Dúró Dóra: Olyan ellenséggel állunk szemben, amivel eddig a történelemben még nem

Életvédelem, szülői szerepek, Hunyadi-film, normalitás. Mi a legfontosabb feladat az elkövetkezendő időszakban? Hogyan lehet segíteni azokat az édesanyákat, akik nehéz helyzetben vannak? A Mi Hazánk politikusával, Dúró Dórával beszélgettünk. 

A Vasarnap.hu-nak adott exkluzív interjút Dúró Dóra, a Mi Hazánk képviselője. Az Országgyűlés alelnöke nem csupán az életvédelem fontosságáról osztotta meg gondolatait, hanem egy egészen új javaslattervezetről is beszélt, ami a nehéz helyzetben lévő édesanyákat segítené. Portálunknak azt is kifejtette, véleménye szerint igenis össze lehet egyeztetni a karriert és a gyermekvállalást, ezzel kapcsolatban pedig a szülői szerepekre, valamint a feladatok megosztásának fontosságára is kitért. A beszélgetésből az is kiderül, miért tartja komoly kihívásnak mederben tartani a digitális technológia gyermekekre gyakorolt hatását, és erre vonatkozóan milyen megoldási javaslat körvonalazódott már benne. Dúró Dórát a Hunyadi-filmről is kérdeztük, a politikus pedig nem rejtette véka alá kritikáit az alkotással kapcsolatban sem. Szavai szerint van olyan jelenet,  ami számára keresztényellenes provokációnak minősül.

Van-e már kézzelfogható eredménye annak a munkának, amit az életvédelemmel kapcsolatban végzett?  Amire azt tudja mondani, hogy „igen, erre nagyon büszke vagyok”?

A szívhangrendelet talán a legeklatánsabb példa erre, amit sok évvel azelőtt kezdeményeztem, hogy a kormány is elfogadta volna. Ez hosszú éveken át tartó küzdelem eredményeként született meg, és most már tudatosítják minden édesanyában ennek a döntésnek a súlyát. 

Hogyan tud ebben hatékonyan tevékenykedni?

Az én elsődleges szándékom az életvédelemben a segítség. Túl azon, hogy van egy erkölcsi alapvetés, hogy a magzat életét ténylegesen illesse meg védelem az első pillanattól, a fogantatás pillanatától kezdve, nem vagyok érzéketlen az édesanyák helyzete iránt sem. Ez olyan terület, ahol még szükség van előrelépésre, hogy ne érezzék azt, hogy nincs más választásuk, mint az abortusz. Mert szerintem pont fordított a helyzet, mint amiről a balliberális sajtóban beszélnek.

Mire gondol?

Nagyon sok édesanya azért kénytelen az abortuszt választani, mert úgy gondolja, hogy nincs más lehetősége, tehát nem az abortuszhoz való joga kérdőjeleződik meg, hanem a szüléshez való joga és a gyermek neveléséhez való joga, hiszen elfogy körülötte a levegő, akár a családjából presszionálják, akár a munkahelyéről, vagy az ismerősei részéről. Azt szeretném, hogyha lenne egy olyan tényleges védőháló Magyarországon, amely az ilyen nehéz helyzetbe került édesanyáknak segít. Ennek első lépése lenne az a következő javaslatom, amely azt célozza, hogy minden várandósági tesztre kerüljön rá egy felirat és egy telefonszám, hogyha valaki úgy érzi, hogy segítségre van szüksége, akkor már az első pillanatban tudja, hogy hova fordulhat, és ott tényleges segítséget is kapjon. Nem véletlen, hogy Novák Előd, aki a férjem és szintén a Mi Hazánk képviselője, egyévi tiszteletdíját felajánlotta a családi életforma népszerűsítésére, és ennek részeként egy anyaotthon létrehozására is. Mert mi tényleg elkötelezettek vagyunk atekintetben, hogy a legnehezebb helyzetbe került nőknek, édesanyáknak is segítsünk.

Ugyanakkor nem szeretném azt, hogyha a gyermekvállalás mindig csak valamifajta krízisként jelenne meg a kommunikációban, hiszen azért hála Istennek a családok nagy része nem így gondolkodik erről, és fontos az, hogy azoknak a fiataloknak, akik akár bizonytalanok a gyermekvállalás terén, megmutassuk ennek a szépségét, azt a felemelő érzést, ami semmi mással össze nem hasonlítható.

Négy gyermek édesanyjaként, ráadásul politikusként mennyire nehéz összeegyeztetni a karriert az anyasággal? Nagyon sok nőnek ez fontos és kardinális kérdés vagy probléma, hogy mikor érdemes, van-e olyan pont az életükben, hogy alkalmas időszak a gyermekvállalásra? Nagycsaládosként, valóban felelős pozíciót betöltő politikusként mi a véleménye erről? Mit tud üzenni nekik, tud-e bármit is…?

Azt gondolom, hogy a karrier megvár, de azokat az éveket, amikor a gyerekeink kicsik vagy kiskamaszok, azt az időszakot nem adja vissza semmi később. Én ezt tudatosan kimondtam magamnak egyébként, hogy „nem adja vissza ezeket az éveket semmi”, és próbálok a gyerekeimmel minél több időt tölteni.

De a munka és a család összeegyeztetése tekintetében kiemelném a férfiak szerepét, hiszen fontos, hogy egy nő mellett olyan férfi legyen, aki támogatja abban, hogy a munkahelyi ambícióit is bátran és boldogan kiélhesse. Az is elengedhetetlen, hogy a férfi ne legyen féltékeny a feleség sikereire, hogy örüljön azoknak. És ha ez a hozzáállás otthon a család részéről, akkor szerintem minden akadályt le tud győzni egy nő.

Vannak olyan családok, ahol teljesen jól működik az a munkamegosztás, hogy az édesanya vállalja a nagyobb szerepet a gyereknevelésben, és ez nem csak az első években van így, amikor a gyermek nyilván biológiailag is jobban össze van kötve az édesanyjával, hanem később is. Vannak olyan boldog párok, akik leélnek így egy életet, és mind a ketten elégedettek. Tehát ez nem vetné el ennek a működőképességét és értékeit. De kétségkívül vannak olyanok is, akik pedig úgy élnek, hogy teljesen „csereszavatos” úgymond az édesapa és az édesanya.

Szerintem egy nagy családban ez nem lehet másképp, nálunk a négy gyermek nevelését már nem lehet megfelelő logisztika nélkül elképzelni, tehát e tekintetben én úgy gondolom, hogy van elmozdulás, és nagyon fontosnak tartom azt is, hogy trendivé tegyük az apaságot. Mindig a nőket helyezzük középpontba, érthetően, hiszen például a testi elváltozások őket érintik. 

A kismama szépségverseny éppen ezt kívánta bemutatni?

Arra is jó volt ez a szépségverseny, hogy az emberek láthassák: a várandósság szép időszak. Nagyon sok megható történetet kaptunk, például olyan kismamáról, akit a férje titokban nevezett be, mert annyira eltűnt az önbizalma. Rengeteg próbálkozásuk kudarcba fulladt, a lombikprogram sem sikerült nekik, ezután letettek a gyermekvállalásról. Aztán sikerült természetes úton, de a kismamának egyszerűen nagyon sok keserűség felgyülemlett a lelkében, és nem mert volna magától egy ilyen szépségversenyre nevezni, holott egy gyönyörű hölgyről beszélünk. Különdíjat is kapott egyébként.

Meggyőződésem, hogy igen sok vetülete van ennek, és én szeretnék bátran és őszintén beszélni ezekről a kérdésekről, hiszen az Isten teremtett világából eredő törvényszerűségek. És ezekről – bármilyen liberális támadás is ér -, nekünk nem szabad megfeledkeznünk, nem szabad elbizonytalanodnunk.

Sok támadást kapott személyesen is az elmúlt években. 

Igen, de mivel nagyon erős meggyőződéssel rendelkezem, hogy ez a jó irány, ezt kell tennem, és mert hiszem, hisszük, hogy ez a helyes, nem fogok erről az útról letérni.

Mint említette, a terhességi teszteken lesz egy elérhetőség. Ez egy központilag kijelölt szervezeté, tehát már megvan a terv, hogy melyik szervezet, vagy családsegítő szolgálat, alapítvány menedzselné a folyamatot? 

Nincs még. Ezt a kérdést nyitva hagyom ebben a beadványban. Nem azért, mintha nem tartanám fontosnak, hiszen sokan, akiknek most is feladata lenne az életvédelem, nem feltétlenül úgy látják el, ahogyan ezt én mondjuk elkötelezettektől elvárnám, másrészt viszont nem szeretném azt, hogy egyetlen szervezetet kiemeljek, vagy másnak esetleg ne adjak erre lehetőséget. Ellenzékből egyébként is nagyobb esélye van, hogy elfogadják a javaslatomat, ha nem szerepelnek benne ilyen konkrétumok, mert akkor erre is rá tudnák fogni, hogy azért nem fogadják el, mert „ezt vagy azt” a szervezetet jelöltem meg. Igyekszem rugalmasságot tanúsítani.

A prevenció fontosságáról is érdemes beszélni. Az iskolák, intézmények mennyire nyitottak erre?

Én azt látom, hogy nagyon erőteljes szemléletváltásra van még mindig szükség. Akár az abortuszról beszélünk, akár a családi életformáról most, ami a fősodratú tartalmakban gyerekeket, fiatalokat eléri, azért az nem az a, nevezzük konzervatív világképnek, ami fenntartotta a mi társadalmunkat ezer éven keresztül – sőt, még azt megelőzően -, most az államunkat tartja fenn ezer éven keresztül. És itt, hogyha a legalapvetőbb gyökerekhez megyünk vissza, akkor azt mondhatjuk, hogy nincs olyan élőlény, aki önszántából döntene úgy, hogy az ő csoportja, vagy akár nemzete kihaljon. Ilyet az állatvilágban sem tapasztalunk, hogy önszántából korlátozza valaki az élet továbbadását. Ez egy természetes ösztön, ami minden élőlényben benne van, és most az európai embernél, meg Magyarországon is mégis ezt látjuk. Ez egyértelműen egy agymosásnak a következménye, hogy azt a legalapvetőbb értéket kérdőjelezik meg: a családot, ami az egész társadalmunknak az alapköve, és ami nélkül nem képzelhető el semmi más. Ez nem kis kihívás elé állítja a politikusokat is, meg hát ugye mindegyikünket, a férfiakat és nőket egyaránt. 

Olyan ellenséggel állunk szemben, amivel eddig a történelemben még nem. Mert hiába voltak háborúk akár a magyar történelemben, Magyarország területén is, éhínségek vagy különböző középkori járványok, azt eddig soha, senki nem kérdőjelezte meg, hogy a gyermekvállalás fontos. És most elérkeztünk oda, hogy vannak, akik önszántukból döntenek úgy, hogy nem akarnak gyereket, és erre egy ideológiát is felfűztek, a tudatos gyermektelenségnek az ideológiáját. Nem beszélve az LMBTQ-ról, ami óriási károkat okoz.

Érdekes kritikát kapott a Hunyadi-film. Önnek mi a véleménye az alkotásról?

Óriási várakozással tekintettem erre a filmre, és nagyon örültem annak, hogy készül egy ilyen film. A Mi Hazánk már régóta fontosnak tartja, hogy olyan, akár nagy költségvetésű magyar történelmi filmek, amik azt célozzák, hogy azokat a hősöket, akik a mi történelmünknek ténylegesen részei, azokat bemutassuk olyan módon, hogy azonosulni tudjanak vele a fiatalok, és azt érezzék, felállva a tévé elől, vagy a laptopjuk elől, hogy de jó magyarnak lenni, és milyen jó, hogy én ahhoz a nemzethez tartozom, mint Hunyadi János, és itt van ez a hős, és akkor belőlem is hős válhat, és érdemes a hazámért küzdeni. És ehhez képest egy katasztrófa, amit én e tekintetben kaptam. Tehát a mítoszteremtés helyett, vagy a karaktereknek a felépítése vagy bemutatása helyett egy illúziórombolás zajlik. És itt nemcsak a női karakterekre gondolok, hanem a férfi karakterekre is. Hunyadinál maradva, én azt vártam volna, hogy Hunyadi Jánost úgy ábrázolják, mint aki az életét tudatosan irányító hadvezér, aki tudatosan védi a magyarságot és a kereszténységet a ránk leselkedő török veszélytől. Ehhez képest egy kihasználható ösztönlény, akit megvezetnek, és sodródik az eseményekkel, nem ő irányítja őket. 

A másik a nők szerepe, ami szintén kardinális kérdés. Egy nő ebben a filmben csak akkor lehet érdekes, ha legalább félmeztelenre vetkőzik. De azt szinte minden nőnek meg kell csinálni, és igazából ezzel egy szexuális tárggyá silányítják le a nőket, pedig pont Szilágyi Erzsébet karaktere szintén a történelemben pontosan alkalmas lenne arra, hogy úgy mutassa meg a nőt, hogy kivívja magának a tiszteletet azáltal, hogy okos, megértő, erős, helytáll, édesanya lesz, és védi a nemzetét ő is. Ehhez képest szexuális tárggyá silányítják le a nőket. 

De Luxemburgi Zsigmondról is beszélhetnénk, aki köztudottan egy fizikailag is erős, rendkívül jelentős uralkodó volt nemcsak Magyarországon, hanem Európa szerte is meghatározó történelmi személyiség – egy szánalmas bácsiként mutatják be.

De számomra a legfelháborítóbb mégiscsak talán az, amikor a pápa azt mondja a koronázás szertartására, hogy az egy „ostoba szertartás”. Tehát az, hogy Krisztus földi helytartója bármilyen katolikus szertartásra azt mondja, hogy ostoba szertartás, ez egy keresztényellenes provokáció, ezt nem tudom másnak minősíteni, elnézést.

Ha egy fiatal megnézi ezt a filmet, és azt látja, hogy még a pápa is ostobaságnak nevezi a katolikus szertartást, akár azt is gondolhatja, hogy „akkor minek járjak én misére?” Nem teszi vonzóvá azokat az elveket, melyek alapján az egész társadalmunkat meg kellene szervezni. Katasztrófának tartom a filmet, és egy újabb elszalasztott lehetőségnek. A leszbikus szexjelenet pedig elképesztő, hogy benne volt…

Mit gondol, vajon szükség lenne-e olyan rajzfilmre, ahol a tradicionális, nemzeti érzelmeket közvetítenék a gyermekek számára?

Abszolút. A gyerekek, akik tévét néznek, leginkább külföldi meséken nőnek fel. A mi generációnk még magyar meséket néztünk a televízióban, magyar szókinccsel, magyar életből vett, például a népmesék világából merítve. Leginkább a magyar hagyományra utaló történeteket meséltek el a gyerekeknek, és az összes magyar mese a magyar életből vett mintára épült. Most már viszont amerikai meséken nőnek fel a gyerekek, és abból az életből vett és átadott kulturális mintát sajátítják el ezáltal, ami az amerikai gondolkodásmódot adja át nekik, azzal a szókinccsel, azokkal a helyzetekkel. Azt például tudnám támogatni, hogy az ő megváltozott életkörülményeikhez hasonló meséket készítsünk, de amit még nagyon fontosnak tartok – és ezzel is szeretnék részletesebben és hosszabb távon is foglalkozni parlamenti indítványokkal is -, az a digitalizáció veszélye, mert ezt szerintem nem mérik fel sem a szülők, sem a kormánypárt, hogy milyen katasztrofális következményekkel jár a gyerekek számára, ha már túl korai életkorban is túl sok időt töltenek el képernyők előtt. Pöltl Ákos az egyik legelismertebb szakember, aki már arról beszélt amerikai kutatásokra is hivatkozva, hogy anatómiai elváltozást is okoz az agyban a gyerekeknél, ami egy visszafordíthatatlan helyzet. Tehát itt nem babra megy a játék, és semmiféle védelem vagy tájékoztatás e tekintetben nincs. Éppen ezért egy 7 pontos javaslatcsomagot fogok benyújtani. 

Ez mit tartalmaz?

Például, hogy a különböző kütyükön tüntessenek fel egy feliratot arra vonatkozóan – a dohányzáshoz hasonlóan -, hogy milyen káros hatásai vannak a gyerekekre nézve. Ugyanezt kellene tenni a boltokban tájékoztató plakátokon, hogy mindenki, aki megvásárol bizonyos eszközöket, tisztában legyen ennek következményeivel. De a védőnőket is bevonnám mindebbe, hogy ők is adjanak tájékoztató füzeteket a szülőknek arról, hogy az adott életkorú gyermekre milyen veszélyeket rejt az, hogyha ilyen okos eszközöket használnak. Az egyik legmegdöbbentőbb számomra, hogy vannak olyan babakocsik, amiket úgy árulnak, hogy van rajta telefon és tablet tartó. Emellett külön gyermekvédelmi adót is vethetünk ki azokra a cégekre, amelyek olyan játékokat gyártanak, amelyek túlstimulálják a gyerekeknek az agyát, vagy erőszakos tartalmúak.

Ezeknél a játékoknál vagy weboldalaknál is kötelezően felugró ablaknak kéne lennie, amely figyelmezteti legalább a szülőket, hogy milyen negatív következményei vannak a gyermekre nézve.

Ezeket az eszközöket olyan emberek gyártják, akik tudatosan a pénzért, a profitért manipulálni akarják a gyerekeinket, és teljesen világosan tudják, hogy miket kell beépíteni ezekbe az eszközökbe, hogy ezt elérjék. És most nem hardverekre gondolok, hanem például vizuális elemekre, amivel elérik, hogy a gyerek ne tudjon ellenállni annak. Kifejezetten azokat a pszichológiában ismert metódusokat használják, ami függőséghez vezet.

A dopamin-termelés fokozását nehéz kompenzálni, sok felnőtt számára is nehéz letenni a mobiltelefont, okoseszközt…

Ilyen értelemben tudatos használatról nem beszélhetünk a gyerekek esetében, de hozzáteszem, egyébként nagyon sok felnőtt esetében sem, hiszen nagyon sok felnőtt is már függővé vált a mobiljától, anélkül, hogy észrevette volna. Ha belegondolunk, hogy egy egész generáció, egy egész nemzedék így nő fel, hogy okostelefonfüggő lesz, és akár anatómiai elváltozások is kialakulnak náluk, akár a magatartásában, mentális egészségében lesznek elváltozások, akkor kimondható: ez katasztrofális következményekkel jár, amit meg kell állítani.

A szakemberek már évek óta kongatják a vészharangot, úgy tűnik, hiába. Mi lehet ennek az oka?

Valóban. Azonban az ebből meggazdagodó óriáscégek nem társak ebben. Nyilván a profit miatt. És itt jön be a szülő felelőssége, hogy a gyerekek sportoljanak, saját maguk ismerjék meg a világot, saját tapasztalatuk alapján. Ez talán az egyik legnagyobb kihívás a mostani gyerekek számára, és az a baj, hogy sok szülőnél azt látom, hogy inkább odaadja a telefont, hogy a gyerek csöndben maradjon, így nincs vele gond, az a legjobb bébiszitter, sorolhatnám. Szintén óriási tévhit, hogy a gyerek lemarad a kortársaktól, ha nem kütyüzik eleget, mert akkor nem fogja tudni kezelni olyan jól ezeket az eszközöket, mint a társai, és pedig ez milyen fontos lesz majd a munkahelyén. Ennek a negatív hatása sokkal nagyobb, mint a pozitív jelen pillanatban, de ezen lehet változtatni, mert nem gondolom azt, hogy az internetet ki lehet majd iktatni az ő életükből, ez nyilvánvaló naivitás lenne, és nincs is rá szükség. Ezek az eszközök itt lesznek, még tovább fognak fejlődni, a mesterséges intelligenciáról nem is beszélve. Viszont nekünk, politikusoknak és szülőknek tudatosnak kell lennünk a tekintetben, miként tudjuk ezt az egész változást féken tartani, és az előnyünkre fordítani. Nekünk van felelősségünk abban, hogy a mostani gyerekek milyen közegben nőnek fel.

A szülői felelősséget számos szakember hangsúlyozza, például Bagdy Emőke, aki a Felelős Szülők Iskolája programot egy jó lehetőségként említi. Volt-e már egyeztetés szakmai szervezetekkel ezzel kapcsolatban?

Igen, Bagdy Emőkével én is beszélgettem már erről, de az állam teljes mellszélességgel történő beleállása nélkül minden ilyen civil kezdeményezés erőtlen Magyarországon. Bízom benne, hogy ebben is tudunk majd közösen gondolkodni. 

Vezetőkép/fotó: Varga Ilona/Vasárnap.hu

Hirdetés