Ferenc pápa a passzionistáknak: a háború az emberiség elpazarlása, a szeretet reményt hoz
Pénteken délelőtt fogadta audiencián a pápa a passzionista rend tagjait, akik a napokban tartják Rómában 48. nagykáptalanjukat. A Szentatya felsorolta a világban zajló konfliktusokat, a szegénységet, azokat a romlott mechanizmusokat, melyek megosztják az embereket, és kiselejtezik a gyengéket. Ha semmi nem tudja elfojtani az emberi lényben a szeretet képességét, akkor semmi sincs veszve – mondta Ferenc pápa a Vatican News beszámolója szerint.
Mindenkinek szüksége van az evangélium világosságára, ezért kell a misszió, ami minél több személyhez eljut. Ezt emelte ki a pápa a Jézus Krisztus Kínszenvedésének Kongregációnak – ismertebb nevükön passzionistáknak mondott beszédében.
Misszió és szemlélődés
Az Apostoli Palota Kelemen-termében tartott audiencián annak a kívánságának adott hangot, hogy találjanak új utakat és lehetőségeket arra, hogy megkönnyítsék a találkozást az Úrral és az emberek között egyaránt.
Ki kell tehát menni az utcára, a terekre és a világ sikátoraiba, hogy ne merevedjünk meg és ne penészedjünk be, és hogy bebizonyítsuk örömteli és termékeny hitünket. Ez a kilépés akkor lehet csak eredményes, ha az Isten és az emberiség iránti szeretet teljességéből fakad, melyet megélnek a szemlélődő életben, a közösség testvéri kapcsolataiban és a kölcsönös támogatásban.
– fogalmazott, hozzátéve:
Ne hagyják el a kontemplatív életet
– utalt a pápa a passzionisták gazdag szemlélődő hagyományára, majd arra buzdított, hogy együtt haladjanak előre, megtapasztalva az Úr jelenlétét egymás között.
Mindig az imában gyökerezve élni
Olyan evangelizációs eseményekre van szükség, melyek bemutatják Krisztus személyének magasztos szépségét, és ezzel együtt egy vonzó, befogadó és tevékeny közreműködésre sarkalló egyház arcát. Nélkülözhetetlen az imában és Isten szavában gyökerező folyamatos lét, főként a passzionisták számára, hogy visszavonuljanak imádkozni és szemlélődni olykor néhány hónapra, vagy akár minden nap, vagy a nap egy részében.
Krisztust hirdetni a mai szenvedésekben
Keresztes Szent Pál Jézus haláláról azt vallotta, hogy Isten szeretetének legmagasabb rendű megnyilvánulása, mely megnyitja a kaput az imádság és a vele való egység intimitásába, akitől megtanulhatjuk az összes erényt, az energiát, melynek révén képesek leszünk minden fájdalmat elviselni. A rendalapító kívánsága az volt, hogy összegyűjtse társait és elmélyüljenek ennek a nem ismert és nem értékelt szeretetnek a szemlélődésében, készen arra, hogy hirdessék is azt.
Ferenc pápa azt kérte, hogy a passzionisták ezt tegyék a mai világban: hirdessék a feltámadt Krisztus jelenlétét napjaink szenvedéseiben. Tudjuk, milyen sok szenvedés van a világban, a szegények között, a háborúkban, halljuk a teremtett világ jajkiáltásait, látjuk azokat a romlott mechanizmusokat, melyek megosztják az embereket és kiselejtezik a gyengéket – olvasható a Vatican News oldalán. Meg kell tenni minden lehetőt azért, hogy testvéreink fájdalma ne maradjon értelmetlen, és az emberiség elpazarlásába és elkeseredésbe torkolljon.
A szeretetre való képességet nem lehet elfojtani
A közelgő szentévre tekintve a pápa a remény témájáról is beszélt, mely különösen kapcsolódik a passzionisták karizmájához, és amelynek teológiai alapja Krisztus halála és feltámadása. A szívéből fakadó vér és víz azt üzeni nekünk, hogy az élet folytatódik a halál után és hogy a szeretet kiárad az emberiségre a Szentlélek ajándékában, egy olyan hatalommal kommunikálva, melyet senki nem távolíthat el. A remény minderre irányul. Ha senki nem tudja elfojtani az emberi lényben a szeretet képességét, akkor semmi nem veszett el, minden újra értelmet és értéket nyer, minden megmenekül. Erre a hitbizonyosságra épül a remény.
A szeretet sürgetése
Végül Ferenc pápa Szűz Mária gondoskodó szeretetére mutatott rá, aki sietve idős rokona megsegítésére indult – írja a Vatican News. A passzionisták úgy éljék meg hivatásukat és küldetésüket, hogy tudatában vannak: sürgős szükség van az üdvösség üzenetének terjesztésére. Nem az idő sürget, hanem a kegyelem, a szeretet, mely sietve igyekszik elérni célját, akár a tenger hulláma, mely gyorsan partot akar érni. Ezt a szeretetet szóval és gesztusokkal fejezzék ki: az igazság szavának visszhangjával, a szegény és rászoruló embert fölemelő gesztusokkal, vagy csak azzal, hogy egyszerűen csöndben a szenvedők mellé állnak.
A passzionisták rendjének rövid története
A passzionisták rendjét papi szerzetes kongregációként 1720-ban alapította Keresztes Szent Pál. Szemlélődő életet élnek és a hármas hagyományos szerzetesfogadalom mellett elkötelezik magukat a Krisztus szenvedése iránti tisztelet ápolására és terjesztésére. Rendi ruhájuk fekete reverenda bőrövvel a derekukon, rajta rózsafüzérrel. Sajátos jelvényük a szívük felett hordott szívforma és kereszt, rajta latin rövidítéssel: JESU XPI PASSIO, Jézus Krisztus szenvedése. Jelenleg közel 3 ezer tagja van a passzionisták közösségének. Legismertebb alakja a passzionisták rendjének a 24 éves korában elhunyt San Gabriele, akinek abruzzói sírhelye nemzeti zarándokhely, évente több mint kétmillió hívő keresi fel. Sokan a gyógyulás reményében érkeznek és főként súlyosan beteg kisgyermekek számára kérik szüleik a Szent közbenjárását, gyakorta oly módon, hogy a beteg gyermeket a sír fölött tartják. A csodás gyógyulások sorozata napjainkban is folytatódik.
Forrás: Vatican News., fotó: Ferenc pápa a passzionista rend tagjaival a Vatikánban (VATICAN MEDIA Divisione Foto)
