Az eddigi egyik legfontosabb konzultáció előtt állunk
Fordulóponthoz érkezett a magyar gazdaságpolitika alakítása, így nem véletlen, hogy a kormány keresi az egyetértési pontokat. Most ugyanakkor ennél többről is szó van.
A Fidesz-KDNP kihelyezett frakcióülésén kérték fel a kormánypártok a kabinetet arra, hogy a gazdasági semlegesség politikájával kapcsolatban hirdessen nemzeti konzultációt, és kérje ki az emberek véleményét az előttünk álló időszak legfontosabb kérdéseivel kapcsolatban. A kormány ezt meg is teszi, így hamarosan elindul a 13. nemzeti konzultáció, ahol az új gazdaságpolitika legfontosabb elemeivel kapcsolatban kérdezi meg a kormány az emberek véleményét. A baloldal persze – ahogyan az lenni szokott – máris elkezdte hitelteleníteni a dolgot, és elővette a szokásos lózungokat. Ebben a helyzetben ugyanakkor
a nemzeti konzultációnál demokratikusabb eszközhöz aligha nyúlhatott volna a kormány.
Túl vagyunk ugyanis a négyéves ciklus felén, és egy olyan léptékű változás előtt áll a hazai gazdaságpolitika, amellyel kapcsolatban a kormányzat számára is szükséges egyfajta megerősítés. Persze mondhatta volna azt is, hogy „négy évre megválasztottak, ez idő alatt pedig azt csinálok, amit akarok”, a helyzet komolysága ugyanakkor indokolja azt, hogy a társadalom legitimálja, jóváhagyja azt, amit a kormány tervez.
Az elképzelések komolyak. A kormány az eddigiektől részben eltérő módszerekkel szeretne új lendületet adni a gazdasági növekedésnek. Ha pedig bejönnek a számítások, a GDP bővülése jövőre a 3 és 6% közötti sávba kerülhet. A kabinet ezt 21 eszközzel, három pillérre támaszkodva érné el. Egyrészt növelné a jövedelmek vásárlóerejét, másrészt mindenki számára megfizethető lakhatást biztosítana, harmadrészt pedig megerősítené a hazai kis- és középvállalkozói szektort. Persze kérdezhetnénk: miért van szükség a konzultációra, hiszen ki ne akarna többet keresni, vagy kevesebb lakbért fizetni?
Egy kormányzatnak pedig magától értetődően is az lenne a feladata, hogy ebben segítse az embereket. Csakhogy ez ma Európában a legkevésbé sem természetes.
A blokkosodás, az elhibázott szankciók és az erőltetett zöld politika miatt ugyanis az európaiak ma rosszabbul élnek, mint korábban. A növekedés eltűnt, a keresetek reálértéken alig emelkedtek, a lakhatás és a rezsiköltségek pedig drágábbak lettek. Brüsszel ennek ellenére ragaszkodik az önsorsrontó politikához, és a vesztébe rohan. Szankciókat vezet be Kína ellen tovább fokozva a blokkosodást, kitart az Oroszország elleni büntetőpolitika mellett annak ellenére, hogy az nem az orosz, hanem az európai gazdaságot sújtja, és nem enged a sötétzöld tervek többségéből sem. És nemcsak, hogy maga ezt teszi, hanem a tagállamoktól is elvárja, hogy kövessék ebbe a zsákutcába. Ezzel szemben fogalmazta meg a magyar vezetés a gazdasági semlegesség politikáját, amely az alapját adja a három pilléren nyugvó, 21 pontos akciótervnek is.
Brüsszel ugyanakkor minden követ megmozgat majd azért, hogy Magyarország ne tudjon kilógni a sorból és ne tudja elkerülni az önsorsrontást. És éppen ez az, ami miatt kiemelt jelentősége van a mostani konzultációnak.
Ha ugyanis a kormány az emberek akaratával a háta mögött tud tárgyalni Brüsszelben, az egy olyan felhatalmazást jelent, ami az Unió vezetőit is meghátrálásra kényszeríti. A mostani konzultáció tehát a jövőnkről szól, és nemcsak a következő egy-két évünket határozza meg, hanem azt is, hogy hosszú távon milyen lehetőségek állnak az ország előtt. Ha a kormány nagy felhatalmazást kap, akkor is sikerre tudjuk vinni a következő évtizedeket, ha Brüsszel tovább folytatja az önsorsrontást.
Címlapkép: Orbán Viktor miniszterelnök beszélt a Fidesz-KDNP közös kihelyezett frakcióülés Esztergomban 2024. október 13-án. Mellette Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője, Simicskó István, a KDNP frakcióvezetője és Kubatov Gábor, a Fidesz frakcióvezető-helyettese (b-j). Forrás: Facebook/Simicskó István
