Lassan, de biztosan haladunk a béke felé
Hirdetés
Donald Trump amerikai és Vlagyimir Putyin orosz elnök keddi beszélgetése – ha áttörést nem is hozott – fontos lépés volt a fegyvernyugvás felé vezető úton.
A két vezető ugyanis abban állapodott meg, hogy az oroszok 30 napig felhagynak az ukrán energetikai infrastruktúra támadásával és tűzszünet lép életbe a Fekete-tengeren. Putyin a teljes tűzszünet elfogadását további feltételekhez kötötte, mégpedig ahhoz, hogy a nyugat állítsa le az Ukrajnának küldött fegyverszállításokat és hagyjon fel a hírszerzési információk megosztásával. Elsőre azt mondhatnánk, hogy azok után, hogy Kijev belement az amerikaiak 30 napos tűzszüneti ajánlatába, Moszkva válasza visszalépés. Ugyanakkor,
ha az elmúlt hónapok és évek trendjébe illesztjük a kedden történteket, azt látjuk, hogy nagyon komoly előrelépés történt a béke felé vezető úton.
Putyin és Oroszország ugyanis eddig semmilyen engedményre nem volt hajlandó, akkor sem, ha éppen ők voltak fölényben a harctéren és akkor sem, ha az ukránok kerekedtek felül. Most előbbit látjuk, vagyis azt, hogy az oroszok nyomulnak előre, így most Putyin az, akinek nem érdeke lassítani és kedvezményeket adni. A mostani is inkább gesztusként értékelhető, de ebből a szempontból nagyon fontos.
Az elmúlt évek ugyanis az álláspontok befagyásáról, a párbeszéd hiányáról szóltak. Mindenki ment előre a maga útján, érdemi egyeztetés nélkül, sokszor az atomháborút, vagy a konfliktus kiszélesedését kockáztatva. Azzal, hogy Trump elnök a párbeszédet helyezte az előtérbe, megkezdődött a nagyon lassú és fokozatos enyhülés, amelynek a keddi egyezség egy újabb jele.
Ha a felek most tartják magukat a megkötött alkuhoz, akkor erősödhet a bizalom és további enyhülés jöhet az amerikaiak és az oroszok között.
Ami tehát történik, az minden fél számára pozitív és az ukránok is nyernek vele. Kevesebb lesz a szétbombázott erőmű, kevesebb az energetikai korlátozás és remélhetőleg kevesebb emberélet vész oda a harcok során.
Amire még nagy szükség lenne a következő hetekben, az az európaiak józansága. Brüsszel és a nyugat-európai vezetők ugyanis mint egy sértődött, tehetetlenségében kapálózó kisgyerek próbálnak tenni valamit azért, hogy Ukrajna folytassa a harcokat. Röpködnek a tíz- és százmillió eurós tételek az újabb támogatásokról, a nyilatkozatok katonák esetleges bevetéséről és újabb fegyverszállítmányok harctérre küldéséről. A probléma ezzel egyrészt az, hogy az Unió a soha be nem teljesülő, a harcok folytatásáról szóló ígéreteivel Kijevet is egy olyan helyzetbe sodorhatja, hogy minél tovább erőltesse ezt a reménytelen háborút. Brüsszel ráadásul saját magát és a polgárait is a kilátástalanság szakadékának szélére tolja, hiszen Európának valójában sem ereje, sem pénze nincs arra, hogy a beígért összegekkel támogassa az egyre szorultabb helyzetben lévő kijevi vezetést.
Ehelyett inkább egy reális, Európa számára is biztonságot nyújtó béketerv felvázolására lenne szükség, amelyet mind az ukránok, mind az oroszok, mind az amerikaiak elfogadhatnak.
Ha a sértődött hisztit felváltaná a stratégiai gondolkodás, az Unió vezetőinek akár még helye is lehetne a rendezésről szóló tárgyalóasztalnál. Addig azonban ők is és mi is távolról figyeljük a történéseket, szurkolunk a békének és bízunk abban, hogy győz a józanság és a dolgok úgy alakulnak, hogy Európának legalább kára ne származzon belőle.
Vezetőkép: Vlagyimir Putyin orosz és Donald Trump mint amerikai elnök 2019. június 28-án. Fotó: MTI/EPA/Mihail Klimentyev
Hirdetés
