A katonai becsület árnyékában: Ruszin-Szendi Romulusz politikai pálfordulása
Ruszin-Szendi Romulusz, a Magyar Honvédség egykori vezérkari főnöke nemrég meglepő lépésre szánta el magát: zsoldosként csatlakozott Magyar Péter újonnan alakult Tisza Pártjához. Ez a döntés sokakat megdöbbentett, és joggal merül fel a kérdés: vajon egy katonatiszt számára helyénvaló-e ilyen nyíltan politikai szerepet vállalni? És miért pont most, miért éppen Magyar Péter mellé szegődve próbálja megingatni a közbizalmat és leváltani azt a kormányzatot, amely őt vezérkari főnökké nevezte ki alig néhány éve…? Vajon van-e mindennek köze ahhoz, hogy Brüsszelben eltökélték: Magyarországon bábkormányt kell hatalomra segíteni. Bármi áron!
A honvédség vezetése és több politikus is élesen bírálta Ruszin-Szendi politikai antréját a Tisza Párt kongresszusán. A Honvédelmi Minisztérium közleménye szerint egy volt vezérkari főnök pártpolitikai szerepvállalása alkalmas arra, hogy megossza a haderő állományát és rombolja annak morálját. Valóban, egy katona elsődleges feladata a haza védelme, nem pedig a politikai csatározásokban való részvétel.
Ruszin-Szendi azzal védekezik, hogy más országokban is bevett gyakorlat katonák politikai szerepvállalása, például néhány afrikai országban vagy éppen banánköztársaságban. Itt halkan szeretném jelezni, hogy a katonai puccs által megszerzett politikai szerepvállalástól én azért mégiscsak berzenkednék. Egyébként pedig az az érv, mely szerint ez „más országokban is előfordul”, lássuk be, nem túl erős. És ha mégis ezt találta a legütőképesebbnek, akkor ezzel már el is mondtunk mindent. Vagy mégsem. Mert „jelentem”, ez nem változtat azon a tényen, hogy Magyarország demokratikus jogállam, ahol az emberek demokratikus módon, négyévente szavaznak arról, hogy milyen kormányzatnak adnak felhatalmazást a hatalom gyakorlására. Így „jelentem”, ebben az országban nem fegyveresek, zsoldosok, vagy pénzemberek mondják meg, kik lesznek kormányzati pozícióban. „Jelentem”, amit Ön tett, nem a biztonságát garantálja a hazájának, a nemzetének – amit esküje szerint akár az élete árán is megvéd -, hanem potenciálisan veszélyes precedenst teremt. Tényleg ezt akarja? Polgárháborút?
Hogy miért? Mert egy volt magas rangú katonatiszt politikai állásfoglalása könnyen azt a látszatot keltheti, hogy a hadsereg nem pártatlan, ez pedig éppen arra alkalmas, hogy a közbizalmat lábbal tiporja darabokra. És az, hogy ezt képes volt megtenni, hivatkozva a katonai esküre… minden, csak éppen nem az, ami méltó lenne ahhoz a sokévnyi munkához, amivel elérte, hogy vezérkari főnökké válasszák. Az a kormány szavazott neki bizalmat, amit most olyan élesen kritizál. Vajon mi történhetett? Miért ez a hirtelen irányváltás? Hová lett a szakmaiság? És hogyan lépett színre egy politikai ambícióktól fűtött katona a zsebmessiás rendezvényén? Egyáltalán: miként került vele kapcsolatba?
Az időzítés és a körülmények is gyanúsak. Ruszin-Szendi csatlakozása a Tisza Párthoz kísértetiesen emlékeztet Szrgya Popovics „Útmutató a forradalomhoz” című könyvében leírt taktikákra. Popovics módszere szerint a sikeres politikai mozgalmaknak kulcsfontosságú szereplőket kell maguk mellé állítaniuk a fennálló rendszerből, hogy hitelességet és támogatást szerezzenek. Nem lehet nem észrevenni a párhuzamot Ruszin-Szendi hirtelen pártválasztásával.
Magyar Péter lelkesen védi új szövetségesét, és igyekszik őt áldozatként beállítani. De vajon nem épp az ellenkezője igaz? Nem arról van-e szó, hogy Ruszin-Szendi önként vált egy politikai játszma figurájává, feladva katonai múltjának integritását?
A volt vezérkari főnök azt állítja, hogy a haza szolgálata motiválja. De vajon valóban a hazát szolgálja-e azzal, ha egy olyan politikai erőhöz csatlakozik, amely nyíltan konfrontálódik az ország kormányzatával? Nem inkább arról van-e szó, hogy személyes sérelmeit és ambícióit helyezi előtérbe?
És „jelentem”. Tessék már arra választ adni, vajon miként is kell értelmezni azt a találkozót Valerij Zsaluzsnyijjal, az ukrán hadsereg akkori főparancsnokával, melyről azt írták, hogy „a magyar parancsnok a látogatás során tájékoztatta ukrán kollégáját a Magyar Honvédség haderőfejlesztési programjáról és az orosz-ukrán háborúval kapcsolatos feladatokról.” Hogy mit csinált..?
Ruszin-Szendi Romulusz esete intő példa arra, milyen veszélyekkel jár, ha a fegyveres testületek volt vezetői aktív politikai szereplőkké válnak. Ez nem csak a hadsereg pártatlanságába vetett hitet ingathatja meg, hanem táptalajt adhat olyan felforgatókönyveknek is, amelyek célja a társadalmi feszültségek szítása és a fennálló rend destabilizálása.
Egy igazi katona tudja, hogy a haza szolgálata nem a politikai ringben, hanem a bajtársiasság, a fegyelem és a szakmai tudás területén valósul meg. Ruszin-Szendi Romulusz sajnos úgy tűnik, erről megfeledkezett, amikor Magyar Péter politikai zsoldosává szegődött.
Vezetőkép forrása: Facebook
Hirdetés
