Keresztes Ilona: Ne söpörjük szőnyeg alá az abortusz témáját!

Mintegy háromezer ember vett részt hétvégén azon az életvédő felvonuláson, amelyet a Mindenki Születésnapja Alapítvány rendezett, hogy megmutassa a világnak: nem is vagyunk olyan kevesen, akik kiállnak az élet tisztelete és megbecsülése mellett. A rendezvény egyik szervezőjével, Keresztes Ilonával beszélgettünk arról, hogy milyen kihívásokkal kell szembenéznie ma az életvédelemnek.

Felemelő volt látni, hányan vettek rész azon a most hétvégén rendezett életvédő felvonuláson, amely a Mindenki születésnapja nevet viselte, nem véletlenül. A rendezvény szervezőjével, Keresztes Ilonával beszélgettünk, aki vallja, nem az abortusz ellen, hanem az életért kell kiállni. Nem véletlen, hogy a születésnapja mindenkinek fontos. Ez az a nap, amikor kilenc hónap után végre meglátja egymást a baba és a családja.

Döbbenetes és egyben felemelő volt látni, hogyan gyűlik a tömeg a rendezvény helyszínén – mesélte Keresztes Ilona, hozzátéve, hogy személyes becslése szerint legalább kétezer-ötszázan, de a tömegkalkulátor szerint akár háromezren is lehettek a helyszínen.

Az életvédő felvonulás olyan volt, mint egy baráti, születésnapi összejövetel, ahol mindenki örül a másiknak és testvéri, ünnepi hangulatban telik az idő. Az ismeretlenek bemutatkoznak egymásnak, és együtt „buliznak”. A rendezvényen részt vett Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek metropolita és Marton Zsolt római katolikus családreferens püspök is, és mivel a rendezvény deklaráltan politikai nézettől, valamint vallási hovatartozástól független, ők is ugyanolyan átlagos résztvevőnek számítottak: ültek a fűben, gyerekek szaladgáltak körülöttük.

Mint megtudtuk, a felvonuláson minden korosztály képviseltette magát a magzattól elkezdve egészen a százévesig. Az árvízi helyzet sem gördített akadályt a rendezvény elé, a nap is gyönyörűen sütött, minden adott volt egy vidám, születésnapi sétához. Keresztes Ilona szerint ezt a pozitív üzenetet azért is fontos hangsúlyozni, mert vállaltan pro-life, azaz életpárti kezdeményezést szerettek volna létrehozni, ahol az élet mellett állnak ki.

Ez azért is lényeges, mert az életvédő tábor számos résztvevője maga is érintett, volt abortusza. Nyilván senkit nem szeretnének megbántani, sem megítélni. De ők tudják a legjobban, milyen az, amikor valaki rádöbben: nem kellett volna.

Az abortuszon átesettek sokféleképpen hordozzák a fájdalmukat. Van, aki magába zárja, és van, aki eljön egy ilyen rendezvényre, beáll segíteni, és azon dolgozik, hogy megmentsen minél több életet.

A mi dolgunk, hogy hiteles információt adjunk, és hogy képviseljük az anyaméhben fejlődő gyermekek élethez való jogát, hiszen ők ugyanolyan emberek, mint bármelyikünk – fogalmazott Keresztes Ilona, hozzátéve, hogy ezzel lehetőséget teremtenek arra, hogy az ő „szavuk” is hallható legyen.

Ilona egyúttal az Együtt az Életért Egyesület alelnöke, amely évek óta azért dolgozik, hogy a megfogant élet jó helyre érkezhessen. Mint mondta, százötven pár várakozik náluk, akik boldogan örökbefogadnának egy kisbabát. Az elmúlt időszakban csak három ilyen találkozást sikerült megvalósítani, és hat kismama várandósságát segítették, kísérték. Kevés babát adnak örökbe, sok az abortusz. Aki végül megszüli, többnyire szeretné felnevelni. Vannak szép történetek az örökbefogadásról, de nem könnyű az az út sem.

Ha ugyanis egy kisbaba megszületik, és őt kell örökbe adni, az emiatt érzett veszteség és fájdalom valahogy kézzel foghatóbb, hiszen kilenc hónapnyi kötődést kell elszakítani. Ez jobban elképzelhető az emberek számára, mint egy olyan kisbaba elvesztése, akivel soha nem találkoztak, csak esetleg az ultrahang fotóját látták.

Éppen ezért logikusnak tűnhet, hogy az abortusz könnyebb út az örökbeadásnál, ám a valóság az, hogy sokan már közvetlenül az abortusz után – amikor megszűnik a döntéskényszer miatti nyomás és beszűkült tudatállapot – megbánják a döntést, mert tudatosul bennük, hogy talán mégis megbirkóztak volna a feladattal. A döntésük azonban már visszafordíthatatlan.

Ez egy olyan teher, amivel fájdalmas együtt élni, ezért mindenki megpróbálja elnyomni magában. Ennek az elfojtásnak azonban számos következménye lehet a pszichoszomatikus betegségektől elkezdve a depresszióig és a különböző addikciók megjelenéséig. Tehát a teher ugyanúgy megvan, mint az örökbeadásnál, csak erről nem esik olyan sok szó

– hívta fel rá a figyelmet az életvédő.

Keresztes Ilona szerint éppen ezért nagyon fontos a tájékoztatás, amit már fiatal korban el kell kezdeni, még a válság megjelenése előtt. Ha ugyanis a fiatalok értik és tudják, hogy hol kezdődik az emberi élet, akkor egy megfogant magzat sorsáról is tudnak felelős döntést hozni. A krízishelyzetben nem a baba életét távolítják el, hanem a problémát, így megmarad az anya és a baba is.

Arról is beszélgettünk, milyen sok manapság az életellenes hang, amely a médián keresztül is utat tör magának a fiatalok felé. Elég csak arra az ARC kiállításra készített plakátra gondolni, amely úgy állította be a gyermekvállalást, mint ami teljesen leamortizál egy nőt, aki elveszti a kontrollt az élete felett. Azt azonban kevésbé hangoztatják, milyen örömöket hoz egy gyermek a szülők életébe. Így vagyunk megalkotva. Bármennyire fáradtak vagyunk, a gyerek sokszorosan megjutalmaz. Arról is kevés szó esik, hogy például egy multicéges karrier – amit a női siker és szabadság egyik útjaként tartunk számon – nemcsak siker, hanem kőkemény kötöttség is. Megszabják, mikor érkezz, mikor mehetsz, mibe öltözz, mit kommunikálhatsz. Alapnak veszik a túlórát. Ez nem szabadság, sok fiatalnak élni nem marad ideje. Teljesítménykényszerrel, szorongással jár a folyamatos elvárásoknak való megfelelés.

Az internetes térben mindenki jelen lehet. Bárki indíthat egy csatornát, ahol elmondhatja, hogy az anyaság milyen rémes. Legrosszabb esetben is nézik ezren, és minden videónak hatása van a gondolkodásunkra.

Éppen ezért fontos a Mindenki Születésnapja rendezvény is, hiszen így az a kritikus tömeg is látszik, aki az élet mellett áll, minden megfogant gyermeket értékesnek tart. Egy ilyen rendezvényen az is hallathatja a hangját, aki egymagában nem tenné. A szervezet tervezi a séták mellett szakmai viták és konferenciák, gondolatébresztő filmvetítések megszervezését is.

Keresztes Ilona arra is rávilágított, hogy a jelenlét mellett a kommunikáció a legfontosabb: beszéljünk az abortuszról, és ne söpörjük szőnyeg alá a témát. Fontos, hogy legyen olyan fórum, ahol mindenki elmondhatja a véleményét, a félelmeit, ellenérveit, főleg egy olyan korban, amikor az abortuszpárti oldal nagyon erőteljesen hallatja a hangját. Egy részük talán csak jószándékból szeretné az abortuszt elérhetővé tenni, mert azt gondolja, hogy ezzel „segít”. De ez vagy tévedés, vagy hazugság. Ki kell mondani, hogy a terhességmegszakítás erőszakos cselekedet, ami kiolt egy emberi életet.

Beszélni kell erről nem csak a babák, de a nők, az anyák életének védelmében is. Aki abortuszra szánja el magát, annak tudnia kell pontosan, hogy mit vállal. Ki kell mondanunk a tényeket, de olyan módon, hogy nem ítéljük el azokat, akikben felmerül a terhességmegszakítás gondolata, hiszen senki nem jókedvében megy abortuszra. Ha eszébe jut ez a megoldás, az valódi krízis, mert a benne feltörő félelem felülírja az életösztönt.

Ha ezeket az édesanyákat támogatni tudjuk, a babákat is megmenthetjük, mert mindkét élet értékes, és minden megfogant gyermeknek volna helye a világunkban – vallja Keresztes Ilona.