Mi a halál fullánkja? – interjú Kovács Gergely pesthidegkúti lelkipásztorral

Ha már ott állunk elhunyt szeretteink sírjánál, ne a halottainkkal beszéljünk, ami önbecsapás volna, hanem róluk beszéljünk Istennek – tanácsolja Kovács Gergely pesthidegkúti lelkipásztor, a Budapest-Déli Református Egyházmegye esperese a halottak napja alkalmából. A lelkésszel a Református.hu oldal készített interjút.

A riporter első kérdése a temetésekről szólt, miszerint ez a szolgálata „nemszeretem” része, vagy inkább kihívásnak tekinti-e.

„El kell ismerni, eleve nehéz szolgálat, hát még ha olyan valakit temetek, akit régóta ismerek, mondjuk másfél-két évtizede a gyülekezetből. Ez megterhel érzelmileg. Ugyanakkor tudom: a keresztyén gyászszertartás különleges lehetőség arra, hogy olcsó vigaszok helyett hathatósan szolgálhassak az evangéliummal. Számtalan alkalommal megtapasztaltam ezeknek a minősített pillanatoknak az erejét, még akkor is, ha a hozzátartozók a sebzettség állapotában talán kevésbé tudnak gondolatilag összpontosítani”

– mondta el a lelkipásztor, aki megjegyezte, nem ritka, hogy néhány hét elteltével visszatérnek hozzá, kérdéseket tesznek fel neki, s ilyenkor lelki dialógus alakulhat ki.

Arra a kérdésre, hogy kap-e olykor aggódó érdeklődéseket elhunytak szeretteitől, hogy vajon Istenhez kerültek-e, Kovács Gergely azt válaszolta, hogy szerinte  akiknek gyászuk van, általában elfogódottak, szemérmesek, mégis azt tapasztalja, hogy azokat, akik keresztyén felfogásúak, foglalkoztatja ez a kérdés egy-egy adott szerettükkel kapcsolatban.

„Például mert életében semmi jelét nem látták annak, hogy közeledett vagy közeledni akart volna Istenhez. De mindig hozzá kell tenni: Isten kezében van az ember élete és üdvössége is. Lehetséges, hogy a betegágyon fogadja el valaki Isten felkínált kegyelmét, és ez esetleg a külvilág számára már nem derül ki. Nincs rá biztosíték, de Isten kegyelmi köréhez tartozik, hogy megérinthet bárkit akár az utolsó pillanatban is, hiszen ő az idők fölött is Úr. Felhasználhatja annak az embernek akár egy gyerekkori ismeretfoszlányát a hitről, lehet az például egy hívő nagymama bizonyságtételének emléke, amelyen keresztül tud abban a szorongatott órában, percben Jézus Krisztushoz kapcsolódni”

– jegyezte meg a lelkész, s hozzátette, az ő dolga, hogy a még élőkhöz szóljon egy-egy temetési prédikáció vagy gyásszal kapcsolatos lelki beszélgetés során. Isten a gyásszal járó krízist szintén fel tudja használni az ember megszólítására – hogy idejekorán elrendeződjék a saját örök életének a kérdése.

Hogy begyógyulhat-e az a fajta seb, ha valaki csak a másik elvesztésekor ismeri fel, hogy jóvátehetetlen mulasztásai voltak vele szemben, Kovács Gergely kifejtette:

„Szinte mindig előkerül a veszteségnél a későn felismert mulasztás mint vétek: másként kellett volna tennem ekkor és ekkor, ezt és ezt nem mondtam ki előtte, nem látogattam meg, nem búcsúztam el… Amit akkor elfelejtettek vagy nem akartak megadni az emberek, olykor nagy koszorúkkal igyekszenek jóvátenni, de érzik, a kompenzáció nem működik. Jó, ha ez arra hajt, hogy fölismerjem: amíg itt élnek velem más családtagjaim, itt van még az édesanyám, gyermekeim, unokáim, addig nekik még tudok szeretetet, hathatós törődést adni. Nehogy úgy járjak, hogy eltelik még tíz-húsz év, és megint ott állok egy nagy koszorúval, és mardos, mit tehettem volna…”

– tette hozzá. Arra a riporteri kérdésre, hogy vajon mi a halál fullánkja, a pesthidegkúti lelkipásztor kijelentette:

„Az, hogy emberileg legyőzhetetlen erő a halál, ami a lelki halál kiteljesedésébe, a kárhozatba torkollik bele törvényszerűen. Ám a keresztyénség legnagyobb ereje abban az örömhírben jelenik meg, hogy Jézus Krisztus feltámadt, és legyőzte a halált. Vagyis nekünk, akiknek halottaink vannak, és magunk is halandók vagyunk, két igazságot kell mérlegre tennünk. Szembe találjuk magunkat ezzel az emberileg legyőzhetetlen erővel, ez az egyik. A másik: mégis lehet győzedelmeskedni. Megalapozott reménységünk van arra, hogy nincs az emberi életnek vége, amikor lezáródott a koporsó, leeresztették, rátették a földet és a koszorút… Van folytatás, és lehet jó az a folytatás, mert most még lehet döntést hozni az Úr mellett, el lehet fogadni a megváltását, hogy hozzá mehessünk és nála lakozzunk”

– fejtette ki gondolatait a lelkész.

A Kovács Gergely pesthidegkúti lelkipásztorral készült teljes interjút a Magyarországi Református Egyház hivatalos oldalán olvashatják el.

Címlapkép forrása: Pesthidegkúti Református Gyülekezet