A szeretetnek arca van – Karácsonyi interjú Herbert Gáborral, a NOE elnökével

Egy nagycsaládban nagyon sok mindent tanulhatunk a boldogságról, különböző készségekről, vagy éppen arról, hogyan működik maga a család. De itt ismerhetjük meg a lemondás, az osztozkodás és a testvériség jelentőségét is. Jól tudja ezt Herbert Gábor, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének nemrég megválasztott elnöke, aki maga is nagycsaládos: hat unoka büszke nagypapája. Most ünnepi interjúban mesélt nekünk arról, miért fontos a megújulás még egy ilyen nagymúltú szervezet esetében is, de az is kiderült, milyen a jó szülő, miben kellene segíteni a fiataljainkat és ki számíthat boldog időskorra.

–A Nagycsaládosok Országos Egyesülete Magyarország egyik legjelentősebb és legrégebb óta működő családszervezete, idén tölti 37. évét. Ennyi idő alatt felnőtt az első, sőt, talán már egy második nemzedék is, amely a nagycsaládos létforma mellett tette le a voksát, és mutatott példát: nagycsaládban felnőni jó. Milyen érzés egy ilyen nagy múltra visszatekintő szervezet vezetését átvenni? Készült rá, vagy váratlanul érte a döntés?

-A választás előtt fél évvel megkeresett a NOE egyik korábbi elnöke, hogy szeretné, ha elvállalnám az elnökséget. Egy hónap gondolkodási időt kértem: a családommal is meg kellett beszélnem, hiszen ez sok időt vesz igénybe, de azt is át kellett gondolnom, hogy egy 37 éves szervezetet – ahol sok kiemelkedő elődöm volt – hogyan lehet tovább fejleszteni. Többen is pályáztak az elnökségre, ennek ellenére én úgy gondoltam, hogy ha rám esik a választás, akkor azonnal ki szeretnék állni a megválasztott elnökség, a titkársági munkatársak és a régi vezetők elé egy programtervvel. Ennek az első eleme az volt, hogy köszönetet mondtam az előző elnököknek, hogy ezt a fát ilyen szép terebélyessé növesztették.

Érzem és tudom, hogy a feladat nem csak az, hogy ezt a fát tovább terebélyesítsem, hanem hogy egyre szebbé formáljam. Minél mélyebb, egységes gyökerekkel, minél szebb lombkoronával.

-Ez egy nagyon szép feladat, ugyanakkor nem lehet könnyű…

-Szerencsére nagyon sok jó gyakorlat, rutin van már az egyesületben, ami az évek alatt kicsiszolódott és látszik, hogy jól működik. Ugyanakkor sok olyan terület van, ahol egy kicsit meglanyhult a működés. Nem véletlenül mondtam a beszédem elején, hogy a legfontosabbnak a tagság összetartását, a közösségbe vetett bizalmának megerősítését tartom.

Hiszen egy ilyen típusú egyesületbe nem azért lép be egy család, mert látott egy jó Facebook-posztot, vagy a médiában hallott valamit! Azért lép be, mert egy ismerős család – aki tag – lelkesen mesél arról, hogy ez milyen jó közösség, mekkora az összetartás, lehet bízni abban, hogy ha szorult helyzetbe kerülünk, akkor segítenek. És mi is szívesen segítünk – mint tagcsalád – a többieknek. Ez egy olyan megtartó közösség, amibe boldogan várja a nagycsaládos barátját vagy a barátnőjét tagunk – a családjával együtt.

Ha az egyesület egy megtartó közösség képét mutatja, akkor ez erőt sugároz, és kifelé olyan üzenet érkezik a családok felé, hogy akik tagjainkká válnak, azok biztonságban érezhetik magukat. A mai világban nagyon fontos, hogy tartozzunk közösségekhez.

-Miért lett ez napjainkra ennyire fontos?

-Azért, mert annyira hektikusan, vibrálóan élünk, hogy ha nincs egy megtartó közösségünk, akkor nincs értékrendünk, ami segíti az életvezetésünket. A gyerekeinknek pedig külön szerencse, ha egy ilyen közösségbe tartoznak a szüleik. A saját gyerekeinknél jöttem rá, hogy szerveznem kell a közösségüket: Ha azt szeretném, hogy kamaszkorában el merjem este engedni őket, akkor nekem fontos, hogy milyen társak veszik körül. Ha egy ilyen közösségből kerül ki a társak fele, mint a NOE – ahogy egyébként ez a mi lányainknál volt – nyugodtan elengedtem őket, a csapat felének ismertem a szüleit.

Ha ezt nem tudjuk megoldani, akkor sokkal könnyebben el tudnak kallódni a kamasz gyerekeink, sokkal nagyobb a kockázat. Jól hangzik, hogy a nagycsaládok közössége, de közben a gyerekeink közösségét is építjük – észrevétlenül.

– Itt van egy már egy felépült közösség, mégis közösségépítésről beszélt az elnöki beiktatásán. Miért? Milyen módon kell tovább építkezni?

-Kicsit azt érzem, hogy – pont a vibráló környezetünk miatt – ez a közösség elcsúszott az „egy névsorban szerepelünk” irányába. Ennek több oka is van, de én azt szeretném, ha a rendezvényeinken ezt orvosolhatnánk. Ismerjük meg egymást, mert ismeretlenül nagyon nehéz egy közösséghez tartozni!

A szeretetnek arca van, az csak akkor működik, ha én ismerem!

Célom például, hogy a hagyományosan megtartott nagy rendezvényeinkre az egyesületeink busszal jöjjenek. Mert az a csapat, aki másfél órát együtt zötyög egy buszon, az átvitt értelemben és valódi értelemben is összerázódik. Mire odaérnek, már sokkal jobb közösség lesznek, mint amikor elindultak.

-Mennyire nyitottak erre a tagok?

-Azt látom, hogy erre van is fogadókészség. A másik, amivel szeretném a közösség erejét növelni, a vezetőképzés, ami már több éve szünetel. Tudni kell, hogy 121 tagegyesületünk és 49 tagcsoportunk van, ezeknek mind van vezetője és helyenként már szívesen át is adnák a stafétát. De ahhoz, hogy eléggé felbátorodjanak a leendő vezetők, segítség egy hétvége, ahol megismerhetik az országos szervezetet és látják, más egyesületek hogyan működnek. Ősszel lezajlott az első ilyen vezetőképzőnk – volt, aki autóval, együtt érkezett az ország másik feléből – és valóban összebarátkoztak, csapattá váltak az úton. Ezért is próbálom pártolni ezeket a pici attitűdöket, mert a közösségépítést szolgálják.

Évente négyszer vannak választmányi üléseink, ahol szintén ezek a vezetők vesznek részt. Szeretném ezeket az eseményeket vonzóbbá tenni azáltal, hogy mindig lesz egy előadó, aki a nagycsaládosokat érintő, életvezetésüket segítő témáról beszél. Az előadások után kiscsoportos beszélgetések lesznek, ahol reményeim szerint azok is megismerhetik egymást, akik eddig nem találkoztak. Szeretném, ha a személyes kapcsolati háló megerősödne az egyesületben, amivel működésünk is sokkal összehangoltabbá válhat.

-Milyen előadásokat terveznek?

-Az első előadónk Keresztes Ilona lesz, a januári választmányi ülésre pedig Böjte Csaba atya fog eljönni hogy a közösség megtartó erejéről beszéljen. Hiszen ha valahol van egy megtartó erejű közösség, akkor az az ő közössége, ahol ráadásul szeleburdi kamaszokat is bent lehet tartani! Szeretnénk, ha megosztaná, hogy lehet ezt elérni?

Mert mi is azt látjuk, hogy a családjaink gyerekei felnőnek, és amikor elérik a kamaszkort, már nem szívesen jönnek a közös rendezvényekre, nem szívesen jönnek a szülőkkel. Találjuk ki, hogy a rendezvényeink hogyan lehetnek vonzóak a számukra is! Hogy örömmel jöjjenek, és vágyjanak arra, hogy egy ilyen közös rendezvényen részt vegyenek!

-Sok az új kihívás a gyermeknevelésben: az internet, a mesterséges intelligencia mind ellene dolgozik annak, hogy a közösségek együtt legyenek, a gyerekeink velünk akarjanak időt tölteni…

-A gyerekeket kell megkérdezni arról, milyen a jó szülő – egy tanár ismerősöm meg is tette! Sok mindent felsoroltak, és ebben szerepelt az is, hogy a szülő szigorú. Általános iskolás, 8. osztályos gyerekekről beszélünk, akik az első sorba helyezték azt, hogy a szülő szigorú legyen. Következő órán az ismerősöm megkérdezte tőlük, hogy „gyerekek, ez nektek miért jó? Ezt komolyan gondoljátok?” És a gyerekek elmondják, hogy igen, mert akkor pontosan tudjuk, hogy melyik cselekedetünknek mi a díja: milyen büntetés vagy milyen kedvező jutalom jár érte.

Szólni kellene a szülőknek, hogy ha ti szigorúak vagytok, akkor csak a gyerekeitek elvárásainak feletek meg. Csak a mai szülők nem igazán akarnak szigorúak lenni, mert azt hiszik, hogy azzal lesz a jó a gyereknek, ha ők engedékenyebbek. És lám, mit mondanak a gyerekek? Pont az ellenkezőjét!

Azt gondolom, akármilyen a világ, nekünk következetesnek és nagyon szigorúnak kell lennünk, mert a gyerekek is ezt várják el tőlünk: kiszámítható, következetes felnőtteket. Hát, ez nekünk sem könnyű! A példamutatás sem, meg a kiszámíthatóság és a következetesség sem. Úgyhogy lehet, hogy először magunkon kell kezdeni a gyakorlatozást. És akkor könnyebb lesz a gyermekeinket is nevelni.

-Annál is inkább, mert most nagyon bizonytalan körülöttünk a világ: először jött a covid-járvány, majd az orosz-ukrán konfliktus. Ráadásul a felnőttekben van egy növekvő feszültség, ami a gyerekeinkre, sőt, a gyermekvállalási kedvre is hatással van. Egyre többen döntenek a gyermekmentes élet mellett, de sok család kevesebb gyermeket vállal, mint amennyit szeretne…

-Az a baj, hogy kezd felborulni a fontossági sorrend: hosszú idő óta első helyre kerülnek az anyagiak, második helyre a bizonytalanság-biztosság érzése. És csak harmadik helyre, hogy én boldog akarok-e lenni idős koromra? Egyre kevésbé gondoljuk végig hosszú távon az életünket. Gondoljuk csak meg: a korombeli emberek szülei mikor születtek? Amikor nem a szomszédban volt háború, hanem itt, Magyarországon. Az anyagi körülményekről, a biztonságról vagy kiszámíthatóságról már ne is beszéljünk!

És mégis megszülettek a szüleink, mert az ő szüleiknek a szívükben volt egy vágy, a gyerekek meg a család boldogsága-melegsége iránt. A mai világban furcsán az önzés kerül előre. Merthogy sokan önmagukat szeretnék megvalósítani. Nem vagyok biztos benne, hogy ez az önmegvalósítás az életünk során boldogsághoz vezet.

Nemrég olvastam egy tanulmányt, ahol az időskori boldogságot kutatták. Sok szempontot vizsgáltak: anyagi jólétet, családot, közösséget, stb. Többek között vizsgálták, hogy a bevont személyeknek van-e unokájuk, és ha van, akkor hány gyermek?

A felmérést végzőket magukat is meglepte, hogy az egyik legszignifikánsabb mutató az volt, hogy azok az időskorú emberek boldogok, akiknek legalább egy unokája van. Még izgalmasabb az, hogy ennél is sokkal boldogabbak azok, akiknek legalább három vagy annál több unokájuk van.

Maguk a felmérést végzők is meglepődtek, mert ez annyira váratlan fejleménye volt a vizsgálatnak. Úgyogy én azt mondom, hogy korunk egyik „legönzőbb” tagjai azok, akik nagycsaládot vállalnak. Mert ők azt mondják, hogy mi nagycsaládot szeretnénk, és ebben benne lesznek az unokáink is. Sőt, ahogy ez a nagyon bizonytalan, nagyon zaklatott világ halad, még az is lehet, hogy a dédunokáink is benne lesznek, mert azért egyre hosszabb ideig élünk, és egyre többen vannak azok, akiknek dédunokája is van.

Ha a mai világban valaki boldogságot keres, akkor lehet, hogy nem olyan rövid távon kellene gondolkodni, mint a tanulmányok utáni pár év. Abba kellene belegondolni, hátha olyan szerencsések leszünk, hogy hosszan élünk! Hogyan lehet elérni, hogy egész életünkben boldogok legyünk, és öröm vegyen körül bennünket?

Én a saját hat unokánk ismeretében csak azt tudom mondani, hogy nagyon jó döntés volt az, hogy annak idején úgy gondoltuk, hogy legyen három lányunk. Ezt nyilván csak az tudja, aki megtapasztalja, de aki megtapasztalja, az mind azt mondja, hogy ez egy nagyon jó dolog!

-Ezért fontos, hogy a NOE kiáll, és meg is mutatja, milyen jó nagycsaládosnak lenni, hiszen sokan nem ezt a példát látták maguk előtt.

-De ezt el is kell hinni a fiataloknak! A mai világban annyi mindent mondanak…és a fiatalok nagyon kritikusak. Ha nem látnak jó példákat, akkor ez a kritika győzhet. Ha viszont tényleg látják azt, hogy vannak boldog nagycsaládban élő emberek, akik meg tudják oldani, hogy boldogan és ne csak gondok között éljék az életüket, akkor ez talán segít abban, hogy ne az legyen a szempont, hogy mennyi pénzünk van, milyen biztonságos a világ. Hanem az legyen a szempont, hogy mi boldogok szeretnénk lenni, és ennek az egyik kulcsa, hogy családunk legyen. Sőt, ha nagycsaládunk van, még boldogabbak vagyunk!

-Nem szeretném a beszélgetést eltéríteni a pozitív kicsengéstől, de beszéljünk egy kicsit a nehézségekről is. Mi az, ami a mai világban a legtöbb nehézséget okozza a családoknak?

-Nagyon sok olyan család él, akit anyagi nehézségek is érintenek. Ilyen a nagycsaládosok között is van. A kormány megpróbálja ezt az első igényszintet a lehető legjobban segíteni. Akár az anyuka oldaláról – mert hozzá kötődik a kedvezmény, akár a család oldaláról – mert közös családi adózáshoz kötődik a kedvezmény, akár az óvoda-iskola, de még a diákhitel oldaláról is. Tehát nagyon sok irányból támogatja a családokat mert nagyon sokféle élethelyzetben élő család van a társadalmunkban. Nem véletlen, hogy harminc-féle családtámogatás van, mert mindenkinek más lehet, amit igénybe tud venni. A kormány a maga részéről ezt a fajta támogatást, amit meg tud tenni, megpróbálja nagyon sokszínűen tenni. Pont olyan sokszínűen, ahányféle élethelyzet létezik.

Amit én még fontosnak gondolnék, hogy a családi életre neveléssel kapcsolatban is segítsük a fiataljaikat. Aki családos, vannak gyerekei, egy jól sikerült házassága, már egy csomó problémán túl van, amit lehet, hogy sikeresen átvészelt, ha jó helyzetben volt. De lehet, hogy ha egy kicsit tudatosabban látják a fiatalok a rájuk váró utat, könnyebben bele mernek vágni a házasságba és a gyerekvállalásba, mert tudják, milyen útvonalon kell haladni, mik az útvesztők.

-Miért fontos ez?

-A párválasztásban sem baj, ha van egy kis tudatosság! Ugyanígy nem baj, ha a családalapításban is van egy kis tudatosságunk, mert ha nincsenek ismereteink erről az útról, ami előttünk áll, akkor könnyebben elbizonytalanodunk, függetlenül attól, hogy a környezetünkben lévő vlilág mennyire biztos vagy bizonytalan.

Lássuk be, egy nagycsaládos egyesületben a fiatalok ránevelődnek, látják maguk előtt a környezetükben hogy működik egy család, hogyan ünneplik meg a közös ünnepeket, máshol hogy történik mindez. Belenevelődnek. De sok olyan család van a környezetünkben, akinek nincs közössége, nem látják a gyerekek, hogy mit jelent az, párt választani, házasságot kötni, reményeink szerint holtomiglan-holtodiglan, és hogy ebből a szeretetkapcsolatból gyerekek születnek.

Ha nem látják a mintát, akkor ezt el kell mondani, meg kell tanítani nekik, hogy ne egy ismeretlen útnak vágjanak neki akkor, amikor belevágnak egy családalapításba. Az anyagi támogatás mellet, ha ezen a területen tudnánk segíteni a fiataljainknak, az lehet, hogy sokkal komolyabb döntést érlelne meg, és nem csak az lenne a döntő kérdés, hogy én anyagilag jobban vagy rosszabbul járok-e ha gyermeket vállalok. Lenne egy olyan perspektíva, hogy lesz előttem egy olyan élet, ami – nem azt mondom, hogy felhőtlen – de nagyon sok örömet és boldogságot takar.

-Korábban a NOE számos kormánydöntés, családtámogatás megszületésénél volt jelen. Napirenden van, hogy a családi életre nevelés tanítására tegyenek javaslatot?

– Mint újdonsült NOE elnök sok minisztériummal és az ország irányítását végző szervezettel veszem fel a kapcsolatot. Ez megteremti az alkalmat, hogy elmondjam ezt a gondolatomat: hogy milyen nagyra becsülöm az anyagi támogatást, de nagyon fontos lenne, hogy egyfajta mentális támogatást is nyújtsunk a fiataloknak. Ebben nyilván a civil szervezeteknek is nagy felelőssége és lehetősége van, de szerintem az iskolarendszerű oktatásban is meg lehetne találni ennek a helyét.

Az a helyzet, hogy régen, pláne többgenerációs családokban beleéltek a gyerekek ezekbe a helyzetekbe, megtanultak mindent automatikusan. Most furcsa módon el kell mondani, meg kell tanítani nekik, mert más lett az élet, más lett a világ. Gondoljunk csak arra, hány gyermek van, aki olyan településen él, ahol nincs iskola, busszal elviszik, egész napját az iskolában tölti! Milyen kevés idő marad, amit a családjában tölt, arról nem is beszélve, amikor kollégista lesz középiskolában! Fontos lett pótolni, ami ebben a mai világban kezd eltűnni, az automatikus tanulást arról, pontosan hogyan is működik egy család.

-Karácsonykor sok olyan akció van, amelyen keresztül a NOE közvetlenül segíti a csaldokat. Miért kedvesek szívének ezek az akciók?

-Karácsonykor sok cég szeretne segíteni a rászorulókon. Mi kacsolatban vagyunk ilyen emberekkel, így kapunk olyan adományokat, amelyeket szét tudunk osztani tagtársaink között. A másik lehetőség például a CBA hálózattal közösen szervezett élelmiszer-gyűjtésünk, amikor magánszemélyeket próbálunk meg a jócselekedetre megnyerni: ha több élelmiszert vásárolsz és abból adakozol, mi eljuttatjuk a rászorulóknak.

Ez azért fontos, mert az ilyen alkalommal a magánszemélyek a családtagjaikat, a gyerekeiket is nevelhetik arra, hogy igen, te kisgyerek vagy, és csomó ajándékot kapsz, de van ennek egy másik iránya is, amikor mi adunk. Itt pedig egy olyan helyzet van, amikor kilépünk a szeretetburokból és annak is adunk, akit lehet, hogy nem is ismerünk. Ezek lehetőségek amikor megtaníthatjuk, hogyan tudunk a szívünk bőségéből másnak is juttatni, ne csak mindig magunkra vagy a szeretteinkre gondoljunk.

Az angyali csomagküldés is egy lehetőség: a gyermek is végiggondolhatja, van-e olyan játéka, amiről le tud mondani egy másik, szegényebb család javára. Ez megint egy fontos gondolat: le tudok-e mondani valamiről?

A mai világ nem szereti, amikor azt mondjuk, önmérséklet. Pedig az élet minden területén hatalmas előnyben vannak azok a személyek, akik már gyerekkoruktól kezdve magtanulják azt, hogy néha önmérsékletet kell tanusítanunk, saját akaraterőből le kell mondanunk dolgokról.

Mert az élet tele lesz olyan helyzettel, amikor – lehet hogy nem is saját akaratából, hanem a helyzet kényszerítő körülménye miatt – le kell mondani dolgokról. Sokkal könnyebben teszi az a gyerek, felnőtt, aki gyerekkorában is megszokta és megtanulta, hogy vannak olyan élethelyzetek, amikor lemondok valamiről másnak a kedvéért. Nyilván egy nagycsaládban ez könnyebben be tud következni: ott az ember könnyebben megtanulja, hogy osztozkodni kell, ami nagyon nagy segítség később az életben. Sokszor kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor nem lehet csak magunkra gondolni. Sok előnye van gyerekek és szülők szempontjából is ha több gyerek nevelkedik együtt.

-Korábban említette, hogy három lánya és hat unokája van. Hogyan zajlik a karácsony egy ilyen nagycsaládban?

-Minden a szervezkedéssel kezdődik, hiszen attól kezdve, hogy a gyerekeknek házastársa van, több nagyszülőt kell meglátogatni. Mindig az a kérdés, mikor sikerül az összes fiókát összegyűjteni az összes unokával. A másik fontos szempont, hogy mi már azzal tervezünk, hogy mikor lesznek nálunk az unokák, hogy a szülők otthon készülődhessenek.

Régen – amikor a gyerekek már nagyok voltak – sok időm volt feldíszíteni a fát, mire odaértek hozzánk, de erre most nagyon szűkös keret marad. A szentestét a gyerekeink a saját családjukkal töltik, hiszen ez egy családi ünnep, de 24-én délután nálunk vannak az unokák, mi vigyázzuk őket, eseteg elmegyünk pásztorjátékra. Mindig arra törekszünk, hogy találjunk egy olyan időpontot, amikor gyerekek-vők-unokák mindannyian össze tudunk jönni nálunk. Ez nem biztos, hogy 25-e, de inkább bevállaljuk, hogy kicsit később karácsonyozunk, hogy mindenki együtt tudjon lenni és közösen tudjunk örülni azoknak az ajándékoknak, amiket a gyerekek kapnak, mert most már rajtuk van a fókusz.

Vezetőkép: Herbert Gábor, a Nagycsaládosok Országos Egyesületének elnöke. Fotó: Varga Ilona/Vasárnap.hu