Karácsony ünnepe – Jézus Krisztus születése
Karácsonykor Jézus Krisztus születésére emlékezik a keresztény világ, a nem keresztények pedig a szeretet ünnepét ülik.
A karácsonyt, amelynek latin neve Nativitatis Domini, Natalis Domini (Az Úr születése), a nyugati kereszténység december 25-én, a Julián-naptárt használó keleti keresztény egyház pedig január 7-én tartja. A kereszténységnek a húsvét után ez a második legnagyobb, ugyanakkor gyakorlatilag a legjelentősebb, legelterjedtebb, egyben világszerte a szeretet, az öröm, a békesség, a család, az otthon ünnepe.
A keresztény tanítás szerint Jézus Krisztus Szűz Máriától született Betlehemben, ennek Dionysius Exiguus apát által az 5. században kiszámított időpontja lett az egész földkerekségen általánosan elfogadott időszámítás kezdőpontja.
A magyar karácsony szó gyökere valószínűleg a latin incarnatio (megtestesülés), más felfogás szerint a szláv jövevényszavaink legősibb rétegéből származó, a téli napfordulóra utaló korcun (átlépő) igenév. E szóval a magyaron kívül csak a keleti szlovákok, a máramarosi ruszinok és a huculok jelölik az ünnepet. A magyarban él a „két karácsony” kifejezés is: a „nagykarácsony” december 25., karácsony napja, a „kiskarácsony” pedig újév napja, január 1-je.
Mivel az evangéliumok nem nyújtottak támpontot Jézus pontos születésnapjának megállapításához, kezdetben többféle időponthoz kötötték, majd évszázadokig január 6-án, vízkeresztkor ünnepelték.
A karácsony időpontja a 325-ben tartott niceai zsinaton különült el a vízkeresztétől, és került át december 25-re. (Az ortodox keresztényeknél szintén december 25. a dátum, de a Julián-naptár késése miatt ez a Gergely-naptár szerint január 7-ére esik.)
A korban népszerű Mithrász-kultuszban is a téli napforduló idején ünnepelték a Napisten születésnapját, a sötétség feletti győzelmét, ami alkalmat teremtett a kereszténység számára a pogány ünnep ellensúlyozására, illetve új eszmeiséggel való megtöltésére.
Karácsonyt megelőzi a négyhetes advent (Úrjövet), ennek első vasárnapjával kezdődik az egyházi év. A karácsonyi ünneplés a szentestével, karácsony vigíliájával kezdődik, amelyen régen virrasztottak, böjtöltek és imádkoztak, e hagyomány nyomai maradtak fenn az ilyenkor feltálalt halételekben. A karácsony katolikus liturgiájának sajátossága a három szentmise: az éjféli mise, a pásztorok miséje és a karácsonyi ünnepi szentmise. A liturgiamagyarázat szerint az éjféli mise Jézus (azaz az Ige) örök születését, a pásztorok miséje a megtestesült Ige földi születését, az ünnepi mise mindezekkel együtt az ember kegyelmi újjászületését ünnepli. A pápa karácsony napján délben ünnepi Urbi et Orbi (a városnak, azaz Rómának és a világnak szóló) áldást ad.
Karácsony ikonográfiájának központi témája a jászolban fekvő újszülött Jézus édesanyjával, Máriával és nevelőapjával, Szent Józseffel.
A katolikus templomokban karácsonykor megtalálható betlehemi jászol állításának szokása Assisi Szent Ferenctől ered, aki 1223-ban az éjféli misére egy barlangot rendezett be. A protestáns egyházak karácsonya puritánabb, templomaikat ekkor sem díszítik fel.
A karácsonyfa-állítás a 17. századtól német területről terjedt el, a magyar karácsonyfák ma már elmaradhatatlan dísze, a szaloncukor csak a 19. század elején jelent meg hazánkban.
A hagyományos magyar paraszti kultúrában a népszokások közé tartozik a betlehemezés, a paradicsomjáték és a kántálás.
Az ünnepen maradjon időnk belegondolni abba is, amiről a karácsony valóban szól: Jézus születéséről
Vezetőkép: A Kisgyőrből érkezett, ember nagyságú, fából faragott figurákból álló betlehem az ország karácsonyfája mellett a Kossuth Lajos téren 2024. december 1-jén. Fotó: MTI/Lakatos Péter
