Szalay-Bobrovniczky Kristóf: a haza nem felejti el azokat, akik életüket áldozták érte

A haza nem felejti el azokat, akik életüket áldozták érte, emlékük nemcsak a történelem lapjain, hanem szívünkben is örökké él – mondta a honvédelmi miniszter kedden Budapesten a Fiumei úti Sírkertben, az első és a második világháborúban hősi halált halt magyar katonák újratemetési szertartásán.

A miniszter hangsúlyozta: az újratemetési szertartáson olyan emberek előtt tisztelegnek, akik megadták a maguk válaszait az élet legfontosabb kérdéseire, otthagyták otthonaikat, amikor hívta őket a haza, felvették a fegyvert, harcoltak, és beteljesült rajtuk az eskü szava, az „életem árán is megvédem”. Hozzátette: a hősök áldozata örök és kortalan, egy út folytatása, amelyen megmaradás és szabadság termett a túlélőknek. Mint mondta, igaz ez akkor is, „ha a diktatúrák hallgatást és feledést parancsoltak” és akkor is, a béke idején egyre kevesebben emlékeznek mindarra, ami háború idején történt.

A miniszter szólt arról is, hosszú idő telt el a második világháború óta, „idegen érdekeket szolgáló istentelen és embertelen diktatúrák szállták meg Magyarországot”, amelyek számára sem a magyar katonaeszményt megjelenítő hősök személye, sem az elesett katonák nyughelye nem volt szent.

Hozzátette: a „négy évtizednyi emlékezettörlés után” nem csodálkozhatunk, hogy a rendszerváltoztatás legkeményebb éveiben sem tisztelték a hősöket és az áldozatokat, sírjuk helyére – ha úgy látták jónak – plázák, benzinkutak épülhettek. Kiemelte: mostanra a hadisírgondozás ügyében is végbement a rendszerváltoztatás, nemcsak a 2012-ben elfogadott törvénnyel, „de a lelkekben is”. Szalay-Bobrovniczky Kristóf elmondta: a hadisírgondozó munkatársainak elkötelezett szolgálata nyomán idén száz hős találja meg új, méltó nyughelyét, közülük 85-en vannak „itt velünk ezen az utolsó sorakozón, hogy utódaikként méltó +Isten hozzádot+ mondhassunk nekik”.

A miniszter szerint az első világháború után mindenki tudta, mit jelentettek az emlékművek, a hadisírok, az árvák és az özvegyek, a fiúkat vesztett szülők és a barátjukat vesztett bajtársak, és tudták ezt a második világháború után is a családokban, „még ha nem is beszéltek róla”. Hozzátette: a mi nemzedékünknek ez a kataklizma többnyire megsárgult fényképeket jelent egy-egy díszes albumban, gyermekeinknek, akik beleszülettek a digitális korba, magától értetődően még kevesebbet, „ha nem mondjuk el, ha nem adjuk át a múltat”, amelyre „a szabad Magyarország épül, s amely nélkül nem maradhattunk volna meg”.

Azok, akik tisztelegnek hőseink előtt, tudják, hogy az élet nem velük kezdődik és nem velük végződik. Tudják, hogy összetartozunk az előttünk járókkal, akiktől megörököltük az életet, az országot és a nemzet közösségét, és összetartozunk azokkal, akik utánunk jönnek, és akiknek mindezt tovább kell adnunk. Tudják, hogy összetartozunk egymással, mert csak együtt élhetünk teljes életet és ez az összetartozás nagyobb dolog nálunk: ha arra van szükség fegyverrel is érdemes harcolni érte”

– fogalmazott. A miniszter szólt arról is, hogy az emlékezésnek komoly tétje van: a szomszédunkban háború pusztít, „amely torokszorító módon érint bennünket”, időről időre a kárpátaljai magyar családok is megkapják az értesítést, hozzátartozójuk harc közben elesett. „Ők is arra figyelmeztetnek bennünket, hogy a békét mindenképpen meg kell őrizni” – mondta, kiemelve, hogy a békéhez erő kell, „amely biztosítja az országnak a szabad cselekvést és a lehetőséget arra, hogy csak önmaga védelmében fogjon fegyvert”.

A miniszter hangsúlyozta: „a mi nemzedékünknek is jól kell értenie és értékén kell mérnie mindenkori hőseink áldozatát”.

A Honvédelmi Minisztérium tájékoztatása szerint a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum idén 16 vármegyében, 34 különböző helyszínen végzett feltárási munkálatokat és 1234 katona földi maradványát tárták fel és exhumálták, közülük 1058-at a bajai hadifogolytábor temetőjéből emeltek ki, 16-ot Gyöngyösről, 10-et Kemencéről. Maradványaikat nem lehet szétválasztani nemzetiség szerint. Száz katonát exhumáltak országszerte, akik a magyar haderőhöz tartoztak és kiemeltek 30 szovjet és 20 német katonát is. A külföldi katonák maradványait átadták a hadisírgondozó partnerszervezeteknek.

A Fiumei úti sírkert 52-es parcellájában most 85 hősi halottnak adták meg a végtisztességet, közülük 53-at tudtak név szerint azonosítani, vagy ismertek már korábban is a szakemberek. A 85 hősi halott közül 84 idén, egy pedig tavaly lett feltárva.

Az 52-es parcellában újratemetett magyar katonákon kívül nyolcat Kemendolláron, hármat Erdőhorvátiban temetnek majd el, egyet pedig már eltemettek Szegeden.

Az összesen 85 katonát jelképező, felravatalozott koporsóban Lengyeltóti Pál őrmester földi maradványait kísérték utolsó útjára, aki a 24. gyaloghadosztály tagjaként, 1944. december 1-én halt hősi halált Erdőhorváti község védelmében.

Forrás, fotók: MTI