Mindenkinek jár a karácsony csodája!
A minap feltűnt, hogy az egyik kereskedelmi csatornán futó reklám azt sugallja nekünk: vásároljunk ezt, vagy azt, mert a karácsony csodája mindenkinek jár! Gondolkodóba estem. Valóban így lenne? Megvásárolhatjuk a karácsonyi csodát?
Az adventi időszakkal megkezdtük a csodavárást. Ha a csoda egy felfoghatatlan eseményt jelent, mely természeti, vagy tudományos törvényekkel nem magyarázható, akkor keresztyén szemmel Jézus születése maga volt a csoda. A karácsony Jézus Krisztus születésének, Isten emberré válásának az ünnepe. A keresztyén teológia szerint ez a csoda a megváltás ígérete és az emberiség felé irányuló isteni szeretet kifejezése.
Anyám mélyen hívő asszony volt. Úgy nőttem fel, hogy esti meseként hallgattuk a gyermekkori „megmagyarázhatatlan” történeteit újra és újra! Anyámnak egy csokorra való volt belőlük. Egyszer karácsony reggelén a saját szemével látott egy angyalt kisuhanni az ablakon. Ezt természetesen később senki sem hitte el neki. Gyermeki képzeletének vélték az elbeszélést, az egyébként hívő Árpád-kori kis faluban, ahol anyám felnőtt. Kivéve a nagymamát, aki magabiztosan ezt felelte:
„Ha láttad az angyalt, akkor az ott is volt!”
De az a történet, amikor a háború után megfagyott anyám lába, és élet-halál között lebegve, a lelke elvált a testétől – na, az már egy komolyabb megmagyarázhatatlan jelenség!
Gyermekként az egyik csontja megfagyott a vonat peronján, így magas lázzal és halálközeli állapottal küzdve került a műtőasztalra. A lelke már felemelkedett, fentről látta, ahogy édesanyja sírva, görnyedve imádkozik a teste felett. Hiszem, hogy a nagymama imája és az Úr Jézus könyörülete engedte vissza anyám lelkét a testébe. „Megesett a szíve rajta”! Az ember meghal, és csak az irgalmas Isten adhatja meg a valóságos életet számára. Ő az ura életnek és halálnak.
Én tehát megmagyarázhatatlan történeteken cseperedtem fel, körbe ölelték az életem.
Az angyalok a betlehemi pásztorokat figyelmeztették, hogy ne különlegességet keressenek, hanem a jelentéktelenben kell megtalálniuk a csodát:
„A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.” (Lk 2,12)
A pásztorok megtalálták a csodát: a jászolban fekvő csecsemőt, Jézust!
Ha az adventi várakozásban mi is megtaláljuk Jézus szeretetét, akkor meglátjuk a csodát! A mi saját csodáinkat! Amikor megtaláljuk a rosszban a jót, meg tudunk bocsátani, segítünk a rászorulókon, vagy egyszerűen figyelmet szentelünk szeretteinknek, Isten szeretetének eszközei lehetünk. A csoda ott lesz a hóesésben, a meleg szobában, az ünnepi asztalnál, a rácsok mögött, a sírok mellett.
Az adventi koszorú gyertyái – a hit, remény, öröm és szeretet – arra emlékeztetnek, hogy az isteni szeretet fokozatosan világítja meg az életünket. Az adventi készülődés arra hívja fel a figyelmünket, hogy Isten nem távoli és elérhetetlen, hanem közel van hozzánk egész évben. Legyen ez az advent a csodáink időszaka!
„Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor állhatatossággal várjuk.” Róm 8,22-25
Kereskedő Emőke
A szerző a Baptista Egyházi Szociális Módszertani Központ munkatársa, önkéntes koordinátor, börtönmisszió vezetőhelyettes, teológus
Címlapkép: illusztráció. Forrás: freepik
