz az államokkal egyenrangú tényező segítségével óvni, mintsem fontos belső kérdéseket kitenni a helyi viszonyok változékonyságának és a külső beavatkozás veszélyének. S természetesen az Egyház globálissá válása révén az egység garantálása is óhatatlanul együtt jár az erős központ kialakulásával.

Szent Péter apostolnak is volt segítője

Mindezen feladatokat a pápa természetesen nem maga intézi egyszemélyben. Mint tudjuk, már az első pápának, azaz Szent Péter apostolnak is volt segítője, Szent Márk evangélista személyében, aki az ő tanítását írta meg evangéliumában. Az évszázadok során fokozatosan alakult ki, majd alakult át a péteri szolgálat gyakorlását közvetlenül támogató intézményrendszer, amit Római Kúriának nevezünk. Az egyes kuriális intézmények segítenek a római pápának a levelek, kérelmek megválaszolásában, a kapcsolattartásban a világ püspökeivel, más egyházak, sőt vallások képviselőivel, gondoskodni jelenlétéről a nemzetközi közösségben, és intézni mindazt, amiben a pápának kell döntenie. Az illetékes kuriális hivatalok megvizsgálják az egyes ügyeket és az egyszerűbb dolgokat a pápa felhatalmazása birtokában el is dönthetik, a fontosabb kérdésekben pedig előkészítik a döntést a pápa számára. Neki tehát munkanapja nagy részében különböző aktákat kell tanulmányoznia, hogy meghozhassa a szükséges döntéseket.

Ennél jóval látványosabb, amikor különböző személyiségeket, csoportokat fogad ún. kihallgatáson. A szerdai általános kihallgatáson mindenki részt vehet, míg egyes csoportokat különkihallgatáson fogad, s természetesen vannak, akik magánkihallgatásra járulhatnak elé. Ilyenkor a pápa mindig mond egy beszédet, amit szintén elő kell készíteni: ebben segítik az egyes vatikáni szaktárcák mellett a Pápai Államtitkárság munkatársai. Hasonló a helyzet a liturgikus alkalmakkal, amikor ő celebrál, illetve szentbeszédet mond. A pápalátogatások pedig különösen is összetett előkészületeket igényelnek mind Vatikánon belül, mind a célországban. Egyáltalán nem könnyű tehát pápának lenni, ha csupán a napirendjét, a mindennapos feladatokat tekintjük. Azok pszichés, lelki terhéről már nem is beszélve…

A mindennapos döntéshozatal a pápára hárul

Sajátos módon, mindezen feladatok közül talán a legkevésbé látványosak azok, amik elengedhetetlenek az Egyház „működése” szempontjából: a mindennapos döntéshozatal, ami a pápára hárul, s amit jogi értelemben nem vehet át tőle senki más.

Amikor a pápa beteg, akadályoztatva van, akkor bizony fontos ügyek is halasztást szenvedhetnek.

A kérdés tehát az, hogy a pápa egy adott helyzetben, aktuális egészségi állapotában képes-e döntéseket hozni. Nem csupán fizikailag aláírni a dokumentumokat, hanem átlátni az ügyeket s azokban kinyilvánítani akaratát. A pápa tehát – s ez minden más döntéshozóra is érvényes persze – addig minősül feladatai ellátására alkalmasnak, amíg felismerési és akarati képessége megmarad, amíg beszámítható, és tudatosan hozza meg kisebb-nagyobb döntéseit.

Akik a betegeskedő pápát segítik

Joggal merül fel a kérdés, hogy kik azok, akik a betegeskedő pápát segítik, nem csupán mindennapos életvitelében, de hivatali feladatai ellátásában is. Különösen egy olyan helyzetben, amikor korlátozva van a szabad érintkezésben a Római Kúria hivatalvezetőivel, s amint láttuk, hallottuk, még beszédképességében is. A pápák legközelebbi munkatársainak általában a magántitkára, a bíboros államtitkár és annak helyettese, valamint a Pápai Ház Prefektusa (udvarmester) számít, de ide sorolható még a szentszéki szóvivő is. Ők azok, akik meghatározzák, kik járulhatnak a pápa elé, illetve elébe tárják az egyes ügyeket, döntéseit pedig tolmácsolják a hivatalok, illetve a külvilág felé.

Ferenc pápa elég sajátosan alakította kormányzati stílusát.

Magántitkárait rendszeresen cserélte (sokan emlékeznek II. János Pál titkárára, Stanislaw Dziwisz-re, avagy XVI. Benedekére, Georg Gänsweinre, de ki ismeri Ferencét?), az államtitkárságot reformjaival meggyengítette, a Pápai Ház prefektusi tiszte már két éve üres, a szentszéki szóvivő pedig már megszokhatta, hogy a Szentatya maga intézi saját kommunikációját, s a legváratlanabb médiafórumokon is felbukkanhat.

Ha megvizsgáljuk Ferenc pápa reformjait és kormányzati gyakorlatát, azt látjuk, hogy a szinodális elv dacára, aminek jegyében az Egyházat át kívánná alakítani, a szentszéki döntéshozatal mindinkább a Szentatya kezében összpontosul. Elejét akarta venni, hogy a Vatikánban alternatív hatalmi központok alakuljanak ki, ezért korlátozta az említett legközelebbi munkatársak szerepét és befolyását is. Így lényegében csak annyit vehetünk biztosra, hogy pillanatnyilag

Ferenc pápához legközelebb személyi ápolója áll, aki a múlt vasárnap kitolta őt kerekesszékben a Gemelli-klinika erkélyére, hogy áldást adjon az udvaron rá várakozó hívekre.

Példájával is tanít

Nem szabad azonban elfeledni, hogy szavain és döntésein túl a pápa példájával is tanít, sőt, igen fontos szolgálatot tesz az Egyháznak. Adott esetben azzal, ahogyan a szenvedést viseli. Ami persze nem csupán a pápára igaz, de kétségtelen, hogy nagy súlya van. Ennek felemelő példáját láthattuk Szent II. János Pál pápa életében, s különösen utolsó heteiben, amint arra XVI. Benedek pápa rámutatott: „nagy dolgokat hagyott ránk szavaival és cselekedeteivel; de nem kevésbé fontos az a lecke, amelyet a szenvedés és a hallgatás katedrájáról adott nekünk” (XVI. Benedek beszéde a Római Kúriához, 2005.12.22.).

Ferenc pápa jelenleg inkább a „szenvedés katedrájáról” szól az Egyházhoz.

Vezetőkép: Ferenc pápa a Gemelli Klinika erkélyén. Fotó: Vatican News