Eltűnt épületek nyomában – A Magyar Államvasutak kórháza
A Magyar Államvasutak egészségügyi ellátása kezdetben a Kerepesi úti MÁV-tisztviselői lakóházakban működő rendelőben zajlott. Ám az egyre növekvő igények miatt hamar világossá vált, hogy nagyobb épületre van szükség. Az új intézmény létrehozása érdekében a vasutasok fizetésük fél százalékát ajánlották fel. Így 1925-ben a Magyar Államvasutak megvásárolta a Podmaniczky utca Aréna (ma Dózsa György) út és Bulyovszky (ma Rippl-Rónai) utca közötti telket, ahol addig teniszpályák működtek. Aztán 1927-re megépült a Podmaniczky út 111. és 115. szám alatt az I. számú kórház 52 ággyal, valamint a rendelőintézet.
A Podmaniczky utcai kórház épületegyüttesét Kappéter Géza tervezte, aki nagybátyja, Korb Flóris és Giergl Kálmán tervezőirodájában kezdte pályafutását, majd 1910-ben önálló irodát nyitott. A korszak kiváló kórházépítészének számított. Az 1920-as években a Magyar Államvasutak magasépítési osztályán dolgozott. Építészeti tevékenységéért Horthy Miklós kormányzó a Signum Laudis-sal tüntette ki. Tagja volt számos mérnöki, tudományos és társadalmi egyesületnek.
A Podmaniczky utcai kórház fejlesztése azonban nem állt meg és gyors ütemben folytatódott. 1929-ben kezdték beépíteni a Podmaniczky utca 119-es telket (Podmaniczky utca és Aréna út sarka), amelyen az 1930-as évek elejére felépült a II. számú kórház, összesen 420 ággyal. Ezáltal a Podmaniczky utca felül egy szimmetrikus kialakítású épületegyüttes jött létre. A két szélén kórházi szárnyakkal, a középső részén rendelőintézettel. A tetején egy apró torony is helyet kapott. A négyemeletes épületek a kor szokásainak megfelelően újhistorizáló stílusban készültek. Az elkészült intézmény vitéz nagybányai Horthy Miklós nevét vette fel.
A kórház a harmincas évek végére a főváros egyik legfontosabb egészségügyi intézményévé vált: 1937-ben már évente közel egymillió járóbeteg fordult meg falai között. Az ismert szakirodalom szerint a második világháború súlyos károkat okozott az épületegyüttesben. A harcok végére a három fő épület közül kettő elpusztult. A sérülés mértékéről eddig fényképes dokumentum nem került elő. Azonban egy 1972-ből származó légifelvétel tanúsága szerint az épületek szinte semmit nem változtak az 1944-es állapothoz képest.
A legnagyobb változást a kórház történetének egyik legjelentősebb fejlesztési programja okozta, amely 1973-ban vette kezdetét és egészen az 1980-as évek végéig tartott. A cél a régi épületek korszerűsítése és új kórházi szárnyak megépítése volt. Az új, kilenc emeletes Dózsa György úti rendelőintézet 1986-ban készült el. Ezt követően az 1927-ben épült Rippl-Róna utca felé eső kórházszárnyról minden díszítést levertek. Ablakait újra cserélték és a lecsupaszított épületet sötétszürke üveggel fedték be. Mindezen felül egy zárt gyalogoshidat építettek a Rippl-Rónai utca felett, amely kapcsolatot teremtett az 1970-es években emelt modern, a környezetébe nem illő rendelőintézettel. Így az 1980-as évek végére Kappéter Géza egykor szimmetrikus, egységes stílusú korháztömbje egy építészeti káoszba fulladt.
A MÁV Kórház évtizedeken át Budapest egyik legnagyobb egészségügyi intézményeként működött, ám az egészségügyi átalakulások és a kórházi struktúra változásai következtében 2007-ben bezárták. A Dózsa György úti új szárnya pedig a Honvédkórház egyik telephelyeként működik. A Kappéter-féle régi kórházrész épületei ma üresen állnak. Az egykor nagy gonddal felépített intézmény a magyar vasutasok áldozatvállalásának és a korszak orvostudományi fejlődésének fontos emléke marad, amely évtizedeken át szolgálta az ország közlekedési dolgozóit és családjaikat.
(A sorozat hamarosan folytatódik!)
Fecske Gábor László
Vezetőkép: A Magyar Államvasutak kórháza az 1930-as években, amikor megépült az új II-es kórházépület az Állatkert irányába, így egységes megjelenésű, három épületrészből álló kórháztömb jött létre. Forrás: FSZEK
