Az ukrajnai „békefenntartás”, avagy Keir Starmer csapdája

A háborúpárti vezetők londoni csoportképéről Nógrádi György biztonságpolitikai szakértő megjegyezte, hogy ott valójában csupán 12 EU-tagállam képviseltette magát, azaz az összesnek még a fele sem. (Az igazság pillanata alighanem holnap jön el az EU-csúcson.)

De vajon mi az ördögöt  keresett közöttük a kanadai és a brit miniszterelnök amikor semmi közük sincs az Unióhoz, éppúgy mint Ukrajnának?

Ami Trudeaut illeti, nemhogy gyönge, hanem már semmilyen felhatalmazása sincs, hiszen a népszerűségének mélypontján, januárban megbukott. Alighanem a közismert hiúsága vezette Londonba, de lehetnek olyan okok is, amelyekről nem tudhatunk.

Ami Sir Keir Starmert illeti, nos, két hete közölte a brit sajtó a YouGov felmérését, amely szerint sikertelen kilenc hónap alatt ő lett a legkevésbé kedvelt miniszterelnök Liz Trussal együtt. Már Boris Johnsont is alulmúlja, nem beszélve David Cameronról, Tony Blairről vagy Margaret Thatcherről.

Ettől még furcsa lett volna éppen őt kihagyni a londoni tárgyalásról.

Starmer azonban azt szeretné, hogy Nagy-Britannia visszanyerje megtépázott katonai és geopolitikai tekintélyét, és egy igen átlátszó csapdát állítana fel – állította a fent említett kérdésre a Nationalinterest.org. Ennek érdekében bejelentette, hogy már kész tervei vannak a háború utáni, brit békefenntartók, csapatok és tankok Ukrajnába küldésére. George W. Bush amerikai elnököt idézte, aki a 2003-as iraki háború előestéjén a „hajlandóak koalíciójának” létrehozására szólított fel.

Majd azzal folytatta, hogy a békefenntartó katonai misszió „az Egyesült Államok támogatását élvezi”. Ez viszont jelen pillanatban, Zelenszkij elnök Trump előtti meghunyászkodásával együtt sem valószínű.

Az idézett cikk szerint ez inkább egy csapda. Starmer arra gondolhat, hogy ha – mint önálló állam – békefenntartókat küldhet Ukrajnába, azokat az oroszok majd megtámadják (ezt valóban megígérték néhány hete) és akkor Trump kénytelen lesz segíteni.

Végül is mi történne, ha a brit csapatokat – vagy a francia csapatokat, vagy bármely más NATO-ország csapatait – megölnék az oroszok? A NATO Alapokmány V. cikkelyére, a NATO Alapokmányának kölcsönös védelmi záradékára hivatkoznának, amely összeköti az összes NATO-tagot. Ezen a ponton Trump sarokba szorulna. Vagy teljesíti Amerika NATO-kötelezettségeit, és hadat üzen Oroszországnak, amivel éppen azt a világháborút hívja meg, amelyet el akar kerülni, vagy figyelmen kívül hagyja az V. cikkelyt és a NATO összeomlik. (Zárójelben: emlékezzünk a Trump-Zelenszkij találkozónak arra a mondatára, amikor Trump kétszer is arra figyelmeztette az ukrán elnököt, hogy a III. világháborúval játszik.)

Starmer mondatai még az erkölcs határait is súrolják, még ha ez nem is politikai kategória.

Mert tény, hogy a brit fegyveres erők összességében a leggyengébbek, mint valaha is voltak. Nemrég a Business Insider arról számolt be, hogy a hadsereg „a napóleoni háborúk óta a legkisebb méretűre zsugorodott”. Évekig tartó „könyörtelen költségvetési megszorítások” után a brit hadseregnek „mindössze 73 000 aktív szolgálatot teljesítő katonája maradt”. Az orosz hadseregnek 1,3 milliója van.

Ami pedig az Ukrajnába küldendő harckocsik (MBT) ígéretét illeti: 2023-ban Nagy-Britanniának körülbelül 200 MBT-je volt az arzenáljában. De ezeknek a tankoknak mindössze 20 százaléka – összesen körülbelül 40 – volt harcra kész.

Ennyit a brit miniszterelnökről.

Vezetőkép: Keir Starmer brit miniszterelnök (b) és Volodimir Zelenszkij ukrán államfő a londoni Lancaster-házban rendezett védelmi csúcstalálkozón 2025. március 2-án. Fotó: MTI/EPA pool/Neil Hall